Csatlakozott: Oct 22, 2005 Hozzászólások: 1107 Tartózkodási hely: Pécs Gesztenyés út 28
Elküldve: 2007 Okt 7 Vas 16:02 Hozzászólás témája:
Hiba leírása: A versszakok között nincsenek szünetek.
31. oldalJavított változat
Bartalovics Zoltán (prayer)
Ne félj kedves!
Ne félj kedves! Hiszen apálykor minden oly csendes.
S a homokban hagyott csigák között egy szerelmes.
Látod, kövecskék sem málladoznak a szikláról,
mikor rajtuk csücsül sok kis rák kíváncsiságtól
tágra nyílt szemekkel. Amikor a Nap felkel, és
megduzzadnak az alsó vizek, midőn feledés
homályából, a nedves homokból előbújva
egymásra lel két reszkető szív újra, meg újra.
S ha árnyékomon egy piciny csiga reményre vár,
Te csak markold őt a vízbe, ahogy szívemet már
körül ölelted tengerednek sós könnyeivel,
...és már látom, ahogy színekre hullnak a vizek!
És már engem sem gyötörnek kínok nagy gályái,
ha árnyékodban megmártózva EMBERÜL állni
hagynak a hétköznapokból előcsalt révészek.
Mert tudják, lehet apály, vagy tán dagály, SZERETLEK!
Elküldve: 2007 Okt 7 Vas 16:22 Hozzászólás témája:
A 99. oldalon a versszakok nincsenek elkülönítve.
Kiss Péter
Búcsúztató
Nem köszönnek többé rám a hamvas arcú reggelek.
Eltekintenek fölöttem tenger-mélyű kék szemek.
Kormos orrú bánatom a holdvilág előtt tolom,
Napba szórni nem tudom, hogy kitől s miért bujdosom.
Nem hatnak rám már az álmok, hajnalban mind elsöpört…
Fodros falú pohár-szívem, papírból volt, összetört.
Meg kell ráznom ágam-bogát: van még néhány évem tán,
Sírnom mégsem kellene most néhány ronda ránc okán…
Bordás tölgynek alja-ága sok vándornak árnyat nyújt,
Te már nem élsz többé vele, látom immár közénk bújt
Hiú ábránd csacska fénye, mi ránk esett hallgatag…
Lehet, hogy még nem tudod, de én már elbocsátalak.
Elküldve: 2007 Okt 7 Vas 16:28 Hozzászólás témája:
A 100. oldalon a versszakok nincsenek elkülönítve.
Kiss Péter
Felejtés
A szerelmes szavak
Lassan lehullanak
Mint patakba szakadt
Száraz fűzfaágak
Amelyek zuhatag
Fodrain átbukva
Egy malomkeréken
Akadva időtlen
Időkig merednek
Az égre, s lelkünkben
Így halványulnak el
A szerelmes szavak
Visszahanyatlanak
Kőarcok falának
Hogy nekitámadnak
Nem lelnek visszutat
Letapadnak immár
Mohaágyon hálván
Már alvajáróként
Bolyongva szememért
Kiáltva felejtik
El, hogy szerettelek
Elküldve: 2007 Okt 7 Vas 19:19 Hozzászólás témája: Mikitől
AMERIKA FELFEDEZÉSE
56 nyomasztó árnya,
rémséges éjszakáim álma,
a jövendő Újvilág reménye,
húszévesen egy sötét hajófenékbe,
köröttem a viharos tenger,
ilyenkor oly piciny az Ember
Egy rémült, hosszú utazás,
és a sok megaláztatás -
Majd az érkezés sötét éjszakája,
zsebemben Géza bátyám száz dollárja.
Emberek - felém tartanak,
még nem tudják, fejet hol hajtanak,
adnék én nektek szívesen,
de nekem sincsen, csak kevesem.
Tovamennek lehajtott fejjel,
ilyenkor oly szomorú az Ember.
Gyere velünk cimbora.
Látjuk, neked nincs hova.
Szerzünk neked meleget,
mi is eszünk keveset.
Nehéz a munka,
drága a kurva,
kevés a mallér,
magas a lakbér.
Éhesen, fáradtan -
Én nem ezt álmodtam.
Ez lenne új otthonom?
Ezért hagytam el a Honom?
Egy kisleány haját fújja a szél,
Gyere te szegény, egy jót egyél.
Én félénk vagyok, de azon az esten
nem sokat ettem, szerelmes lettem.
Most látom csak, hogy ez
milyen szép ország.
Mennyire zöld a fű,
s az illatos rózsák
kis házunk kertjében,
a boldogság teljében.
Megtaláltam Újhazát,
felfedeztem Amerikát.
****
Hosszú évek, szép emlékek,
mögöttem egy boldog élet.
Előttem egy piciny ország,
Tündérország - Magyarország.
A repülő ablakából
Minden piciny, minden távol.
Nézd. Amott a Duna ezüstjét,
meglátjuk majd Budapestet tüstént.
Édesapám, de gyönyörű, látod?
Tudom, neked ez volt minden álmod.
Ez az a cím, de a ház más,
álmaimban másnak látom.
Egy nagy bundás kutya őrzi,
még nem ismer, már barátom.
Géza bátyám, Te mit állsz ott?
Te vagy gyerek? Én hát, látod.
Meghoztam a száz dollárod.
Tudtam, hogy már nagyon várod.
És a kamat negyven évre?
Hoztam azt is, jó lesz télre.
De már eztet sírva mondja,
percekre elakad a hangja.
Hát a lakli? Kifigura?
Géza bátyám, apjafia.
Hát Te beszélsz? Nem is tudtam.
Azt hittem, csak tátogsz ottan.
És méghozzá jómagyarul.
Megtanulta, mindig tanul.
Késő estig beszélgettünk,
sokat sírtunk, jót nevettünk.
Menjünk ki a temetőbe.
Nem láttam tán ezer éve.
Nem futnak el, megvárnak Ők.
Nemsokára jönnek a nők :
Lányom meg a feleségem,
Az Én szívem, az Én vérem.
Íme, itt van, meg is jöttek,
nem ismernek, már szeretnek.
A Temető, Szüleim otthona,
Októberi sötét árnyak hona.
Köveken csillan a Szabadság fénye,
micsoda sírkő, ez a félelem bére?
Édesapám, s hős barátai,
Szabadságunk bátor harcosai.
Esik eső, hull a zápor,
örömkönnyet sír a távol.
Ezt a könnyet angyalok sírják,
megöntözik Anyám sírját.
Nékem most már két hazám van,
mondom Bátyáméknak bátran.
Itt szeretnek, Ott is várnak,
ez a múltnak, Ők a mának.
Kis Katinkám, feleségem,
mindenségem, szeme fényem.
Ez az, mire mindig vágytam,
nincs boldogabb Ember nálam.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
