2008 02. heti hagyományos versverseny.

[prayer]

Kedves Alkotók!


Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A 02. heti versverseny témáját: winner adta, stando témajavaslata alapján

A héten a téma: "Idő-kikötő"

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! A cím önmagában nem jó feladatmegoldás!

Szárnyaljon a fantáziátok!

[estelente]

Egy jövőbeli időutazás egyetlen emléke

Zsoltár és ima
-baritonra-

Egykoron volt az istenteremtette ember.
Uralta glóbuszát, földjeit, s minden tengert.
Uralta a léget, és bírta univerzumát.
Tudta terének minden nyílt, s rejtett zugát.

Tudott járni, így helyét változtatni kedvére.
Ment tápláló vadak hősies elejtésére.
Ment fáihoz édes ízű gyümölcsöknek.
Futott ellenség után, ha hívatlan volt jötte.

Készített szekeret, tengellyel és kerékkel.
Szállított véle dalolva, tömve terméssel.
Szállított véle családot új hona felé.
Vitte rajta védőnek és támadni fegyverét.

Megtanulta vizek járását partok között.
Rabolt és gyilkolt új földeken, hol kikötött.
Rabolt és gyilkolt népeket csengő kincsekért.
Szíjra fűzte legyőzött foglyát - víg-könnyedén.

Tudománya kélt biztatón a kozmosz felé.
Szenny kisérte, merre haladt, és örök szemét.
Szenny és vér, mi tört faja, s világa vesztére.
Tudása kevés volt a léthez, elenyészett.

Add Uram,
hogy haló fajomnak
utazó maradéka
a múltból
és jövőből
hazatérjen hullámin
az időkikötőnek!

Add Uram,
hogy kegyelmed nemzete _________________
újra élje.....-- ------l
____________--- _______l---- - - - - ---
-- -- -- --- - - --
- - - -- ______________
--- -------___________l
---- - ___________l
______l
Add Uram!

[csitesz]

Idő-kikötő

az Idő végtelen óceánján
egyszer biztosan révbe érek.
kivetem
edzett acélból készült horgonyom.
vár reám a biztos kikötő,
várnak rám szép rév-tündérek.
amig révetegen bámulom
csoda-bájukat,
igyekszem kibontani
rejtelmes tüll-ruhájukat.
szivem közben hevesen
gomdóc-torkomban dobog.
add Poszeidon, Te tengeri Isten,
hogy sikeresen érjen véget
ez a földi románc!
nehogy betoppanjon kikötés közben
a féltékeny férj-finánc!

[prince60]

Ott ring még a gálya


Nem adnám semmiért egykori ifjúságom
A réten sárkányt reptető gyermekét,
Pedig már csak elmosódott álom
A gyermek éppen úgy, mint a rét

Az első ökölcsapást sem, mit mástól kaptam,
Ahogy a kevéske tesztoszteron szaladni kész
Egy serdülő idegszála miként pattan,
De az akkori haragja mára elenyész

Az első csók utáni könnyes imádkozást,
Hogy míg élek osztályrészem legyen
Kérvén a teremtőt: "Ne érezzek soha mást!"
Noha még nem font át az érett szerelem

Részeg oldottságaim, főfájások kínja
Zsazsogások, mit másnap szégyellni illenék
De a rámenős férfiaskodó, óh még bírta,
Mint iskolapadot koptatni a farmeros fenék

Ezek csak címszavak, az ifjúságom árja
Óceánnyi múltam regényének számozott lapja
S ott, e nagy víz szegte parton ring a gálya
...idő-kikötőm legszebb darabja

Herczeg Zoltán Mikebuda, 2008-01-07

[tavinarcisz]

Sci-fi

Az ember már a végtelent bejárná,
és képzeletben bárhol kiköt ő,
ahol egy csillag kék bolygója vár rá:
elérhetetlen idő-kikötő.

