Elküldve: 2008 Jan 25 Pént 13:11 Hozzászólás témája: 05. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Elküldve: 2008 Jan 28 Hétfő 20:51 Hozzászólás témája:
Zorro
históriai kalandregény
rohad
a szélhagyta avar alatt
csillagporos hólepel
gyökerén a
gyümölcs
éretten-éretlen
fénytelen héján
vitézszablyás gombák
masíroznak - fejőre
(Merre van az előre -
Kapitány?)
joggingos penészek
hadtáp-hadtáp
joggingos penésznek
alássan jelentem
(Ego sum via,
veritas et vita!)
vigéc vírusok
vegyjele
az erjedt testen
amorf klub
amorf klub
amorf klub
(Belépés csak nyakkendőben!)
baktériumok
falnak-nyalnak
édes a mocsok
csalnak
halnak
vannak kannak
emléktelenek
emlékterme
(Történelmi balszerencse.)
Majd hajt élve a hitben egy nyűtt mag a fénynek szűz hidat.
Majd hajt élve a fényben egy nyűtt mag a hitnek. Nem sirat!
Kedves Alkotó!
Mivel versed nem a témának megfelelő, ezért a mai nappal a versversenyből versed kizártuk.
Elküldve: 2008 Jan 29 Kedd 12:51 Hozzászólás témája:
Szegény ember dala
Fönn fölöttem fényes csillagok,
szememben ezer szikra ropog,
szép tüzet raktam,
bárányaim, juhaim melegszenek.
Finom illatú földanya, Te...
mennyire jó idekuporodni hozzád egy picit,
megsimogatom hajad,
virágaid messzi mezőkön bontanak világokat.
Milyen szép vagy.
gyönyörű Kedvesem,
lelkem csak ámulat.
Megvetem ágyam, fejem könyvemen,
hideg éjjel is hozzád bújok,
érzem ahogyan a szíved dobog.
Milyen messzi vagy Kedvesem,
álmodom.
Reggel kerek szemeim falják a napot kis tejjel,
juhaim már járnak-kelnek, legelnek, isznak, örülnek.
Szárnyaim próbálgatom,
zöldellő fák, aranyló szigetek...
A tied mind Kedvesem,
s a mienk míg szállok s látok,
dolgozom.
Szűnni nem akaró akarat,
finoman felemeli gyenge testem,
csak mondok pár szót
nektek,
testvéreim...
Nem is halljátok,
de szavam mintha ének lenne,
járjátok, táncoltok!
Szívem repes.
Lányok, a fiúkat így vigyázzátok,
ahogyan Kedvesem bőréből
friss harmattal füvecske szökken,
belesimul arcom,
annyira akarom.
De hosszú még a délután,
a hegy ormánya tengervizet szürcsöl,
felszállok újra,
lássátok testvéreim,
ennyi csak,
ahogyan a víz is teszi.
Gyertek ide lelkeim,
azonnal!
Nincs is messzi.
És én hozzád készülök újra,
Kedvesem
Hol zöldellő fák, aranyló szigetek,
ívelő madárraj, nevető gyerekek,
szikra az égen, tűz a szívben,
kéz a hason, lábfej a vízben.
Elküldve: 2008 Jan 29 Kedd 14:45 Hozzászólás témája:
A jövőbe vetett hit
Készülj fel befogadni a kor tudománya felettit,
és gyógyulni akarj, hidd el, ez éppen elég!
Életben maradáshoz kell a jövőbe vetett hit,
nélküle, sajna korán, túl hamar eljön a vég.
Csatlakozott: Apr 26, 2006 Hozzászólások: 203 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2008 Jan 30 Szerd 10:40 Hozzászólás témája:
levéllel álmodik - a jövőbe vetett
gyengült, gyengült a jel. rímtelen sorsokat
napról napra kell rég kész helyekre tenni.
csak ez, csak ez a nap. súlyokat osztogat
nappal. s az éjjel sem veszi át (pihenni
hagyva a vállat) e formátlan csomagot.
nem kerít el kertet, nem jelez, csak kertel.
nem csúsztat farzsebbe jövő-vetőmagot.
legfeljebb madzagot mézez pár jó perccel.
mígnem váratlan, egy ily ihletett perctől
(szépkék harisnyaív görbületén legott)
megtörve a fény, a január-hidegből
golyóstollával egy vízcseppet faragott.
földbe túr a vízcsepp.
csontmag a markában.
megrázkódik burka.
hinni kezd:
a fában.
Engem oly sokszor megaláztak, büntettek,
de néha azért szeretni is mertek,
s ahogy az idő fogasán éledtek a percek,
összegyűlve abból, zsarnok napok lettek.
Az évek teltek, egyre teltek, míg én, szitkok
között süllyedtem a pokolnál is lejjebb,
s mikor már hittem, az úton végleg elveszek,
jöttek és felemeltek a kedves emberek.
Megmutatták jövőbe elrejtett hitemet, melynek
nem lehetet zárt ajtót mutatni, ha reményt vitt
elé a tágranyílt képzelet.
Legutóbb lena1 szerkesztette (2008 Jan 31 Csüt 20:01), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban