|
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése |
Szerző |
Üzenet |
Tupir Csillagfestő
Csatlakozott: Oct 02, 2005 Hozzászólások: 276 Tartózkodási hely: Az álmok határán
|
Elküldve: 2008 Jún 2 Hétfő 10:28 Hozzászólás témája: |
|
|
napba torzult a világ
s a juhász futva menekül
képpé vált a mai valóság
ballaghat tovább egyedül
hűs patak vizét, ha issza
elmerenghet múltja mezőin
de a "réges-rég" nem jő újra vissza
eltűnt a sötét évek felhőin |
|
Vissza az elejére |
|
lena1 Őrangyal
Csatlakozott: Feb 22, 2007 Hozzászólások: 541
|
Elküldve: 2008 Jún 2 Hétfő 10:53 Hozzászólás témája: |
|
|
Sodord el a rút felhőket,
ne szürkítsék az eget,
ne add fel a reményedet, harcolj
amíg lehet. A sötét éj alatt
olyan kék az ég, hidd el
boldog leszel, amíg érte élsz. |
|
Vissza az elejére |
|
Forras Standard User
Csatlakozott: May 18, 2008 Hozzászólások: 11 Tartózkodási hely: Budapest
|
Elküldve: 2008 Jún 3 Kedd 21:26 Hozzászólás témája: |
|
|
Gyötrő szomjúság
tikkaszt testet, lelket
s ha forrás nem kerül
vonz bármely víztükör
Ágas koronái
napkorongos arcnak,
csábító fodrain
hőkölve remegnek,
Fojtó magányától
vágtában menekül. |
|
Vissza az elejére |
|
lena1 Őrangyal
Csatlakozott: Feb 22, 2007 Hozzászólások: 541
|
Elküldve: 2008 Jún 3 Kedd 21:58 Hozzászólás témája: |
|
|
Szomjazik a szív, szomjazik a száj
az egyik szeret, a másik csókra vár,
hűsítő permet száll valahol az éjben,
talán a múlt árnya talpig feketében. |
|
Vissza az elejére |
|
zsoloo FullExtra User
Csatlakozott: Jan 10, 2006 Hozzászólások: 59
|
Elküldve: 2008 Jún 3 Kedd 22:49 Hozzászólás témája: |
|
|
Az emlékezés hajói
Nem egy nap, sokak sora van előttem, s mögül,
S szélesre nyílik minden élt pillanat,
Hogyha olyanra tér, sóhajt, s könnyet dörgöl, törül:
Vetítőmből a film egyre gyakrabban kiszalad.
Toporgok tehetetlenül, mikor szembe talál
Fakult, vagy színpompás képek áramló raja
Körülvesz, rám teleped, mint kopasz ágra száll,
Hangos madárseregnek lesz álmodó pitvara
Mert az emlék mind csalóka, ismerős varázslat
Megvackolja helyét nálad, s előbúj hívatlanul
Mézet ígér ajka, s mikor nem várod, reád támad
Sajgó éhet hagy utána, s elfekszik ismét alul
Tudod, olyan nékem a szó, omló, illatos kalács
Ha mocorgat a lélek, betelnem vele alig bírok
Ízéből kínálnék, s még kívánok újabb harapást
Telhetetlen folyó, melyet egy csepp víz indított
Mely ríva patakzik el, hol dagadva hömpölyög
Emlékezés hajóit hátán hordva árad
Szárnyra kel billió molekulája a vízesés fölött
S lezuhanva ámulattal zár be sok-sok szájat
Aztán visszatér homlokráncos felhők közé
Holtig újraéledő, ingerlő talánynak
S a száraz, őszülő üstököt kacagva öntözé
Holnap ajándékot csókol szívébe a lánynak
2008-06-03 |
|
Vissza az elejére |
|
lena1 Őrangyal
Csatlakozott: Feb 22, 2007 Hozzászólások: 541
|
Elküldve: 2008 Jún 4 Szerd 0:00 Hozzászólás témája: |
|
|
Életem megkopott, mint az emlékeim,
már csak üres papírra mázolt halvány
tintafolt. S míg elrévedek a múlt romjain,
eszembe jut az is, ami sosem volt.
Talán csak képzelet maga az élet, egy
rejtelmes idő, miben foglyok vagyunk,
s akkor élünk igazán, akkor szeretünk,
ha innen egyszer kiszabadulunk.