[lena1]

Időtlen időben, a csillagok között,
az egy helyben tébláboló ég alatt, föld fölött,
ahol a korlátlan idő a hatalom,
s nappalok ezrei köröznek, valahol a messzeség titkos
égi labirintusában téren és időn át,
mely szűnni nem akaró látomás a végtelen sodrásában,
ott rejtőzik az Időkikötő.
Itt a percek soha nem érnek véget,
itt nem múlik, tűnik el az élet.
Ez az a hely, ahol létezik egy lenyűgöző erő,
Mely soha el nem vesző, s az örök fiatalságot,
az elérhetetlennek tűnő, vágyott kortalanságot
őrzi,ami földi ember számára el nem érhető.
Talán a lélek, ha egyszer elindul és útra kél,
megtudja merre van az az öröm forrás,
mely nem lehet más, csak ez a földöntúli,
reménnyel átszőtt fényvillanás,
az ember számára, ma még távolba rejlő,
de szárnyakat adó, s felemelő
Időkikötő.

2008.01.08

[benmar]

A hajóm

Mikor bárkám kikötöttem,
Tengerem édes volt és jó,
Öröm és ünnep köröttem,
Nem csípte lelkemet a só.

Társaimmal is kijöttem
A szerelem szállt hajómra,
Kis hitemet is felvettem,
Nem volt szükségem nagyobbra…..

A mesebeli óceán
Idővel sajnos elapadt,
A sekély víznek legalján
Kicsi horgonyom elakadt.

Ha visszajönne a dagály,
Véle újra kifuthatnék,
Ám vélem evez a magány,
És ladikom alján is lék.

Szívem kopott kabinjában,
Bánat is felettébb merész,
Elsüllyedek hamarjában,
Arcomon félelem penész.

Ki kéne valakit lökni,
Hogy ne merüljek már tovább,
Vagy nékem kellene szökni,
Tenger végtelen vízén át...

[vanger]

Öröklét

Amikor a nap vére elmerül a folyóban,
szikrákat könnyedzik az éj,
aranyló sugárokat visz a víz
a világ másik felén.

Amikor lemarad egy madár,
s a többi raj ívben keletnek száll,
szárnyaival csapkod a lélek,
mindig közelségre vágy.

Amikor áttetsző gyémántos golyókban
issza be a föld az égi vizek harmatát,
virágoknak kelyhe mélyen meghajol,
öledbe ringat lágyan mézcsodát.

Amikor álmaim tengere
szivárványosan nevet vissza arcodról,
lelkünkben ezer gyermek
kacaja ébred.

Amikor dörömböl már a mag,
hirtelen megreped a héj,
a lágy hajtás hívja napját,
hol vagy te legkedvesebb kéj.

Amikor a szív utolsót dobban,
a tüdőből a lélek kilobban,
felzuhan ölre sötét égbe,
szeme csillagnak fénye.

Amikor megtérünk álmainkban,
tengerek terülnek öledben,
a Mi reggelünk jön,
az én napom Hasad.

[legna]

Árnyékszerelem

Állsz egy üvegfal mögött,
nézed a csillagokat.
A béke beléd költözött.
Vándorlásodon ez is
titokállomás?

Merengsz.

Ne menj tovább!
Súgja a lelked.
Maradsz talán...
Nem tudod meddig
kell várnod Rá!

Megtalál.

Mi az álmod...
Temetnéd mind
mi a múltad.
Nem szabad!
Mind Te magad
vagy.

Emlékszel...

Minden kallódó életedben
megmártóztál ebben
az árnyékszerelemben,
utad során minden
jelenben.

Meg-megállsz.

Állsz egy üvegfal mögött,
nézed újra a csillagokat.
Ő már beléd költözött.
Vándorlásodban
csak egy percnyi ez?

Talán végállomás...

[tamiska]

Kórképet festek


Kórképet festek önmagamról;
Sápadt és öreg vagyok!
Lábaimban még el-elindulnak
A cserbenhagyott távolok.

Már nem lendül bennem az élnivágyás;
Hány hitem, barátom nincs velem!?
Neked mondom, tudom, megérted,
Szememből kihunyt a végtelen.

Fakó, erőtlen képeket látok,
Hangok foszlanak, mint naptól a sötét,
Faltól a falig ötléptű szobám
Őrzi csak lépteim neszét.

