Cím: Quasimodo rajza
Szerző: Emeraude - Markovics Anita
(10-02-2008 @ 05:08 pm)
:
egymásra esett az évek
pőre félhomálya…
hazudnád a kincsed,
de ez a végzetes rulett folyton
nincseid számait pörgeti ki legutoljára;
néha már bevallod magadnak, hogy
az egyedül hazaballagós hajnalok lettek otthonod,
ahol rekedt szél simítja
fénycsíkos hátad;
mert: háttal a Napnak, mindig
így mentél előre,
szerettél megbotlani hegyekben, utcakőben,
opálos, döglött halakban patakok mélyén,
mindenben, ahol csak te láttad a szépet;
mindenütt, ahol belőled
csak a semmit olvasták ki
a vonalkódot pásztázó gépek,
- hát szabad voltál! -
…rejtőzésedben szabad…
éjjel utaztál, hogy rút valódat
ne kelljen senkinek látni,
harangtorony-otthonod
óvón ártó árnyát
magaddal cipeled,
mert e talpalattnyi földön
sosem volt bolygónyi hely letenni,
hát utaztatod szívedben a választ;
ha egyedül – hát egyedül,
néha valami képzelt társsal,
és hogy Róbert Gida vagy, vagy Tigris?
néha magad sem tudod…
- leginkább Quasimodo! –
dörög rád, ha olykor felednéd,
és azonnal az arcodba csap
szájakból a gyűlölet keserű tengere;
már lassan elhiszed: jó ez így
fénytelen-szótlanul befelé fájni
szétdobáld kincseid apró dobozában,
csak ne lennének ablakok, ahonnan
az éltető fény befelé rád kaszál,
csak ne lenne ott a hátadon
az a csíkos-dombos perspektíva-magány,
amelynek tetejéről régóta figyeled,
hogyan esnek egymásra
az üres, megvadult évek,
hogyan kergetőznek pillangóként
a rézsút, tehetetlen fényporok;
pedig lezárt elmédben fehér zajjal
véletlenül te firkálod
a külvilágnak a holnapot.
2008. október 2.
(182 szó a szövegben) (766 olvasás) 
AngyaliAndi: (10-02-2008 @ 09:36 pm) Nagyon sok olyan gondolat van benne, ami szinte mellbevágó. Tetszett. Puszillak!
Emeraude: (10-03-2008 @ 01:58 pm) Köszönöm szépen, Andi! Magukat adták a sorok, a gondolatok, egyikből lett a másik, én csak fájlba véstem :)
Emeraude: (10-03-2008 @ 01:59 pm) Kedves Piro! Köszönöm megtisztelő hozzászólásodat! Büszke vagyok rá!
Emeraude: (10-03-2008 @ 02:00 pm) Kedves A_Léb! Nagyon köszönöm megtisztelő szavaidat. Örülök, miként öröm volt Téged személyesen is megismerni.
Emeraude: (10-03-2008 @ 02:01 pm) Kedves-hűséges Wanderer-em! Nagyon örülök, hogy ismét rám találtál, és köszönöm! Szeretettel: Em
piroman: (10-03-2008 @ 08:01 am) Nagyon jó! Ez a belső, rejtett világ... Minden furcsa szépségével és kiúttalanságával. Grat.: piro
Skrym: (10-03-2008 @ 08:29 pm) hm hm Anita, enyhe francia szimbolizmust érzek ezen. tetszik. grat.
Anna1955: (10-03-2008 @ 09:03 pm) "csak ne lennének ablakok, ahonnan
az éltető fény befelé rád kaszál,"...nagyon talált...
a_leb: (10-03-2008 @ 09:12 am) Remek, minden gondolata él, képeiben összetett, mégis épül, tekint kifelé, mozog és belül torlaszol el. A konklúzió lenyűgöző, szeretnénk sokan így hinni.
aLéb
wanderer75: (10-03-2008 @ 09:43 am) Ez nagy vers! Letaglózott teljesen! Gratulálok!
|
