:
(Hangulat Z.-nek)
Egymásba sikló tónusok az arcok.
Homoktesteket épít és bont az árapály.
„Miért"-ekre válaszul folyton más mellé szegődni, majd válni -
oldóvá válik így, aki csak kötésre várt. -
Mert belefásul abba, hogy a magány ciklikus.
Hogy lelepleződik minden varázs-csalás;
A meztelen ürességgel négyszemközt állni
- újra és újra – fáj.
De téged hogy is unnálak? Amíg
álmom változékony fogságában pörögsz,
szemedből az éj úgy vibrál,
akár a nap.
(58 szó a szövegben) (722 olvasás)
erda: (07-04-2008 @ 02:25 pm)
Egyéni stílussal formált kiváló gondolatok. Nagyon tetszik! :) Éva
Eroica: (07-04-2008 @ 07:52 pm)
Szia Em! Kérdések és a kérdésekre adott válaszok gördülnek egymás után, majd csodás a befejezés!
agnes: (07-07-2008 @ 01:15 pm)
meztelen ürességgel négyszemközt állni.." nagyon tetszik. A végét pedig nem éreztem csak vártam még valamit.......mióta megláttalak......vagy valamit :))) Nekem tetszett.
siklosi: (07-07-2008 @ 06:37 pm)
A második versszakot érzem magamhoz legközelebb,de a többi is jó!
tokio170: (07-07-2008 @ 06:52 am)
Igen, megvan mindenkinek a saját örökmozgó élete, saját csapdái. Amit csak megálmodunk, abban hiszünk leginkább. Teljesen igazad van, és ezt jól fejezed ki versedben.
AngyaliAndi: (07-07-2008 @ 08:13 am)
Nagyon érdekes. Puszillak!