25. heti hagyományos versverseny

[blue]

Kedves Alkotók!

Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.com/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A 25. heti versverseny témáját: Captnemo adta.

A héten a téma: Nyári szerelem

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni Szárnyaljon a fantáziátok!

[lena1]

Eljöttél a nyárral, s kitörő vulkánnal,
lávaként ölelted meg testem,
vágyunk izzó fénykört rajzolt az égre,
karodba zárva elszenderedtem.

Csókjaid árnyéka hűsítette vérem,
mely őrülten járta a vágy dallamát,
s hiteddel megannyi szépségre leltem,
mi gyémánttá forrta a föld aranyát.

Szemedben megbúvó mosolyod éke
csillagként ragyogta be a szobát,
s Én megigézve vártam a pirkadó hajnalt,
mely ezer ecsettel festette álmodó szavát.

Neked adtam álmaim szivárványszínét,
s az pillangó szárnyán repült el tovább,
hogy e nyári szerelem minden emléke
tisztára mossa rajtunk, a meglelt út porát.

[Metallica]

Szent Ivánnak havába,
estem szerelemnek tavába,
tűzes táncot járt a szívem,
le kellett magam hűtsem.

Egy szőke sellő játszott velem,
nem hagy el,ígérte nekem,
dús ajkát felém nyújtotta,
égette nyelvem mézízű csókja.

Remegett a teste,mikor hozzáértem,
hevesen vert a szíve keblében,
test a testhez simulva a réten,
hempergödztünk a zsenge fűben.

Kemény volt a melle,bimbói meredtek,
süveg cukorként olvadtak nyelvemen,
finom bőrén éreztem örjítő illatát
s vadul csókoltam száját és nyakát.

Ránk vetült az öreg tölgy árnyéka,
lekerült rólunk minden ruha,
csókomtól felizgult,nedves lett szemérme,
örömtől aléltan ernyedt el teste.

Lassú keringő ritmusára járt testünk,
ne tévesszünk ütemet,erre ügyeltünk,
egyre fokozódott a tánc ritmusa,
együtt értünk el a csúcsra.

Örök emlék marad e lány nekem,
hisz ő volt az első életemben
kivel szeretkeztem,és férfi lettem,
futó kaland csupán,nyári szerelem.

[csitesz]

mi volt a neved?

a nyár forró volt,
a Balaton vize hűsítően langyos,
az edzőtáborban napi három edzés,
azért estére maradt erőnk
sok-sok kalandhoz.
Pestről jöttél,
barna hajad hátadat verte,
tested tökéletesen arányos,
és Tiéd volt a világ
legszebb két női melle.
sétáltunk egy nagyot Siófok szivébe,
persze sokzor megálltunk
csókolni egymást,
így téve a másik nagy-nagy kedvére.
a sátor, ahová betértünk, sötét volt.
de nem is kellett semmiféle világ,
mert szikrázó vágyunk lehozta oda
az Ég összes csillagát.
kezeddel, száddal, öleddel
türemesen tetted,
hogy férfivá avattad
még érintetlen ifjúi testem.
azután két napra rá elvitt
a déli gyors.
de itt maradt bennem
a gyönyörű emlék.
voltá Te az első Nő,
hiába akár száz jöhet még.
hívtak talán éppen Erikának,
de emléke örökre szívemben maradt
annak a felejthetetlen éjszakának.

[trendo]

Nyári délután a réten

A virágos mezőn
a sűrű fűbe dűlve
testünk magától intézte
a vágy banális dolgait;
aztán, jóllakva
és jóllakatva immár,
hanyattfekve,
bámultuk csak csendben
a futó felhők játékait.

Szélkirály karámba terelte
Napfivére fehérszín barmait,
aztán sokáig
nagy sasok köröztek,
szárnyukon hordozva
kettőnk álmait.
Így telt el a meghitt csendben
az a zümmögő délután,
a virágillatú, párás,
dús melegben végül
meglehet, aludtunk is talán.

[Makacs]

Amikor jöttél,
Parazsat hoztál tenyeredben,
Égette bőröm érintésed,
Szemedben a fények,
Idéztek végtelen
Napraforgó mezőket.
Amikor jöttél,
Te voltál a nyár,
S a féktelen, szabad madár,
Szelíden melléd szegődött,
Feledve magányt és gőgöt,
Sorsát kezedbe tette.
S bár lassan száll az idő felette,
Újra tűzet szít a parázsból,
Lobogjon, égjen a szunnyadó zsarátnok.

[tamiska]

Nyár, szerelem

Nem történt semmi, csak nem vagy velem!
A nélküled szót most ízlelgetem.
Nem történt semmi, múlnak a napok,
Be nem vallottan egyedül vagyok.


Látom, -hol lakom- a zöldövezet,
Szépét mutatva néha rám nevet.
Surrogó lombok halk neszét hallom,
Délderü-napba fordítom arcom.


Csodás, idilli,-zizzen egy bogár-
A pillanat áll, az is terád vár.
Minden mozdulna, lendülne ha vagy,
Napfény járná a bújó lombokat.


Dadognám újra a szeretlek- et,
Lecsókolnám a szépszemeidet,
Hogy ne lásd, ne tudd, most is őrizem,
Arcodat s magad, dobogja szívem.


Nem történt semmi, csak nem vagy velem!
E keser-édest oly jól ismerem.
Nyár, szerelem, megtalálsz e még?
Siess, rohanj, míg tiszta kék az ég!

[agnes]

Egy régi nyár emlékére






A tavasz után érkező nyarat
magával vitte az alkonyat.
ezernyi ölelést, csókokat,
de mit tehet az ember,
emlékezik
vár egy újat,
várja az igazit.

