:
Néhányuk kézmagasságban ott van a polcon
örökre fényképalbumba zárva;
de szórtam belőle az éjféli Dunába is,
- tök sötét volt akkor - emlékszem - bennem is -
(ott vannak még, utánuk nézek mindig, ha arra járok)
de gondom volt a levelekre is
- mind naponként katalogizálva -
(vannak fiókok, amiket sosem nyitunk ki)
a jelentés egy idő után elhalványul,
a jelentett nem lesz, csupán jelentéktelen;
holt nyelveken többé sosem beszélek,
csukott tenyeremet hiába faggatod,
nem férhet hozzá ujjad formabontó dialektusa
(még akkor sem, ha véletlenül igazat beszél)
2008. júl. 29.
(76 szó a szövegben) (732 olvasás)
wanderer75: (07-29-2008 @ 02:21 pm)
Nagy érzés volt olvasni ezt a különleges verset! Gratulálok!!
szellzsofi: (07-29-2008 @ 06:56 pm)
Gratula. Hű. Bele a közepibe, mindezt olyan pontos dobádokkal... zsö
a_leb: (07-30-2008 @ 09:04 am)
Nagyon kemény, nagyon jó. Valóban formabontó, át meg átszőtt emlékek, gondolatok sodornak, visznek az időben és a térben. Érzelmek suhanása, fájdalmaik fizikai megjelenítése mind, kiváló vázra építve, nekem nagy élményt jelentettek.
Remek darab
aLéb
siklosi: (07-30-2008 @ 11:08 pm)
Különleges és eléggé zaklatott...tehát jó:))
Aquarius_: (07-31-2008 @ 10:21 am)
Annyiszor megfogalmazták, elmodták már ezt, de Te (mint mindég) egészen más hangon. Ez is tetszett!
Aquarius_: (07-31-2008 @ 10:21 am)
Annyiszor megfogalmazták, elmodták már ezt, de Te (mint mindég) egészen más hangon. Ez is tetszett!
Emeraude: (08-04-2008 @ 03:26 pm)
Köszönöm szépen Mindenkinek! Nagyon örülök, hogy ilyen neveknek tetszett, hogy értettétek!!! Köszönettel: Nita