22. heti hagyományos versverseny

[blue]

Kedves Alkotók!

Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.com/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A 22. heti versverseny témáját: Anna1955 adta.

A héten a téma:Boldogságunk a gyermek

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! Szárnyaljon a fantáziátok!

[lena1]

Mikor az élet földbe tiporja lelked,
magánytól könnyes lesz szemed,
nézz bele gyermeked szemébe,
s fénnyel lesz tele tekinteted.

Mikor már gally sincs ág helyett
miben hinni, kapaszkodni tudnál,
fogd féltőn két kezét, kezeddel,
ne érezze, gyáván megfutamodnál.

Mikor ősz hajad ezüstösen ragyog
és életed már sűrű homály fedi,
keress emlékedben egy régi képet,
hol arcán mosoly van, mi élettel teli.

Mikor eltemetted múltad magaddal,
ásod gödröd, mit két kézzel kaparsz,
csak gondolj a gyermeki mosolyra,
mely bízik abban, hogy élni akarsz.

Mikor már nincs hit, reményből semmi,
idézd fel magadban születése napját,
akkor érzed, mily nehéz lesz itt hagyni,
mert nem lesz mi pótolja hiányát.

[blue]

Boldogságunk a gyermek

Befészkelted magad az időbe
apró tested, testem lágy bőrébe.
Ujjaid még a rugalmasság foglya,
parányi mosolyod méhem édes titka.

Bárányfelhők közül Nap néz rád
percenként óriásit nő ez a világ.
A föld legszebb virága leszel,
majd a Hold fénye kedvesen ringat el.

Így élünk naponta mi még ketten
a boldogság terében, s idejében.
Forog a föld, lassan bekerít engem
simogatva ölelnélek drága gyermekem.

[tavinarcisz]

A gyermek

Elhiszem én, odafönt, fönn...
Angyalok is felügyelnek,
így hoz anyáknak a földön

boldogságot a gyermek.

Vagy ha születnek az ikrek,
bővül a nép, nosza, gyertek!
Több az öröm szüleiknek,

mint gond, hogy sok a gyermek.

Mert az apák fele, biztos,
könnyeket ejtve figyelget
arra, hogyan fakad itt, most,

első szóra a gyermek.

Majd jön az iskola, felnő,
diploma, kész az egyenleg,
oszlik az égen a felhő,

hipp-hopp, házas a gyermek.

Távol a város, a lényeg,
benne lakást, mire nyernek,
kopnak a lányka regények,

mit szőtt hajdan a gyermek.

Két öreg így marad otthon,
kérve a csöppnyi figyelmet,
Hozd unokánk autódon,

hol van már az a gyermek?

[Nefelejccss]

Milyen jó, mikor először mondja ki: anya,
Közben hozzád bújik, és aranylik mosolya.
Büszkeség tölt el, mikor feláll és feléd lép,
Két karod kitárva vigyázod őt, míg eléd ér.
Elérzékenyülve nézed, kis lábai mit bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Aztán rohannak az évek, felnő a gyermek,
Jönnek a kamaszkori, lángoló szerelmek.
Előbb csillogó szemmel együtt áradoztok,
Nagy csalódás, vele kell szomorkodnod,
Tőled vár vigaszt, hisz tebenned bíznak.
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Csak telnek az évek, és öreg, beteg leszel,
Tudod, hogy az orvosod mindhiába kezel.
Boldogságod már csak felnőtt gyermeked,
Könnyel szemében csókolja meg két kezed.
Ugrálsz körülöttük ahogy fájó lábaid bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

[Lacoba]

Gyermek született

és megszületett felsírt egy gyermek
ártatlan egészséges kis pulya
jól jön a gyerek
s valahová odakerült egy strigula

aprócska esetlen oly gyengécske
elkerüli még minden borzalom
s van rá ingecske
töröli vörösre száját a hatalom

csünghet ő anyja mellén szaporán
hisz kezén elfér a munka mellett
a kis apróság
és lelkének terhe a meddiglét felett

és kopik rendületlen a gatya
de kicsi már lassan a kanál is
s robotol apja
hogy gyereke eljusson a Kánaánig

őszt arat a lelkendezés szorong
már Iustus útja is úttalan
míg bensőnk forrong
s még holnapot keresne unos-untalan

az értékből nyűggé cseperedik
egy új 'horrenda late' szemében
s el is földelik
míg ki nem lyukad szegény zsebe egészen

elfáradt újfent egy kérges tenyér
mindenét egy másik tenyérbe rakta
nincs már rá szükség
és egyébként elgyengülőben van hangja

tegnap ismét született egy gyermek
boldogságunk egy kicsinyke pulya
jól jön a gyerek
s valahová odakerül egy strigula

[tamiska]

Elmélyülten olvasott valamit,
Mozdulta a mozdulásom,
Szellő babrált a hajában
Láttam, Ő a boldogságom!

Más ember vagy! Más az élet!
Belőlem mit viszel fiam?
Mondanám, hogy mire vigyázz,
Hogy ne érjen semmi baj!

Kertünkre kúsztak az árnyak,
A délután menni készült,
Csak olvasott, olvasott,
Lelkében a béke épült.

(Egy pillanatra elrévedtem,
Láttam magam ifjú hévvel.
Zsarátokból szikrát fújtam,
Tele voltam szenvedéllyel.)

Észrevett! Olvasom a könyved -mondta-
Beszélt hozzám, szavam hallom,
Kérdéseknek se vége se hossza,
Éreztem, szép lesz az alkony!

[csitesz]

boldogok a gazdagok


boldogok a gazdagok, mégha
ládában nem is gyűjtenek
csillogó pénzeket.
boldogok ők akkor is, ha
palotájuk nem ostromolja
a messzi kék eget.
boldogok, ha dübörgő
vasszekerek dizájnos kormányát
nem markolja kezük.
helyette egy-egy virág levelét
simiítja tenyerük.
boldogok, ha nem Armani öltöny
feszül szolizott-kigyúrt testükön.
ha hallgathatják madarak énekét
párás hajnalon,
pihenve győrött koöpenyükön.
az sem baj, ha nem harsog
a Dolby-sorround, és nem villog
plazma TV-ék kígyózó sora.
helyette felvillan szemükben
gyermekeik boldog mosolya.
ilyenkor a kincsesláda
nevetéssel lesz tele.
az Ég lejön a Földre,
mert a távolsagból van elege.
vasszekerek rozsdállnak
bontótelepeken,
a gazdagok gyermekeikkel
versenyt futnak
víz-áztatta homok-tengereken.
boldogok a gazdagok, mert
gyűjtenek örök kincseket.
körülveszi őket jövőjük:
a gyerekek, és a szeretet.

[tamiska]

Lena

Blue

Tavinárcisz

[medall]

Nefelejccss

tamiska

csitesz

[LEKA]

Lena
Tavinarcisz
Nefelejccs

[persecuted]

Gaby-blue
tavinárcisz
Nefelejcs

[Metallica]

Lena
Blue
Nefelejccss

[mucika]

Lena1
Blue
Nefelejccss

[naiva]

tavinarcisz
tamiska
csitesz