41. heti hagyományos versverseny

[blue]

Kedves Alkotók!


Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A 41. heti versverseny témáját: prayer adta.

A héten a téma: "Jelzőtüzek"


Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni!

Szárnyaljon a fantáziátok!

[Anna1955]

Kedves Alkotók! Elnézőek voltunk a múlthéten, hiszen több vers esetében is fölmerült, hogy vajon a kiírt témához mi köze van a beküldött alkotásnak, illetve csak nagyon nehezen lehetett párhuzamot vonni a kiírt téma és a vers között. Kérünk titeket, hogy sokkal jobban koncentráljatok a feladványra. A "sötétkamra" és pusztán a "sötétség" két egymástól meglehetősen távol eső fogalmak, jelen esetben mégis elfogadtunk minden verset. Az sem megoldás, ha pusztán a vers címe utal a feladványra, maga a vers, a cím nélkül nem is utalna a kiírt témára.
Tehát a héttől szigorúbban vesszük ezt a szabályt, és csak a témával valóban összefüggő alkotásokat fogadjuk el.

A versverseny moderátorai

[csitesz]

ha megérkezel,
csukd be hátad mögött
azt a korhadt fakaput.
a szögek már rozsdállanak,
és a lécekről
foltokban mállik le a múlt.
a fogasra akaszd fel
elnyűtt nagykabátodat.
vesd le az eltékozolt éveket,
vedd fel az együtt kötött
pulóver jövő-ruhádat.
nem kell, hogy
kitaposott bakancsod
azonnal levedd.
csak egy dologra figyelj, Kedves!
kövesd mindig azt az
örökké égő jelzőtüzet.

[lena1]

Távol, parányi foltokban fények gyúlnak,
jelzőtüzek világítanak a fekete égbolton,
igaz utat mutatva sok eltévedt embernek,
kik magányosan kószálnak rejtett utakon.

A tűz lobog, az idő rohan, csak előre nézve
lehet hinni, hogy vár ránk az elképzelt jövő,
hol van cél, mi álmokat sarkall életünknek,
miben elég majd a hitünk, ha lesz hozzá erő.

Talán követni kellene az égen a kijelölt utat,
ahol a sok csillag között miénk is ott ragyog,
hogy a múló élet ne fájjon többé, ha indulunk
oda, hol nem várnak ránk soha, fájó holnapok.

[bg]

Mellétek szegülni
Ó érző emberek
Fényetekre nyílni
Tavaszi kikelet

Bámulni hangotok
Dédelgető imák
Félelmes látnokok
Aranyos harsonák

Ha állnátok sorba
Mint tóparti fűzek
Verseitek lángja
Látszó jelzőtüzek

Vigyétek aki lát
Kinek gyenge lantja
Jelzőtűzben oltár
Egy templom új papja

Vigyétek ha hűs már
Szemei lecsukva
Sistergő pattogás
Hevítse fel újra

Bárcsak maradnék itt
Had tudjam éltetek
Hinni olyan meghitt
Nekem is égjetek

[Lyza1]

Jelzötüzek...

Zúg a tenger, hatalmas,
haragos hullámokat vet.
Egy vitorláshajót dobál,
mint egy kis csónakot.
Az ég szinte koromfekete
a vadul tomboló víz
böszen tajtékzik...
Most egy hatalmas reccsenés
a hajó sziklának ütközött.
Vezényszavak hangzanak,
mentöcsónak le...
A vitorlás pedig délcegen,
megtépázva merül el a habokban.
Mentik ami menthetö.
Elindul a három csónak,
mennek a viharos tengeren,
az orrukig sem látnak
még neki nem ütköznek
egy homokfövenynek.
Bevackolják magukat,s
a tomboló viharban
álomba merül kitikkadt,
fáradt testük.
Másnap körülnéznek és
egy kis szigeten találják magukat!
Most hirtelen repülögép zúgás
hallatszik...
Aki csak tud gyorsan jelzötüzet gyújt.
Lángrakap a száraz ruha a láda aljából
lobog a tüz, a szemekben és a szívekben,
mert a jelzötüz nem hiába mutatta az utat!

[kiralylany]

Az élet tüze

Árnyakat dobál a tűz a partra
hullám szalad sziklák tövén
csak most, hogy senki meg ne hallja
suhan egy árny az éjj ölén.

A dobok lassan a csendbe vesznek
alszik sok részeg kannibál,
csak egy lépés az ismeretlen
s emberünk véres húst cibál..!

Hányadik éj is? Már ki tudná?
Vihar volt, s nem jött több hajó,
pedig a máglya ott a parton
égre lobbantva volna jó!

Hordta a fákat nappal- éjjel,
a máglya hízott egyre csak,
és térdreroskadt kulcsolt kezekkel
halál a víz s halál a Nap!

