Születtem egy hideg, téli hajnalon.

A véres világégés kellős közepén,

Balatonakarattyán, ha jól tudom.

A nevem Péter lett, a sziklakemény.

Pestszentlőrincen hajtom álomra fejem,

Verset mondok, olykor dalra fakadok,

Már nyugdíjasként élem az életem,

Hatalmas terveket már nem kovácsolok.

Lelkem szép gyermekei a verseim.

Nem derülsz rajtuk, mint hamis prófétán.

Már Attilával vallom : Kész a leltár,

Játszottam az érzelmek lágy húrjain,

Megéltem, mit sorsom csak nekem szán,

Élek még, és ebbe más is belehalt már.