Elküldve: 2007 Nov 17 Szomb 8:58 Hozzászólás témája: 47. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2007 Nov 18 Vas 9:47 Hozzászólás témája: év végi lomtalanítás
ha majd kidobunk szekrényünkből
minden elavult, ósdi kacatot:
elvetélt, kárbaveszett éveket,
másnak adott hazúg csókokat,
dohányszagú konyhát, bódító borokat,
és sok, félresiklott gondolatot.
beletesszük őket egy fekete szemeteszsákba,
mint, amolyan halottat hordozó.
hajítjuk azt egy jól zárható konténerbe,
és tudjuk majd azt, hogy
ebben az évben mi volt a rossz,
és jövőre mi lesz a jó.
Elküldve: 2007 Nov 20 Kedd 10:12 Hozzászólás témája:
Év vége felé
Év vége felé már kész van a leltár,
listája az évnek, oszlopa feltár
sok jót, meg a rosszat, hogy ne feledd
mindazt, ami most történt teveled,
s jövőre is újfent elviseled.
Elküldve: 2007 Nov 20 Kedd 11:44 Hozzászólás témája:
November a hegyen
tavalyi venyigét vagdosok komótosan
nem ér fel hozzám, hálisten, a város,
deres szőlőtőkék szigorú sora közt
a nyár óta itt lakó két rigó szálldos;
a szőlőhegy fölött ködfoltok úsznak
bár a felhők résén még kiles a kék,
az ajtó mellett egy elnyűtt cirokseprő,
barna cserepekben elszáradt pistikék
az elvadult bozótos kiserdőben
bozontos tehéncsorda lába tapos,
a nyirkos avaron, indákba botolva
káromkodva tereli őket Jeromos;
loncsos kutyájának sincs kedve csaholni
"ugattunk mi már mindnyájan eleget"
- gondolja magában fáradtan lihegve
a hajdan csillogó szemű öreg eb
gazdája betér hozzám egy pálinkára
szalonnával kínál, de nincs mellé kenyér
elfogyogat minden, az élet is nemsokára...
jó, hogy a lopó a borba még beér;
csurran a bor, ahogy megtelik a kancsó
és lassan csordultig telik a pohár,
nemigen van sora köztünk a beszédnek
egyikünk se tudja, mi az, mire vár...
Elküldve: 2007 Nov 20 Kedd 21:54 Hozzászólás témája: Évek múlása
Mint lezúduló hógörgeteg, múlnak el a napok,
kezem bár erőtlen, mégis visszatartanám,
de ahhoz, hogy megállítsam, túl kevés vagyok,
csak egy pont a végtelen, hosszú út során.
Úgy megtenném, mit nem tehettem meg,
így az élet, az évek végső szakaszában,
viszahívnám a múltból a legszebb emlékeket,
de az idő fogva tart sötétségbe zártan,
nem enged el, szorít, a percek gyorsan múlnak,
az akarat fásult lesz, megbújik a létben,
s ahogy a tűnő évek számai lassan körbefonnak,
megbékélek sorsom gonosz erdejében.
Legutóbb lena1 szerkesztette (2007 Nov 22 Csüt 23:48), összesen 1 alkalommal
Csatlakozott: Nov 28, 2003 Hozzászólások: 3013 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2007 Nov 21 Szerd 10:18 Hozzászólás témája:
Év végi merengés
Így év vége felé, mikor a heteket
csak ünneptől ünnepig számlálja az
ember, már előre néz (hátra talán nem
mer): jut-e még kalácsra, mézre, idén a
fa majd a plafonig ér-e?... És már lép is
tovább - ahogy kergeti a könyörtelen
idő. A napok konok egymásutánja
úgy görög alatta, mint ezernyi szürke
kő, s ha olykor színes kavicsot dob elé
az élet, elég, hogy szebbnek lássa tőle
a búcsúzó évet. Hisz csak néhány röpke,
zúzmarás éjszaka, fagy marta, késői
virradat, és az esztendő elveszti a
homlokára mélyült, szélfútta ráncokat:
átbillen a lomha, békés nagymutató,
s már a küszöbön térdel a tavalyi hó.
Elküldve: 2007 Nov 22 Csüt 17:07 Hozzászólás témája:
Év vége felé
Múlt időket kelletlen boncolom,
szép napokat mellemen hordozom.
Szúrja bőrömet akácfa gallya,
foltos homlokom markában tartja.
Öröm dallamát fülembe tenné
angyal-szólam, így év vége felé.
Gyermekek harsány hangját hallgatom.
