Elküldve: 2007 Okt 27 Szomb 6:51 Hozzászólás témája: 44. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Elküldve: 2007 Okt 28 Vas 18:53 Hozzászólás témája: Reménytelen élet
Csak egy életem van, de az is átkozott,
megbújnak benne az esték és nappalok,
elhamvadó lánggal, mi pernyévé vált,
halkuló szívvel, miben nincs dobbanás.
fáradok, érzem, nincs bűnöm, se létem,
a megfásult idő lett minden reményem,
s a fájdalmas kín, mi árnyékként követ,
megbosszulva kísért majd jövőt és hitet,
mert a reménytelenség rég magába zárt,
s előttem a megjárt út is, járatlanná vált,
csak a keserű magány az, aki még szeret,
s egy tovatűnt álom, mi a halálba vezet.
Istenem, bírám, ott fenn a mennyekben.
Hallgasd meg kérdésem: mi az én nagy vétkem?
Mért ültettél engem a vádlottak padjára?
Mért küldesz most ártatlanul a hadak útjára?
Mit vétettem, mondd, hogy ily büntetést mérsz rám?
Mit tettem ellened, hogy nem figyelsz már énrám?
Tudom, hogy hitemben meginogtam néha.
Látod? Most gyermeked ez a gyenge s léha.
Hozzád könyörög, mert útját nem leli.
Remény nélkül ez a kereszt túl nehéz már neki.
Mert szánalmad nélkül biztos,hogy elveszek,
Segítséged nélkül élnem már nem lehet.
Hogyha majd a hideg műtőasztalon fekszem.
Bízom benne, ott leszel s vigyázod a testem!
Ha majd megcsonkítva elvesztem, mi legszebb,
ébressz újra tudatomra. Legalább ezt tedd meg!
Ha ez kell, hát vedd el! Kössük meg az alkut.
Életem meghagyod, nekem pedig ez jut.
De ha haragodat most vívtam ki én is,
ne hagyj tovább szenvedni, hagyj aludni mégis.
Ha a létem értelme továbbra már zérus.
Emelj hát magadhoz, mint fiadat, Jézust.
Fogadd el a lelkem, vígasztald családom.
Engedj tudatukba, mint símogató álom.
Hadd búcsúzzak tőlük el öleléssel újra.
Aztán végül repíts el az utolsó útra.
Legyen akaratod szerint, én nem mondok ellen.
Köszönöm, mi nekem jutott, légy hát áldott.
ÁMEN
kócos, kis hófehér porcelánbabámat
bámulom már megint az egyre vastagabb
vitrinüveg mögül. s tán e titkos bánat
teszi, hogy ezúttal szárnyszegett madarat
sincs kedvem firkálni az üvegre lehelt
homályos ködkörbe. öklömmel letörlöm
megrögzötten inkább. a szép reménytelent
tisztára simítom. megrezzenek. őr jön?
megint csak álmodom, hogy valami mélyről,
egészen legmélyről felsejlő dobbanás
hízlalja csendünk egy párhuzamos létből?
aztán megint sötét? nincs mozgás? hallgatás.
és hófehér babám szép halotti maszkja
mereven elbámul. messze el. mellettem.
nem köti már semmi, nem rándul az arca.
büszke orrán apró fénykör az egyetlen
kapocs ma a mához. mely, bár jelent jelez:
eldobtam a kulcsot. s a hideg üvegen,
mikor kopogok, csak elindul a lemez
porcelántestében: ...telen, reménytelen.
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2007 Nov 1 Csüt 8:35 Hozzászólás témája: túlélők napja
túlélők napja
most, itt, a túlélők napján
állunk Anyuval sírotok előtt.
kötöttünk csokorba forint-ezreket:
virágok, koszorúk, mécsesek.
meg nekem két megváltott buszjegy.
ennél drágább happening
a világon nem lehet.
nézem a sírt, ahol
mamával, tatával együtt pihensz:
tatával elszívjátok a cigit,
megisszátok a fröccsöt,
mama a boltba kenyérért siet.
az idő megőrzott emlékezetében
sok szép gondolatot.
képeket újra látunk együtt,
és nem feledünk számtalan, fontos
kimondott mondatot.
igaz, hogy itt, a földben
elhelyezésetek eléggé kedélytelen.
de leszünk mi még újra együtt!
ezért helyzetünk nem reménytelen.