Grafit-fekete betűim látom,
Írnék, írnék, de nincs hozzá kedvem,
Elzárnak a csont turzások.
Hol vagy ÉLET? Jaj, el kell mennem!

Neked mondom; a ma már más, rideg!
Velem fakul minden szép emlékem;
Reccsen a padló, súlyom méri, unja,
Amint szobám faltól-falig mérem.

[winner]

Időkikötő


Még a semmiben lebegek,
de elindultam már utamon.
Tér-idő örvényében fürödve,
egyetlen lépés kell csupán,
s vár egy ismeretlen új világ.
Rideg világba lépek, hol
az idő fogaskerekei csikorogva,
zakatolva falják a múló időt.
Percfoszlányok sokasága,
órák monoton ismétléseként
napokká, hetekké állnak össze.
Létem állomásait sorba járom,
meg-megpihenve időkikötőkben.
Az első lépes, az első szó,
egy csók, szerelem, öröm,
s bánat, ezek mind reám várnak.
Legvégül az utolsó időkikötő,
hol az idő számomra újra megáll.




2008. január 9.

[soman]

Időtenger

Már egy ideje csak ténfereg a lét.
Józan tegnapok másnapos szele zúg.
Álmaim gyötrő démona Belzebub.
Nem hajhászom, két kézzel szórom a lét.

Kincs, ami nincs. Mint ügyefogyott kalóz,
kallódok az idő tajték tengerén.
"Kit-kat!" Ketyegő bomba a nyeremény,
az árbockosárban Valaki hallóz.

"Föld! Föld!" Kikötő a végtelen vízen?
Ördög kacajtól dagad a vitorla.
Nem lehet még az utolsó rév! - Hiszem.

Szélcsendemet a holnap bitorolja.
Kevés minden harc, ősi szellem üzen,
hajóm a sors égi zátonyra tolja.

2008-01-10

[zsuka49]

Lassan süllyed a ...


Háborgó lelkem, már lassan csendesül.
Szürkülni kezd felettem is az éjjel.
Ajkamon elült a nóta, s keserű
élő-halott lettem én - észrevétlen.

Már nem siklik tovább az élethajó,
lassan elsüllyeszti az időtenger,
sír a holnap, s minden elmúlnivaló,
hiába harcol sorsával az ember.

Vigadnék a kikötőjében vadul,
ám kezével szorít, ölel a magány,
bolond szívem tűri némán, szótlanul,
s az időtengeren... sodródik tovább.


2008. január 10.

[naiva]

Valahol

Kérlelhetetlenül rohanó időnk
nyomában loholunk, nem vele…
Utolérni őt nincs erőnk
elfutni előle, nem lehet.

Önámítás, ha azt hiszed, kijátszhatod,
megállíthatod, netán visszafordíthatod…
Az idő soha nem ácsorog, előre vezet
addig míg végleg meg nem áll veled.


***

Van egy hely …
hol létünk hajója
egy pillanatra horgonyt vet
s én tekintetedben elveszek,
mosolyunk egymás tükörképe lesz….
térben és időben
nem csak egy pillanat a kábulat
mi veled összefonódva elragad.
Cinkos arccal félrenéz,
s ránk kacsint a nap…

***


S minden megy tovább…
Futunk a múló percek után.
Szemünk fürkészi a végtelent,
idő- kikötőt keres,
hol két lélek-hajó
egy örökké tartó pillanatig
megpihen.

[ovobacsi]

hol tenger van mindenütt


minden elmúlik, minden csak érkezik,
hol a tenger visszanyúl a kezdetig,
csak a fuldoklás áll szilárd talajon,
emlék nélkül – alkony jár a hajnalon.

mérgezett nappalok futószalagon,
rég ledőlt már az utolsó szélmalom,
béke van, és fásult hangyaszorgalom,
ám a lélek számára nincs irgalom.

minden elmúlik, minden csak érkezik,
azokban, kiknek a lelkét mérgezik:
rohanással – majd megy rájuk a fedő,
és lélek-lábasukban, emlék nélkül
bolyongnak utánad, idő-kikötő…