Tagadva minden sörtés alkalom…
Fenyőág, gyanta, gyertya, hóesés,
illatok, borok, csókok, égi kék.
Gondom feledve, ölembe rejté,
hogy könnyű legyek év vége felé.
Elküldve: 2007 Nov 22 Csüt 21:27 Hozzászólás témája:
Úgyis
Már megint eltelt egy
rohadék
év. Elkapott a hév,
korhadék ránc csomóvá fajult arcomon.
Szándékban rekedt, megfúlt csókok
viszketnek szomjas ajkakon.
Meghajolt bókok
lüktetnek tétova tova.
Vajon hova
vágtat a napok ostoba lova?
Hevesen kergetnek a kerge hónapok.
Bősz apók! Vessetek egy szebb
pillantást, minőt
más nem adhatna. Talán ez hatna.
Adjon az Isten szebb időt!
Tegnap az élv a hajhász örömét
itta.
Nem éreztem az év elejét,
aztán itt a vége. Fuss el, de ne el véle.
Elmélet. Fájón vágóbb ez, mint csorba
késünk éle.
Mártsuk borba, csokorba
fűzve topogjunk lyukas bocskorba?
Ízetlen viccként vizeljünk vele bokorba?
E korba
botlasz bele te is, ha akarsz, ha nem.
Látszat magányos ernyős haláli ugrásunk tandem.
Hanem, úgyis minden (mindegy) honnét minduntalan
elkésünk. Én a tárgy vagyok, te az alany.
Már nem kopogtat, dörömböl
itt létünk állítmánya.
Bömböl az év vége ledér lánya, vonyít,
mint sebzett kutya-
gumitól párálló elnyűtt éjszaka.
Pedig úgyis konyít
valamit valamihez valaki. Van, akit a kéj szaka.
Szaké szakadék, ferde, jáspis szemű nőnemű
a napi kötelező menü.
Hogy merd-e? Merde!
Merd ki a saját gödröd,
vödröd görbe öle öble öl le.
Ollé!
Hogy merj-e álmodni tovább,
vagy maradj zsinóros báb,
és onnantól már csak a zuhanás?
Na mi más?
Úgyis.
Bugyis egyveleg-valag.
Al-agyi agyaggalamb lőtte álmok fonatlan
kosara kesereg csupán.
Bizony, jól kupán
vágott
az a nyeszlett nyesedék kóró, az a száraz vágy-ág ott!
Nedvesen selymes kellemes percek,
mint üdén kongó dallamos tercek.
Számadásba torkollik nap-erdőm.
Negyvenhárom ága napernyőm.
Nyílik majd a tavasz virága
valakinek...
Minek suttogsz disznó, álmosólú-ólmos fülembe?
Álmosolyú feladat! Eeembeeee-
r! Brr!
Úgyis összehordok hetet-havat!
Hogy a korcs idő úgyis újra felavat?
Nem, nem akarok hinni apró pro- apropó próféciákban!
Hagyom élveteg testem tespedni a mában.
Reinkarnálódjon az ördög.
Minek nevezzelek Sátán Gyermeke?
Oldódjon benned az IDŐ, az agyamba döfő
döglődő dög ölő, lélekdöngölő.
Úgyis. Csakazértis.
Tolvaj szerelem ez rozsdás gépemen.
Hiába szerelem.
Gócként burjánzik lépemen
minden elem.
Hangom magamban emelem.
Kósza mosolyát elemelem.
Max ez lehet lételemem.
Lépésem halktalan.
Minduntalan.
Úgyis. Csak... azért... is...
Te kópé vigyázz! A tegnap fala vészesen bedőlt!
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2007 Nov 22 Csüt 22:07 Hozzászólás témája:
<p align="center">Év vége felé
Visszatekintek a múló évek során,
melyen botorkáltam ide, majd oda,
az emlékeim között éltem oly soká,
s hogy nem estem el soha -, az kész csoda.
Így - év vége felé - gyászolom az évet,
hátam mögött hosszú, göröngyös az út,
tűnődöm: - hová visz és mikor ér véget,
vajon messzi még a távol - s hová fut?
Megkopott, lyukas már a rég elnyűtt cipő,
s szürke homályba burkolta fájdalmát
a céltalan rohanó, tékozló idő.
Vagy én vagyok öreg, megtört, fáradt már?
- Kiégett szavak némán ülnek számon,
fájdalmat és kétséget szül az ébredés,
bár hosszú az út, rajta sok az árok -,
én járom az utam addig -, míg véget ér.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