Sírj csak, sírj ha fáj,..
Csalódni fájdalmas homály.
Mikor csak azt érzed,
valami éget,
szemedben nem csillognak,
csak üszkösödő fények,
lelkedben számtalan tüske,
és egyszerre fúródtak beléd,
nem apránként mutatta erejét.
Rád tört,
Rohammal bevett,
Még büszke is,
Hisz kerítéssel őrzi lelkedet.
Szavával ringat,
de nagyokat lök rajtad.
Hangjában méz csordogál.
Csókjának édes íze,
pirosló fényes alma,
de ott rejtőzik benne a méreg hatalma.
Minden tüskéjével letagadott,
Neked adta közben, égről a napot.
Már, csak valaki lettél,
az eltitkolt,
a névtelen.
Azt, hogy szeretted,
Bevallod, nem szégyelled.

A végtelenből érkező nyarat
magával vitte az alkonyat.
ezernyi ölelést, csókokat,
de mit tehet az ember,
emlékezik,
mikor az igazi érkezik.

[Samway]

Nyári szerelem


Néma vagy, csillogó gyöngye szívemnek,
nap nem múlik, hogy szemem ne követne ,
most itt vagy félelemtől remegő testtel,
hangod helyett beszédesebb kalapáló szíved,
lágy simogató dallama, egyre hevesebb lesz

Bújj ide hallgassuk a tücsök hegedűjét,
mint hívja ciripelő muzsikájával párját,
csaljuk az alkonyt a bokor rejtekébe,
terítse ránk védőn leplét, hogy ne félj
és kettőnk ölelését meg ne lessék,

A félhomály sem palástolja azt a tűzet,
amely izzó arcodra a szűzies pírt rajzolja,
hófehér lelked harcol a test ördögével,
de már készül elveszejteni téged,
mindkettőnk legnagyobb örömére,

Most a tücsök zenére minden nekünk dalol,
a hajló fák, a bokor, a hold s körötte a csillagok,
vágytól égő testünk remegőn egymáshoz simul,
Te vagy a legszebb, örömtől csillogó szemeddel,
forró csókjaiddal éltem át a tökéletes teljest





2007.06.17.

[tavinarcisz]

Szent Iván nap éjjelén

Szent Iván nap éjjelén
nagy tüzet gyújt egy legény,
mit szerelmük hajnalán
ugrik át ő, majd a lány.

Mert a láng, ha jól lobog,
úgy lehetnek boldogok,
hogyha ők külön-külön
jutnak át a tűzkörön.

Oly rövid az éjszaka,
bűbáj és a praktika
küzdenek e fény jelén
Szent Iván nap éjjelén.

[Lacoba]

Szerelem ébredt egykoron

Csábos, lenge ruhában szerelem szorong
- virágok illatába csókokat lehel -,
a fénye egy vidám világot énekel...
Felébred egy kis, tarka lepke és csapong,
a nyári széllel kergetőzik arcomon.

Mostanság lohol a nyár - vele futni kár -,
hiszen közelg a sárga őszi pillanat,
s feloldja majd az álmokat - reményt sem ad -,
pedig velem jól járna még a pirkadás...
A tél jön, s árnyak nyúlnak át a vánkosán.

Zagyvaróna 2007. június 19.

[kismezei]

Nyári szerelem


Elvarázsolt nyárban elvarázsolt éj
fekete-zöld vízen tótündér zenél
csillagfény-lebegés bűvöli szerelmem
a hangod ringat, tested testemhez ér.

Hideg-kék hajnalban eszmélő tudat
szemem a szemedben szerelmet kutat
csönd, búcsúölelés, hiába várok
csak testedet kaptam, nem adtad magad.

Hogy ennyi volt, nem több, ezt ma már értem
szürke őszi eső kíséri léptem
októberi ködben oldódik arcod
de hangod még hallom a hajnali szélben.

[LEKA]

A nyár, forró volt...


A nyár, forró volt és meleg
Árnyékban harminc is, lehet
Kezemre olvadt a fagyi
Stracsatella volt, nem gagyi
Édes csemege, mint csókod
Romlatlan volt, mint a bókod
S úgy simultál akár a levél
Szavak nélkül, a szem beszél
Szóltál kacsintva: Jer velem!
Parázsba mártott a jelen
Közös vonzalom esetleges
Nadrág, s a szoknya felesleges
Minden érintés égetett
Nászágyat alánk ég vetett
Lángoló érzés lobogott
Szívem gyorsabban dobogott
A nyár, forró volt és meleg
Szerettelek... s te is... lehet

2007-06-19

[encsi]

Fejest ugranék a szerelembe,
Belecsobbannék,
Hagynám, hogy a tetején lebegjek.

Nem zavarna,
Hányan fulladtak bele,
Vagy vetették magukat a mélybe.

Míg sodor magával,
És érzem párolgó illatát,
Nem félek.

Aztán lemegy a Nap,
És fázni kezdek,
Nem tudom elhinni, hogy vége.

De miért hazudnék dideregve meleget?
Letörlöm magamról a maradékot.
Ez most csak ennyi volt.

[winner]

Szavak nélkül beszélgettünk


Szikrázott a nap az égen,
A karodban pihentem éppen.
A fák hűsítő lombjai alatt,
Bódulatban csókoltalak.

Pajkos szellő a hajadba túrt,
Piros virág, a földre hullt.
Felvettem és visszatettem,
Szájadra új csókot leheltem.

Mondtam néked kedvesem,
Nem is kérek mást sosem.
Csak sok ilyen nyári napot,
Százat, ha lehet ezret akarok.

S szűrt fényben a napsugár,
Arcod mosolyán táncot járt.
Szavak nélkül beszélgettünk,
Mégis mindent megértettünk.



2007. június 21.