06. heti hagyományos versverseny

[blue]

Kedves Alkotók!


Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147


A 06. heti versverseny témáját: Captnemo adta.

A héten a téma: "Gyertyák az égben"

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! A cím önmagában nem jó feladatmegoldás!

Szárnyaljon a fantáziátok!

[csitesz]

gyertyák az Égben

a hideg kövön a gyertyák
pislákolva égnek.
egy erősebb széllökés
elfújja gyenge lángjukat.
a virágok elhervadtak,
siratják lehullott szirmukat.
az emlékezés most egyedül van.
csendes szavára
csak néhány rigó felel.
kérdezik tőlem, hogy
itt, a földön velünk meddig leszel?
fázósan összehúzom kabátomat magamon.
hideg lehellete van most a szélnek.
de nem borzongok.
mert tudom, hogy ott, fent az Égben
a gyertyák örökké égnek.

[Paris]

Gyertyáink


Emlékszel?
Úgy álltunk a pusztán zuhant állal,
mintha soha nem lenne másnap,
és nem törne horizontra a nap.

Emlékszel?
Csak bámultuk a pilácsos felleget,
s úgy féltünk: meg ne remegjen
az ezerlyukú mélysötét mennybolt.

Emlékszel?
Te mókásan számolni kezdted,
hány kanóc kapott lángra ma este,
s vajon ha elérjük, meggyullad a fidibusz?

Nézd…
ma érted gyúltak Barátom a fények,
mert feladtad a számolást kétezer hétre.
És sír a lelkem a gránitszagú temetőben…



Megjegyzés: a fidibusz egy összecsavart papírdarab, amellyel régen a gyertya lángjáról vagy a kandalló parazsáról pipára, szivarra gyújtottak.

[lena1]

Lángcsóvává válik az éj ezer csillaga, milliónyi
gyertya világít az égen,
hazatalált lelkek tündökölnek, elveszett életként
a halál szívkertjében.
Néha a földre vágynak, titkon könnyeznek is érte,
hisz itt maradtak anyák, gyermekek,
s mert az a régi gyertyafénye, mely lobogva égett,
ott is táplálja az éledő tüzeket.
Vannak a nagyok mellett apró mécsesek, melyek
lángja utat tör magának, s ott ragyog az élen,
homályossá téve a felkelő napot, mely hinni mer
az összefogott lángok izzó erejében.

2008-02.03

[benmar]

Világ itt, Világ ott….


Éjszakánként tenger csillag
Gyertyaként ontja fényeit,
Van, mi fakó, van mi csillog,
Mint a Földön a világ itt.

Látni vélek az égbolton
Csodaszép csillagvilágot,
Legyünk olyanok! azt mondom,
Mint az égben a világ ott.

Mikor fátyol eltakarja
Egyik fénypont sem világít,
És sötét az égnek alja
Mint a Földön a világ itt.

Ha a sok fény összefogna
Hasonlítaná a napot,
Földi élet nyugodt volna,
Mint az égben a világ ott.

Bámulom a messzeséget
A sötét égbolt lényeit,
Adnak talán reménységet,
Mint a Földön a világ itt.

Elővettem festővásznam
Rajzoltam rá sok csillagot,
Festeni olyat próbáltam,
Mint az égben a világ ott.

[Lyza1]

Gyertyák az égben


Ül a koporsó mellett szótlanul,
szeméből a könny egyre csak hull, hull,
nagyon fáj, szíve a bánatba fúl,
messze jár a földi határon túl.

Fent az égen, ezer gyertyafény gyúl,
szeméből a könny egyre csak hull, hull,
az éjszaka elnyeli énekét,
a szél dallal repíti életét.

Nem tudja hol van, merre visz az út,
szeme olyan mint egy kiszáradt kút.
Nincs ereje, marad fojtó csendben,
gyertyák égnek, a távoli mennyben.

Fejére a fény egyre csak hull, hull.

[semi]

Utunk felett gyertyák égnek

Nézd, fent az égen gyertyák gyúltak,
és végig kísérik közös utunkat.
Ha elválunk, kihunynak.
Ha meghalunk, elalszanak.
És akkor, csak pár viasz csepp mutatja,
hogy egyszer itt kereszteztük útjainkat.

