Cím: Nő a lámpák mögül 12. Szerző: stando - Standovár Ágota (04-18-2008 @ 11:17 am)
:
Apa-tej
Két éves sem voltam még, amikor családom elköltözött abból a lakásból, ahova születésem után hazavittek. Azt mondják, totyogós korunkból nem lehetnek, nincsenek emlékeink. Én most mégis emlékezem. Emlékszem a fákra. Édesapámmal minden este, lefekvés előtt, megnéztük őket. A családi legendárium szerint, a szertartás szerű ablakhoz vonulást megelőzte a mondat: - "Nédzünk phát!" A mesét helyettesítő verset már nem tudom felidézni, csak a hangulatát. Hulló falevelekről szólt...
Második otthonunkban 7 éves koromig éltünk. Ehez az időszakhoz kék és barna könyvek kapcsolódnak. Míg a többi óvodás gyerekverseket gajdolt, én Petőfi Sándort és József Attilát. Azokból az évekből nem is nagyon tudok másképp visszaemlékezni apura, mint a valamelyik kötettel a kezében. Legtöbbször ölében ültem, úgy követeltem ki a hangos felolvasást. Egy másik kép is fixálódott bennem. Apu a konyhaasztalnál ül, és szabályos, sűrű sorokban rója a betűket az előtte fekvő papírra... Míg nagybátyám újságokban, kalendáriumokban publikált, addig ő csak magának jegyezte le gondolatait.
Az új, végleges családi fészekben már egyre ritkábbak lettek közös verselgetéseink. Akkoriban sokat dolgozott. Munka mellett indította virágkertészetét, olvasásra is ritkán maradt ideje, ereje. Csak "ajándékba" írt. Fel tudom idézni még tizedik születésnapomra kapott vers-csokrának elejét:
Tíz éves vagy, és én köszöntlek elsőnek ím e szép napon, virág helyett e versikéket csokorba kötni átadom. Kis szívedben a kusza rímek vázára lelnek biztosan, emlékük tán a zúgó évek szennykosarába nem zuhan. Messzevilágló tiszta fényként ragyogjanak majd utadon! Kívánni szebbet, jobb szerencsét nem is tudnék e szép napon...
Most azon morfondírozom, hogy hasonlóan erős szál kötheti magukat is össze lányával. Amikor róla mesél, elég csak kiejtenie nevét, ellágyulnak arcvonásai, mint az én apukámnak. Felnőttként úgy látom, nálunk apu volt a meleg/korlátozó, anyu pedig a hideg/korlátozó szülő szerepében. Mindig is magas elvárásokat állítottak fel velem szemben mindketten, mégi apunak képes voltam megfelelni, anyunak pedig soha. Ezt a mai napig is így érzem, és kapcsolatunk is távolságtartó maradt. Olvasta nagyanyám haláláról írt veresem. Nem voltam már gyerek, anya voltam magam is, de ott, a konyhában, amikor megtudtam tőle a hírt, pillanatok alatt újra az a kislány lettem, akit eltol az édesanyja, nem bújhat az ölébe...
Párszavas
Csak pár szó. Kérdezted, hogy vagyok. Tornyot építek. Szép, szürke fakockákból. Lassan körbeérnek. Néha átkandikálok a réseken. Inkább csak képzeletben. Amúgy bujkálok. Most is. Gyereknek álcázom magam, vagy infantilisnak. Látom, és mégsem teszek ellene semmit. De ma legalább, hogy rám kérdeztél, írtam. Írtam? Csak szavak. Szép, szürke fakockák. Körbeérnek...
