Fullextra.hu

:
Fuss!

Három nap. Három nap alatt jutottunk el a futásig. Amikor én helyeztem cipőim a startgépbe, nem puffantott a levegőbe, így én maradtam. Titokban örültem is annak, hogy nem iszkoltam el. Kérte, írjak, írtam. Maga is írt, majd három nap multával úgy döntött, nem jó ez így. Magának a lelki nyugalma oda. Maga nem tudja fékezni az érzelmeit. Maga fél. Maga lép meg, újabb két hétre, de amint megjön, majd ismét jelentkezik. Maga, maga, maga... Ne írjon már nekem soha! Gyűlölöm! Maga, maga, maga... Mit törődik maga azzal, én mit érzek! Madzagon rángat, én meg hagyom, csak azért, mert úgy szólít, szerelmem.

Holdnő

Holdnő vagyok, ciklikus. Évek óta tudom. Olykor elviselhetetlen. Az első napokban legnagyobb bennem a szeretethiányt. Személyiségem ilyenkor a Madonna uralja. Ezek a napok a hisztinapok. Éjszaka kezdődik a gyötrődés, gyakori a sírva ébredés. Zaklatott idegállapot? Rossz álom? Magam sem tudom. Potyognak könnyeim, ennyi. Jól kibőgöm magam a zuhany alatt, aztán indulhat a nap. Ha szerencsém van, nem kerül elém több szomjas egér. Ha mégis akad, elég, ha valaki csak csúnyán néz rám. Mint egy gyerek. Általában nem tehetem meg, hogy engedjek megemelkedett hormonszintem kénye-kedvének. Ezért jó vastag páncélt viselek, sisakrostélyom oltalmában álszent félhomály. Csak akkor, ha már senki sem lát, jöhet a tombolás. Fanatikusan képes vagyok ostorozni magam. Önvizsgálat. Nagyítóval. Vállamra ültetem a környék összes majmát. Mint ma is. A páncél mellett még egy önvédelmi fegyvert bevetek, az édességet. Ahogy a hold kerekedik, személyiségemből élre tör az Anya. Jól elrendezte a természet. Felkészülés a fogantatásra, gondolom. Ha túljutottam a "nagy napon", szerepet kap végre az Amazon. "Megváltani a világot!" Nincs lehetetlen! Ebben a szakaszban születnek meg bennem a "nagy döntések", amit azonnali tettek is követnek. Meggondolatlanság? Ugyan!. Változatlanul ott a tervezés, elemzés, döntés, csak lényegesen gyorsabb a pörgés, mint egyéb napokon. Közben magam sem veszem észre, mikor is kerül előtérbe a Kurtizán. Hamar visszakergeti rejtekébe Madonna, és indul újra az örök körforgás.

Mégis

Hiányzik „jó reggelt”-je az ébredéseimből. Hiányzik „vizes puszi”-ja a nappalaimból. Hiányzik „egyetlenem”-je az álmaimból. Hiányzik csokoládéja a postaládámból. Hiányzik motorjának hangja az utcánkból. Hiányzik integetése a szemem sarkából. Hiányzik megfontolt, halk szava a fülemből. Hiányzik mosolya a lelkemből. Hiányzik ritmusa lépteim mellől. Hiányzik érintése a kézfejemről. Hiányzik, nagyon. Hiányzik, pedig nem akarom. Betakarom magam, hogy elrejtőzzek.

Morgó

Mennyivel egyszerűbb volt gyermeknek lenni. Gondolkodás nélkül loholtam végig az iskola folyosóján, hogy a szünetben egy pillanatra megláthassam. Mögöttem ügetett a lánycsapat. Aztán még az is előfordult, hogy maga járt mifelénk. Komótosan elsétált az ablakok alatt, felnézett, majd visszasandított haverjaira, mikor rázendített háta mögött a fiúkar. Csudaszép emlékek. Fogom-e majd valaha ezeket a mai időket is így, mosolyogva felidézni? Most csak azt érzem, rág a tehetetlenség. Vicsorgok, mint a sarokba szorított kutya. Félek és megmorgom világom.

Szilánkok

Óvatosan araszoltam előre. Jól megnéztem, éppen hová lépek, mégsem tudtam elkerülni néhány szilánkot. Így jár az, aki meztelen talppal indul el. Ghymesnél elkapott az időörvény. 2004. december, Kongresszusi Központ - az év koncertje (csak dvd-ről), 2005. december 27., Kongresszusi Központ - Karácsonyi Koncert, 2006. február 22., Zeneakadéma - Szarka Tamás önálló estje. 2006. december 28-án sajnos csak lélekben, majd 2007. július 21-én az Újszegedi Szabadtéri Színpadon újabb találkozás. Kitörölhetetlen nyomok valahol mélyen. Impulzusok, belém égtek. Hogy is van ez? Mi játszódik le erős érzelmi hatásra az emberi agyban? Hogy adják át a haldokló sejtek a helyükbe lépőknek emlékeinket? Hol és mikor dől el, mi ítélődik maradandónak és mi múlandónak? Minden másodpercben csírát bont az élet, és megszületik bennünk a halál. Hogy őrződik meg mégis "Én"-tudatunk és a neveltetésünk során szerzett alapvető emberi tulajdonságaink, erkölcsi ítéleteink minősége? Honnan kerülnek elő régen töröltnek hitt felvételek, mi indítja el őket belső vetítővásznunkon?