[estelente]

El Kazovszkij után

Jöjj velem! Egy mai, szép mese festett színpada vár ránk!
Légy te a társam a térben e deszkán, tarts velem ábránd!

A fáradtvörös függöny elhagyott szárnya
mögött
tusfeketén kanyargó folyón - az árral
szemben -
eléred s megérted a célt, mi a kezdet.
Innen
vissza akropoliszi lépcsőn ereszkedsz.
Távol
a térben pár okker-vörös homokdomb
felett
egy-egy balerina. Még jégszínnel borzong
belül
a piruett-sziluettek fagyott szobra.
Oldalt
az időhomok-játszótér lépted szokja.
Lentebb
nyurga, kék kutya hegyez hosszú hangokat.
Hátul
az éjsötét térben kis lángfolt csalogat
közel.
Lásd: holdsápadtan gyúlnak fehér gyertyák az
égben,
mint istenek kegye, mi reménnyel árad.
Rád s rám!

Sorsomat árny fedi; hittelen élet! Nézzem a szent fényt?
Mondod-e most: eme drámai játék néked is rejtély?

[tamiska]

Tudom, késő van, várj még egy kicsit!
Órák az éjfélt mindjárt elütik.
S bebújik pillád alá az álom,
Ne menj még kérlek, maradj barátom.

Nem mondtam neked, a múlt éjszaka,
Amikor későn érkeztem haza,
Zihált a tüdőm, mint űzött vadnak,
Vagy azoké, kiket megzavartak,

Hogy is mondjam, már sok az emelet,
Mit naponta többször megteszek,
Szétmálló csend várt a lépcsőházban,
Agyam még gőzölt a pezsgőlázban,

Megtorpantam, hogy szobámba értem,
Fényt dobtam katt a szurkos sötétben
Fotelomban ültem magam ajánlva,
Vártam, hogy jöjjön, jöjjön a lárma.

Hangok és arcok a messzi múltból,
Mint sápadt levél avarba hullón
Elém estek! Nem, ne hidd, már vártam,
Vendégim ötödfél szobámban.

Szöszke tincs csúszott a homlokomra,
Nap sütött a fák közt fényt dalolva,
Nyár volt emlékszel? A ligeti pad,
Hány szómat őrzi s hallgatásomat;

Ifjú kuncogást, komoly szépeket,
Szellőztettek a hársfalevelek.
Már akkor írta kezem a verset,
Min komolykodta, vagy kinevettek.

Ablakot nyitok, mínusz az öt fok.
Várj, ne menj még! Csak arra gondolok,
Hogy lesz-e még tavasz, lesz-e még nyár,
Dermedt hold-kékben fürdik a határ.

S a csillagok, mint fénylő lányszemek,
Gyűrött arcomra letekintenek.
Szobám kihűlt, ablakomat zárom,
El búcsúzom, aludj jól barátom.

Dereng a hajnal, hány óra lehet?
Nézem a sok-sok nyári versemet,
Jön, dübörög a szemetes kocsi,
Vajh gondol-e rám néha valaki?

[naiva]

Nézz fel az égre

Nézz fel az égre, nézd most a csillagokat!
Mindegyik fénye lehetne Néked
a lámpás, mi utat mutat!
Ott int anyám, a kezében fáklya…
Világít… meleget az ő tüze ad.
Gyermekem s férjem máglyák körében
jelzik: csak erre tarts!
Mind a barátok, állnak az éjben,
mint fényforrások…Sok kis csillag…
Nagyanyám már egy másik világból
nézi, halandó, gyarló utam.


Hosszú az élet, rögös a pálya,
melynek az ívén a sorsom halad.
De mindig van remény, egyetlen kis fény,
mely a jó felé ösvényt mutat.
Valaki tartja a mécsest,
valaki lenget egy lámpást, engem szeret!
S, hogy ne tévelyegjek,
szeretet gyújt a sötétben gyertya fényeket!

[Netelka]

Paris, Benmar, Naiva

[Rien25]

Lena,
benmar,
tamiska

[piroman]

Tamiska
Benmar
Paris

[benmar]

Tamiska
Paris
Lena

[zsuka49]

Tamiska
Paris
Lyza