írás, szerelmek, hiány, szex, versek, csalás, árulás, vágy, szeretet, rohanás, őrület, lelkiismeret-furdalás, földcsuszamlás, löszfal, szeressél, tagadj meg, higgy bennem, keressél, teremtés, temetés, hiány, föld, víz, lebegés, halál, tó, víz, fulladás, fájdalom, hattyú, sirály, születés, szeretet, hiány, megváltás, áldozat, kereszt, szex, szerelem, halál, zsákutca, szex, remegés, futás, vers, zene, fáj, nincs menekvés, határ, tánc, szerelem, fuldoklás, szex, hiány, nincs megváltás, árulás, önsanyargatás, fény, érintés, remegés, futás, karikázó gyerekek, macska, konzervdoboz, kövek, ájulás, üresség, út, vége a tagadás, semmi sincs, űr, nem fáj
Vasárnapi anziksz
Írni kéne. Ölemben laptoppal ülök a kanapén. Körbeölel a hangszórókból áradó dallam. Forr bennem a szöveg, kavarog, de nem találja a csapot. Örvényébe ránt a pánsíp hangja. Mellettem fekszik, piros kockás pléden, és mellső lábaira hajtott fejéből szemrehányón les rám Zafír, a macska. Füst színű pofájából világítanak a napsütötte tavat idéző szemek. Értem én, aludnál, de túl hangos a zene neked. Átérzem kínodat. Orromba kúszó illatok gyötörnek. Húsleves és vadas... Éhes vagyok. Még bírnom kell! Barátnőm az állvány előtt ül. Olajba mártja ujját, "maszatol", majd azúrkék festékbe nyúl, a kék felületre hullámokat "varázsol". Ütemre táncolnak képén a színek. Délutánra Duna parti sétát terveztünk, de ő órák óta elmélyülten fest. Figyelem. Sugárzik. Fertőzést remélek. Írni kéne. Zavar a Váci út zaja. Haza vágyom, bár még hetekig otthonom lesz itt, ez a kis szoba...
Közhelyes
A leírt szavak hatalma. Körbeérnek. Ciklus. Hol kezdődik és hol zárul a kör?
szerelem
mosollyal várlak pedig te máshol jársz el- rejtve álmaid
Legelső haikum, legelső "versem". Pályázatnyertes ciklusom első darabja, és néhány hónappal később már nyomtatásban is megjelent a Szintézisben Antológiában. Sem akkor, sem később nem gondoltam, hogy két év múlva irodalmi lapban is haiku-val debütálok. Azóta is élénken él bennem szövegem hatására a műfaj körül kirobbant vita. A Cédrus pályázatáig nem is nyúltam vissza a háromsorosokhoz. Ma levelet kaptam. Kedves "haikus szerzőnk"! Körbezárt a papírra vetett szavak hatalma.
Születésnapi mozaik
Talán az idei az első olyan születésnapom, amit családomtól távol töltök. Nehéz. Nagyon hiányzik az ölelés. Sírós nap. Túlérzékeny vagyok. Ébredés után azonnal bekapcsolom a gépet. Ki gondolt rám? Öröm és várakozás. Néhány virtuális képeslap barátoktól. Már a buszmegállóban állok, amikor megcsörren telefonon, felköszönt exférjem. Napközben diszkrét pittyegéssel érkeznek az sms-ek. Szünetekben mindenkit visszahívok. Padtársamtól csokit kapok. Meglepett. Mára nincs délutáni programom. Korán "hazaérek". Barátnőm csokitortát készített. Gyerekeimmel beszélek. Hazagondolom magam. Várok. Percenként mobilomra nézek. Csörög. Nem ő. Tíz körül lefekszem. Holnap BKV sztrájk. Nyugtalan éjszaka. Többször felébredek. Szemben áll velem anyám. Boldog születésnapot kíván. Álmodtam. Fáj.
(799 szó a szövegben) (731 olvasás)
agnes: (04-18-2008 @ 01:05 pm) Betyár jól irsz,...és annyira átjött,....Szeretettel..
ovobacsi: (04-18-2008 @ 01:16 pm) nem csak olvastalak...
stando: (04-18-2008 @ 07:21 pm) Drága Andi! Mivel a véletlenekben nem hiszek, nincs más választásom, mint Neked ajánlani a 12. részt. ;) Nagyonölellek. Ági
stando: (04-18-2008 @ 07:23 pm) Miki! :) Zavarba hoztál. Füligvörössen köszönöm.
stando: (04-18-2008 @ 07:42 pm)
Zsófim, Te mindig okosakat írsz! :) Imádom a stilusod. Jól csomagolsz. ;) Az a Közértes est, amit említesz, meghatározó élmény volt számomra. Jó néhány hónap alatt üllepedett le annyira, hogy vers lett belőle. Mennyi idő kell egy kövnyi élményanyag megemésztéséhez? Neked? Nekem? Majd leteszteljük, ígérem. Ígéred? ;) Tisztelettel... Ági
stando: (04-18-2008 @ 07:45 pm) Éles szemű Ágnes! Szívesen csibészkednék még Neked (is). Szeretettel... ;)
stando: (04-18-2008 @ 07:46 pm) Ági! ;) Emlékszel még? Mesterasszony! :) Köszönöm.
stando: (04-18-2008 @ 07:49 pm) Tudom, Ákos! Jó ez így. Én mindenesetre büszke vagyok rá(d). ;)
Eroica: (04-18-2008 @ 08:14 pm) Ágikám! Olyan természetesen hullanak ki belőled a szavak, mint a felhőből az esőcseppek.Átéltem veled életed szeletét.
siklosi: (04-18-2008 @ 08:15 pm) Lehet, még nem mondtam,de ezt a sorozatot szeretem legjobban...őszinte,izgalmas, olyan mint Te!
