Jól van anyu ne tegyél szemrehányást
tudom hogy rég el kellett volna jönnöm
de most itt vagyok hát akkor hadd üljek 
kicsit nyugodtan nem akarok arra 
gondolni mennyi mindent csinálhatnék
ezalatt az idő alatt amig itt 
ülök te tudod egy anyának mindig 
rengeteg dolga van te két gyereket 
neveltél nekem három van és magam 
vagyok igen egyedül mert én mertem
továbblépni pedig az én férjem 
is azt mondta hogy nem engedi el a 
gyerekeket csak én nem hagytam magam 
és utána az önérzetével fel
lehetett törölni a padlót te nem 
tudtad megtenni szép voltál és gyönge
apu volt erős helyetted is olyan
erős volt hogy még nekem is el kellett
futnom ha nem akartam belehalni
de szabad lettem hogy milyen áron azt 
ne kérdezd megfizettem mindenért és 
megéltem a jég hátán is ahogy te 
már akkor mondtad mikor kislány voltam.
Most még maradok egy kicsit de aztán 
el kell mennem legközelebb ígérem 
hamarabb jövök és ne panaszkodj te
igazán ráérsz különben is az nem 
igazi hogy csak meghallgatsz és mégsem 
mondasz semmit lassan negyvennégy éve 
pedig én szívesen meghallgatnálak.
Na jól van tényleg mennem kell leteszem 
ide a virágokat tudom hogy nem 
a kedvenced a szalmavirág de mit 
tegyek ha egyszer az istennek sem fér
el más ezen a vacak márványlapon.

(Mezei Katalin)