:
Mottó:
„Szürke szemed befelé néz,
bőröd, mint a pergetett méz,
de én csak az utat figyelem,
ahogy lefelé, csak lefelé visz a hegyen.”
- Piro M. Péter -
Poros az út,
oly régen nem esett.
A felhőkbe lyukat fúrtak
a magasabb hegyek.
Kanyarog az út,
hol lejtő, hol újra
nehéz menet.
Csendesen ülünk,
csak az utat nézed,
én a portól fuldokolva
figyelem, ahogy
a kormányba kapaszkodik
mind a két kezed.
Emlékszel még?
Ugyanez az út,
a déli oldalon
viháncolva fut.
(162 szó a szövegben) (676 olvasás)
trendo: (06-14-2007 @ 07:49 pm)
Pompás vers, Stando! Ez a Piro egy férfimúzsa, vagy mi? Mondjuk, a magam részéről lemondok a homlokpuszijáról, de már a második verse ihletett meg válaszverselésre... ez a Poros út téma is, csak ciki lenne feltennem, mert már így is illemszabályt sértettem... De visszatérve a Te versedre, nagyon tetszik nekem, mert még soha nem olvastam sem "oldalkocsi" sem "hátul ülő" lány élményét versben... egy kellemes vgy akár kellemetlen útról...
Eroica: (06-14-2007 @ 10:02 pm)
Ágikám! Miért nem ugrottatok át a déli oldalra? Ott talán nem fúrtak lyukat a magasabb hegyek(ez különösen tetszik)!
piroman: (06-15-2007 @ 07:52 am)
Istenem Ágnes... Annyira egoista voltam a saját fájdalmamba temetkezve, hogy nem is gondoltam arra, vajon a másikban milyen pokol kavaroghat.... Ez most... még egy év után is nagyon beütött... De nagyon szép is... És nagyon kedves, köszönettel: Piro M. Péter.
102: (06-15-2007 @ 10:22 am)
mély, gondolkodtató, méltó. p, százkettes
stando: (06-17-2007 @ 11:35 am)
Köszönöm, hogy olvastatok.
Múzsa! :)))