Puszi:Erzsi
LEKA: (04-18-2008 @ 09:42 pm) Lapozgatok, bele-beleolvasok és mindíg téged talállak benne:)))))
AngyaliAndi: (04-18-2008 @ 11:33 am) Ágikám ez ma, most... nagyon megtalált. VAlahogy én is így. Puszillak!
mickey48: (04-18-2008 @ 11:56 am) Gyönyörű - mind gyönyörű...
szellzsofi: (04-18-2008 @ 12:34 pm) Nem okoskodok (pedig menne...): * őszinte és * sérülékeny - skaltulyázni kell, ez így jobb (nekünk meg öröm), mint a gumiszoba. Vagy az a skatulya? Hát itt a köröd... (láttalak ám felvételen, ahol a Dani varrt - itthon kiabáltam büszkén: ez az én "csajom" :D) - most Te könyvet írsz? Én megvenném, nem kérnék tiszteletpéldányt!!! zsófi (már megint okoskodtam...)
szemilla: (04-18-2008 @ 12:52 pm) mindig biztosra megyek, ha téged olvaslak! most is így történt.
stando: (04-19-2008 @ 03:55 pm) Megisztelő számomra drága Erikám, hogy közös a hullámhosszunk! Köszönöm. :)
stando: (04-19-2008 @ 03:57 pm) Drága Barátném! Rég beszéltünk, talán azért nem mondtad eddig. :) Köszönöm! Ölellek: Ági
stando: (04-19-2008 @ 03:58 pm) Köszönöm, Évám! És igen. :) Nő a lámpák mögül
stando: (04-19-2008 @ 04:03 pm) Hm... Tudod, Zoltán, mindig is furcsáltam azt az irányzatot, akik kerek-perec kijelentették, két éves kora előtti emlékeink nem a sajátjaink, csak megfilmesítjük a családi legendáriumot. Azóta persze már jópáran sétálnak körülöttünk, akik reinkarnációs hipnózisban jóval messzebb utaztak csecsemőkoruknál. Örömmel tölt el, hogy, Téged is visszavarázsolhattalak gyermekkorodba. Köszönöm. Ági
hori: (04-19-2008 @ 11:19 pm) Kedves Ági! Naplód következő része is megállja a helyét. "Apa-tej": bizonyos szempontból szerencsés vagy, tudod-e? "Vasárnapi anziksz" nekem főleg bejött. Jó a cím, de olvastam volna még. A "Párszavas" remek. (A szavak mágiája.) "Születésnapi mozaik": Isten éltesesen, itt is! Látod, azért mégiscsak hiányoznak. Elhiszem. Nehéz...
Artur-Brun: (04-19-2008 @ 12:59 pm) Kockák az életedből, de nem szürke kockák. Nekem nagyon tetszik! Szerintem is vannak emlékeink, akár még a totyogós kor előttről is. Én is fel tudok idézni magamnak néhányat, s szerintem mások is. Köszönöm, hogy olvashattalak, megint sikerült emlékeket idéznem a segítségeddel.
stando: (04-20-2008 @ 09:49 pm) Kedves Ági! Naplód következő része is megállja a helyét. "Apa-tej": bizonyos szempontból szerencsés vagy, tudod-e? "Vasárnapi anziksz" nekem főleg bejött. Jó a cím, de olvastam volna még. A "Párszavas" remek. (A szavak mágiája.) "Születésnapi mozaik": Isten éltesesen, itt is! Látod, azért mégiscsak hiányoznak. Elhiszem. Nehéz...
Géza! :) Tudom. Bizonyos szempontból... :) Aztán még mást is tudok. Szeretném, ha megírnád a Vasárnapi anziksz-ot! Nem könnyű... Köszönöm! MIndent. :)
|