:
a részletekre emlékszem a legpontosabban:
örök legyen a most
és soha többé rosszabb;
hát exponáltam egy nyáron át
masnis cipőben és hulló cseresznyevirágban,
ahogyan anyám és apám erőltetett mosollyal
egymástól távol,
mégis egymás mellett...
csak annyit akartam:
emlékezzenek, valaha szerettek,
nem csak önmagukat,
de egymást...
aztán már mindent elodáztak,
apámnak egyre közelebb volt a kocsma,
és most én sem jártam nála a temetőben
( mindenki egy sötét tekercs foglya )
2008. november 11.
(57 szó a szövegben) (722 olvasás)
csitesz: (11-12-2008 @ 04:55 pm)
Szomorú néhány sor, jól megírva. tetszett. üdv. Józsi
prayer: (11-12-2008 @ 08:28 pm)
Ez hihetetlen!..
Neked gép sem kell a filmhez.
...De hogy láthatsz szememmel?
Ááá, ahogy Te írsz, az csak szeretnék lenni.
Csak ámulok...
norbert: (11-12-2008 @ 08:45 pm)
Nem könnyű hangulatú komorság...
Nagyon tetszett.
siklosi: (11-13-2008 @ 09:34 pm)
Valóban.Mindenki...nagyon jó lett ez is!
Eroica: (11-13-2008 @ 09:42 am)
Tudod! Vár a Parnasszus!