Elküldve: 2007 Nov 1 Csüt 10:01 Hozzászólás témája: levél
A levél
Halottak napja közeledtén
elém libben egy megfakult kép.
Látom magam előtt nagyanyám
mindig kedves, megfáradt arcát.
Látom mint ül a viackos terítőnél,
egyik kezében ceruza, a másikban kés.
Nagy elmélyülten belevág a fába,
hogy hegyet varázsoljon a ceruzára.
Maga elé húzza a kockás papírt,
hisz olyan nagyon régen írt,
talán volt az már ezer év.
Megnyalja a ceruza hegyét,
hogy jobban látsszon a papíron
a kusza, remegős betűhalom.
Kedves fiam! - kezdi, mint mindig,
ha messzire szakadt fiának írt.
Itthon minden rendben van.
A tyúkok, kacsák tojnak,
a kertben érik a paprika,
van, mit vinni a piacra.
Tudod, ismered apádat,
az asztalra nem sok kerül belőle,
most is, mint mindig elhordja
Palotáshoz a kocsmába,
az meg naponta várja.
Biztos is lehet felőle,
már jön piacozás közben,
s viszi, ami addig jött össze.
Ha meg nem megy a bolt,
hát velem veszekszik ott,
hogy nem látott még ilyen kofát,
ki ily lusta, hanyag,
biztos nem jól adta,
de el is lophatta,
mi neki dukál.
Itt megállt az írásban,
mert a legutóbbi piacozáson
még meg is ütötte,
de ezt mégse írhatja oda,
oda a fiának a papírosra.
Nem lenne semmi értelme.
Nem lenne jobb, hisz nincs remény.
Hogyan is lehetne másként?
Nagyon megverte őt az Isten.
Felsóhajt, nézi a petró lobogását.
Igyekezni kell, mert kifogy mindjárt.
Remélem ti jól vagytok fiam.
A gyerekek már nagyok,
egyre kevesebb velük a gond.
Majd jönnek nyaralni nyáron,
ha el nem űzi őket apád,
mint tavaly,
mert nem ették a sárgarépát,
hát elővette a kisbaltát.
Én csak őket sajnáltam,
még a sarkamra is álltam.
Azért elbújtunk a szobába,
s vártuk, elszáll fejéből a mámor,
eloszlik az a három liter bor.
Még jó, hogy nem került elő a nagykés.
Tudod apád így vezeti le a mérgét.
Nem kell haragudni rá,
ha nem iszik jó ember ám.
A petró pislákolni kezdett.
Átolvasta a levelet,
megnyalta a ceruza végét.
El kell búcsúzni még.
Holnap világosban a boríték.
A piacozásból majd elvesz
egy kis pénzt a bélyegre.
Csak óvatosan, titokban,
mert verés lesz a vége,
ha rájön a pénz eltevésre.
Szeretlek fiam.
Vigyázz a családodra!
Oszt gyertek, ha lehet.
Ölel anyád szeretettel.
Összehajtotta a levelet
köténye zsebébe rejve.
Féltve simogatta,
mintha ott lenne a fia.
Elfújta a lámpát.
Rettegve bebújt az ágyba,
várta, mikor jön haza a párja.
Lesz megint nemulass,
vagy lefekszik csendben?
Esetleg követeli férji jussát
Lerántva földre a dunyhát?
Kezét imára kulcsolta.
Kérte az Istent segítsen.
Az élete ne legyen
ily reménytelen,
állandó rettegés,
de tudta rég,
csak a halál lesz a segítség.
Csatlakozott: Nov 28, 2003 Hozzászólások: 3013 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2007 Nov 1 Csüt 12:34 Hozzászólás témája:
Emlék-bogáncs
Ma, ha az éj elnyeli a sápadt Holdat,
a hajnal fáradtszürke, rút és esélytelen,
s csak távolról pislákoló fény a holnap -
elbotlom olykor még rossz ízű emlékeken.
Mert voltam mélyen, mint beomlott, régi sír,
és álltam magam rakta, nyirkos falak között.
Kertemben csak bogáncs termett, nem gólyahír,
s lépteim alól kifordultak a földrögök.
A reggelek mégis életre leheltek,
pedig nem ébredt mellettem se hit, se remény.
S ha azok az idők ma szívemre vernek,
még megbillenek nyugalmam keskeny peremén.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