"...az ég alattiban mindenki tudja,
hogy szép a szép
és ezzel megvan már a rút is
mindenki tudja,
hogy jó a jó
és ezzel megvan már a rossz is
mert
Lét és Nemlét egymást teremtik..."

-Lao-Ce- (Karátson Gábor fordítása)

Araszolok előre. Már nem is érzem a fájdalmat. Csak a cserepeken csillanó cseppek jelzik, honnan is indultam. Folyamatosan változom, újabb és újabb üzeneteket küldök. Tárolódnak, ahol kell. Átértékelődnek korábbi benyomásaim. Változik látásmódom, élesedik hallásom, szaglásom. Dobozba zárok dallamokat, illatokat, érzéseket. Nyújtózkodom, hogy elérjem a felső polcot, elrejtem, mert sajnálom kidobni őket. A döntést úgy sem én hozom meg. Hiába vastagszik ott fenn gyorsabban a porréteg.

Ghymes ismét beúszik vásznamra. 2006. február 22. Budapest, Zeneakadémia. Átmeneti gyász. 2004-es az Anonymus album, hallgattam már nemegyszer. Átmeneti gyász. Felszabadultan sírva fakadtam, ott, a Zeneakadémián. 22 nappal balesetem után döbbentem rá, átéltem a csodát. Amikor az orvosok, tűzoltók, helyszínelő rendőrök szájából hangzott el, csoda, hogy élek, nem fogtam fel. Átmeneti gyász. Nem! ÉN ÉLEK. Itt ülök, és hallgatom újra az Egy évtized legszebb dalaiból válogatást.

Kommunikációs zavarok

Gyermek lettem. Egy pillanat alatt átvedlettem, amint rám osztottad a szerepet. Bevallom, finom a térdeden csücsülni, de azt utálom, ha sarokba küldesz. Kukoricára térdepelni? Bűntelen? Köszönöm, nincs hozzá kedvem. Visszaveszem inkább a Felnőtt szerepet. Előtte, néhány percre, előbb a Szülő leszek. Tranzakció analízis és tiszta felfogás. Szükségeltetik hozzá a kommunikáció. Szavak, mondatok. Beszéd, írás. Ez utóbbi mód két író ember közt elég sok zavart okozó. Ha telefonon hívsz, nem csak hallak, látlak. Ahogy beszélsz, belső vetítőmön azonnal megjelennek gesztusaid, mimikád. Értelek. Érezlek. Helyükre kerülnek a szavakból összerágott mondatok. Bár nincs köztünk fizikai érintés, de ettől függetlenül, szinte azonnal beindul a folyamat agyamban, léleksimogatás. Eltűnik a távolság. Mégis hiányérzetem van. Hiányzik akihez megfontolás nélkül szólhatok, hiányzik akit csendben (és tisztelettel) hallgathatok, hiányzik, akit figyelhetek, amint épp teszi a dolgát, hiányzik akit megérinthetek (csak úgy, egy röpke mozdulattal, ha ellépek mellette...), hiányzik, akinek az ölébe csüccsenhetek, hiányzik, akihez hozzábújhatok (csak az ölelésért, magáért), hiányzik, akit feldühíthetek, hiányzik, akit megnyugtathatok, hiányzik, akit dédelgethetek, hiányzik akit a francba elküldhetek, hiányzik akit boldoggá tehetek, hiányzik, aki boldoggá tenne. Soroljam még? Hiányzol mindennapjaimból, nagyon!

Ébredés

Azok a legszebb reggelek, amikor képentörölhetem az ébresztőt üvöltő telefont, mert van valaki mellettem, aki felugrik helyettem, és elkészíti a kávét. Azok a legszebb reggelek. Pár percre visszaszunnyadok, körbeölelnek finom illatok. Azok a legszebb reggelek. Egy morgós medvét figyelek, amint hadakozik önmagával, álom és ébrenlét határán, mert még képtelen eldönteni, hogy a dolgozóktól hangos kaptárossal, vagy a málnással indítsa a napot. Azok a legszebb reggelek. Tálcán érkezik a szeretet. Igen. Azok a legszebb reggelek.