És jött a hófehér vitorlás
álomként szállt a víz felett
s emberünk a máglya mellett
mindenről megfeledkezett

Úgy rakta, fújta, mintha sorsa
lenne a tűz, a jel, a láng,
Szakálla is szikrára gyúlt,
s miként imája, égbe szállt

S a fák ropogva égni kezdtek
egy árnyék állt a tűz mögött,
s a kis fehér vitorla lassan
partnak fordult, és kikötött...

[helenbereg]

Múlt és jövő
(október 23-ra)

Éj sötétjére lángcsóva írt jelet.
Fogtuk egymás kezét, meneteltem veled.
Hittük, lesz közös, szabad jövő,
Melynek tüze szívünkből nő, egyre nő,
Sziklabércek ormán lobog.
Melegednek nála a csillagok.

Fordítsuk ki a világ kerekét!
Ne hagyjuk, kialudjon a fény!

Dalunktól zengjen Pest-Buda!
Harsogva szóljon a Kossuth-nóta!
Nézd, amerre dalolva elmegyünk
Ezrek és ezrek menetelnek velünk!
Ablakokban mindenütt jelzőtűz ég.
Egységbe lobban tűzben a remény.

Fordítsuk ki a világ kerekét!
Ne hagyjuk, kialudjon a fény!

Állj! Állj meg! Ne menj tovább!
Halottad távolban a puskaropogást?!
Mily véres kísérőzene festi alá a dalt!
Lelkes torkokból a nóta kihalt.
Döbbenten állt a tüntetők hada.
Világos lett, itt vér folyik ma.

Elhalkult ajkakon a követelés.
Fordítsuk ki a világ kerekét!

Mint filmvászonra rávetült a jövő.
Hiába jön Kádár s megy el Gerő.
Hiába fordul magyar magyar ellen.
Polgárháború, forradalom, szabadságharc,
Mind megéljük pár hónap alatt.
Békés tüntető felvonuló sereg,
Jelzőtüzetekből lángtenger lesz.

Halálba hal ajkakon a követelés.
Fordítsuk ki a világ kerekét.

majd egyszer teljesül az álom
a pergő jövőfilmen látom
nem lesz ávós és karhatalmista
kivonul a szovjetek hada
lesz kormány s lesz ellenzék
s szebb ország lesz a közös cél

ismét összefonódik sok ezer kéz
békében kifordítjuk a világ kerekét.

[agnes]

Jelzőtüzek

Egy repülőgép fúrja orrát a szélbe,
testére hóból kovácsolt jég feszül.
Riadt szemekben megülő félelem,
a szívükben konduló jajszó felrepül.

Hóvihar dühöng az éji sötétben
milliárdnyi csillag, most alva jár.
Szél rázza a repülőgép testét, és
méhében a halál, egyre kornyikál.

Rádión érkező parancsok szavára,
a két pilóta görcsösen figyel.
Forduljanak újra a reptér felé, a
jelzőfény kihunyt, éleszteni kell.

Anya! Most meg fogunk halni?
kérdi egy remegő kicsi gyerek.
Gyere! Búj anyád ölébe, ne félj,
nem hagyom, csak angyallá leszel.

Kérem! Kapcsolják be az öveket!
Lángol az út, a leszállópályán.
Jelzőfények villannak sorolva,
apró fácskák, erdő tűzfolyója.

Kétszáz fenyő fürdött olajban,
és sorba ültették őket a hóban.
Fáklyával izzásba hozott ágak,
azért lesz karácsony csak égj….

[tamiska]

Szemem behunyom-hosszú révület-
Hogy lobbanjanak a régi tüzek,
Arcomra pirul a lángja, hője,
Nincsen már kedvem új szeretőre.

Konokul várom a kedves arcot,
Rajzolj képzelet, ne késsen harcod!
Teremtsd meg újra, lobogjon lángja,
Testem és lelkem csak őt kívánja!

Ezért hunyom a szemem, hogy benne,
Fantáziám ismét megkeresse.
Még egyszer utószor had érezzem,
Hogy ott, akkor, igazán szerettem.

[csega]

Jelzőtüzek

Lassúra nyúltak a séták,
Már nem olyan dúsak, mint régen,
Volt bennük valami megmagyarázhatatlan,
Most is csak a hiányát érzem.

Próbálod nem elszólni magad,
De a csend furcsaságokat suttog halkan,
Nincsen szükség jelzőtüzekre,
Hogy észrevegyem, ha baj van.

Gyűlik közöttünk az akadály,
Mint folyó mentén a hordalék,
Félek, hogy mégis elönt mindent az ár,
És ez a hasonlat hirtelen véget ér.

Nincs is már értelme képekben beszélnünk,
Ha egyáltalán beszélni kedvünk lesz,
Most csak várok, és gyűjtöm az erőt
A megváltozott helyzethez.

[Lyza1]

Léna1
királylány
Helenberger

[csega]

csitesz
lena
tamiska

[102]

csitesz
bg
csega

[Angeli]

Csitesz
Lyza
Helenbereg