Fullextra.hu

Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.

Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!

Tagjaink könyveit itt rendelheted meg

Fullextra Arcképtár

Szolgáltatások

· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

:
Kemény nő vagy! Mostanában annyiszor hallom. Nem, nem vagyok kemény, csak kizárok mindent és mindenkit az életemből, a mélységeimből, amint fájni kezd. Sérült nő vagyok, olykor egy önző dög, máskor pedig a naiva, aki hisz a család erejében, hisz az emberi méltóságban, hisz az igazság mindenhatóságában, és hisz a szeretet tisztaságában. Aztán szépen, lassan, ahogy manapság kell, elveszítettem színeimet, beleszürkültem az örökös harcba, és szétfolyva simultam környezetembe. Néha csillantam csak meg, ha megfelelő sugárban ért a fény. Egy szerda reggel, épp úgy, mint minden más hétköznapon, beültem az autómba, és elindultam az új nap felé. Nem féltem, amikor elvesztettem uralmam a kocsi felett. Láttam közeledni a kamiont, és szétáradt bennem a mindenmindegy nyugalma. Az utolsó pillanatok egyikében tértem magamhoz, hoztam meg a helyes döntést, így mentettem meg saját életemet. A baleseti sebészeten újra hinni kezdtem. Hittem, mert hinni akartam. Elhittem az orvosnak, hogy valamit még nem végeztem el, valami fontos dolgom van, csak azért maradhattam. És írni kezdtem. Megszállottként használtam ki a lehetőséget, hogy rátaláltam azokra a fiatal költőkre, akiktől tanulhattam. Mint buldog a csontot, úgy szorítottam fogaim közé a felém forduló jószándékot. Harcoltam, hogy megmutassam. Kinek? Magamnak. Mit is? Hogy képes vagyok megfelelni. Kinek is? Azt hittem magamnak, de nem, két évembe telt, míg megértettem, nem magamnak akarok megfelelni, valójában ez is csak póz. Azt akartam, szeressenek, legyenek büszkék rám. Az odafigyelő szeretetért küzdött a klimax előtt álló nőben a nagy gyerek. Ha valami nem úgy sikerült, ahogy elképzelte, ha vélt, vagy valós sérelem érte, összetörte, ami a keze ügyébe akadt, vagy toporzékolt, vagy a fenekét verte a porba, máskor meg magasan szállt, eljátszotta, hogy szabad madár, nincs körötte kalitka. És újratanulta a hitet önmagában, és a nőben, aki lassacskán merészkedett elő rejtekéből. Eleinte félénken, lesütött szemmel, majd egyre magasabbra emelt fejjel szemlélődött körbe a világban. Kezek nyúltak felé. Volt, amelyiket elfogadta. Újra szeretett, majd ismét csalódott. Elkövette azokat a hibákat, amelyek ellen küzdött, mikor mások ítélték meg őt tévesen. Nem hagyta, hogy karácsonyfává díszítsék, de észre sem vette, amikor ő maga aggatott csillogó-villogó üveggömböket egy-egy sudár fenyőre. A karácsonyfák ideje pedig véges. Összeszáradnak a melegben, meghajlanak ágaik, és hiába akarjuk megőrizni szépségük illúzióját, nincs olyan reggel, hogy egy-egy leszánkázott üveggömb ne heverne a padlón. Halogathatjuk, de nem kerülhetjük el a napot, amikor ki kell dobni az ékeit vesztett fát. Muszáj. Aztán, ha legközelebb műfenyőt aggatunk tele, elmaradnak az elmúlás jelei, de ha eljön a nyár mégsem szemezhetünk egy agyondekorált karácsonyfával. Tulajdonképpen semmi sem tiltja, mégis meghozzuk a döntést, bontani kell. A legnehezebb a gyökeres fácskával. Akkor is szép, ha dísztelen. És illatos. És éke a szobának. Jól is érzi magát, mert megfelelő módon ápolgatják. Fáj megválni tőle, hiába duruzsolja fülembe folyamatosan az értelem, hogy szabadföldben a helye. Kemény nő vagyok. Fogom az ásót, mert a fenyők a szobában nem nőhetnek az égig. A karácsonyfát birtokolhatjuk, de az élő fenyőt nem. Kemény nő vagyok. Nem sírok. Hiszem, hogy egyszer majd kiköltözöm az erdőbe. Megtanulom, hogy ne a saját ábrándjaim vetítsem rá az emberre, megtanulok látni. Megtanulom, hogy nem tragédia, ha olykor rám kopogtat a fájdalom, mert úgyis legyőzi a szeretet. Ha mindezt nem csak hiszem, hanem tudom, akkor leszek kemény nő, ugyanakkor nőiességemben lágy.