:
- A.-nak, barátsággal -
A képzelet tűfokán valami szúr...
fénykörök garvitációs terein túl mielőtt
rád szakad az álom,
még forog benned egy hosszúra nyúlt szédület,
majd a steril valóság átdöfött mellseben át
beléd szivárog;
a gombostűn
utolsót moccan a legvégső álom, ahogyan
magadra csukod elfáradt rovargyüjteményed fedelét.
(...csak nem lenni...
...csak nem gondolkodni...
...nem fény...)
2008. október 9.
(46 szó a szövegben) (717 olvasás)
AngyaliAndi: (10-09-2008 @ 02:07 pm)
"csak nem lenni...
...csak nem gondolkodni..."- ezt kéne, igen. De annyira nehéz. Majdhogynem lehetetlen. S nem nagyon lehet eldönteni, mi öl. A gombostű... az utolsó álom... vagy maga a valóság? Nagyon jó lett. Köszönöm, hogy olvashattam. Puszillak!
tokio170: (10-10-2008 @ 06:56 pm)
Teljesen jó interpretációja a végső döntésnek, bár sokszor az ellenkezőjére fordulhat az eseménysor, és egy harc dúl, egy kemény ellenkezés. A fénykörök persze akkor is gravíroznak egy utolsót a tehetetlen, szertefoszló lélekbe. "garvitációs"; ezt elírtad. :))
Anna1955: (10-10-2008 @ 08:19 am)
"még forog benned egy hosszúra nyúlt szédület,
majd a steril valóság átdöfött mellseben át
beléd szivárog;"...és lassú kínhalálra ítéli a lelkedet...Nagyon érzékletes.
wanderer75: (10-10-2008 @ 08:51 am)
Nem semmi!:)) Zseniális! Gratulálok!