Bár visszaforgathatnám az időkerekét,
s egy pár évet még szívvel élhetnék,
de érzem a mélység egyre húz lefelé,
nem marad belőle, csak örökös kétség
és az éjfeketeszárnyú rettegés. |
|
Vissza az elejére |
|
Tupir Csillagfestő
Csatlakozott: Oct 02, 2005 Hozzászólások: 276 Tartózkodási hely: Az álmok határán
|
Elküldve: 2008 Jún 4 Szerd 10:47 Hozzászólás témája: |
|
|
múltnak kútja egyszer csak elapad
de vajon hová tűnnek a szép szavak?
megülnek más hazug ajkak csókjain
mit a tékozló ember porba hint
egyszer minden csókod a homályba vész
adhattad azt akár a jóistennek rég
benned csak az üres hiányérzet marad
miközben lábad az úton tovább halad |
|
Vissza az elejére |
|
lena1 Őrangyal
Csatlakozott: Feb 22, 2007 Hozzászólások: 541
|
Elküldve: 2008 Jún 4 Szerd 11:49 Hozzászólás témája: |
|
|
A szépséges szavak ott maradnak benned,
mikor a múltat már akarva sem sejted.
S akkor előveszel minden szót, mondatot,
ezekből éled majd a köddé vált holnapot.
Vigyázz, hisz minden betűjében igazgyöngy
van rejtve, mert érted csillog egy életen át,
végtelen szerelme |
|
Vissza az elejére |
|
Forras Standard User
Csatlakozott: May 18, 2008 Hozzászólások: 11 Tartózkodási hely: Budapest
|
Elküldve: 2008 Jún 5 Csüt 23:02 Hozzászólás témája: |
|
|
Emlékek
Lágy pillantás
kedves szavak,
villanó fény,
halk ámulat,
régi dallam,
kopott fotó,
tűnő mosoly,
simogató
Legördülő
harmatcseppek,
miért születtek,
miért peregtek?
Ránk süt a nap,
hold és csillag.
Régi árnyak
itt suhannak.. |
|
Vissza az elejére |
|
zsoloo FullExtra User
Csatlakozott: Jan 10, 2006 Hozzászólások: 59
|
Elküldve: 2009 Ápr 16 Csüt 13:39 Hozzászólás témája: |
|
|
Drága folyóm
Oly sok alakban képzeltelek immár,
Hűvös mélyed mennem tovább erőt adott.
Áttetsző lett előttem medred, és a hídnál.
Zsombék zöldje vetett fekhelynek pamlagot.
Óh, voltál nekem drága, ezerszínű gyémánt,
Délibábban remélt, hiún szőtt varázslat,
Mi üdítőn és hűen, csókos asszonyként várt,
Míg méltósággal folyón átszelted a tájat.
És voltál gyöngyöző minden a semmiben,
Hajót termő fűzfás út, két part közt végtelen,
Hol a juhát őrző pásztor fáradtan megpihen,
Mint melleken álomba merülő kisded értelem.
Áradva elsodortál kimondhatatlanul,
Képek, és szavak dúló erejétől győzve,
Hogy úszni, s játszadozni kezem egyszerre tanult,
S rávethettem szemem a partról ivó őzre.
Időzvén ringó, lassú hullámjátékokon,
Víz-fodraidat terelgette ügyetlen kezem,
S a távolba tűnő sárgás harangtorony
Emléke kísér, mikor nem vagy, csendesen.
Szomjas lelkem messziből is hozzád szökne:
Nem fogja béklyó lehúzva kapálózó lábam,
Utam, mint csapongó pillangó csalóka röpte,
Csak erőt adj, hogy áradásod felkészülve várjam!
2009-04-16 |
|
Vissza az elejére |
|
kri Newbie
Csatlakozott: Sep 28, 2006 Hozzászólások: 3
|
Elküldve: 2009 Ápr 23 Csüt 10:06 Hozzászólás témája: |
|
|
A vágyak porba hullnak,
Pille szárnyon tova illan
a józan gondolat.
Enyém a fájdalom -
Kietlen tájakon
bolyong lelkem,
Kő arcod nézve
egyedül álmodom. |
|
Vissza az elejére |
|
zsoloo FullExtra User
Csatlakozott: Jan 10, 2006 Hozzászólások: 59
|
Elküldve: 2009 Máj 5 Kedd 9:52 Hozzászólás témája: |
|
|
Parti tűnődés
Előbb mohos part ölén ringó gyermeknek hittelek,
Hol örök tavasz van, s szélbe virágport hintenek
Csintalan, vén, barázdált arcú fűz-kolóniák.
Tűnődő arcom veres sugárban füröszti alkony,
Megállva hosszan bámulom korongját a parton,
Mint egy régmúltból itt felejtett, felnőtté lett diák.
Est közelg, álmaim a víz kagyló-barázdáin törnek széjjel,
Mélyedre süllyedve, kezdetét, s végét őrzi két jel,
Sodrásba írva a vándor tűnő, talányos történetét.
S az idő most is úgy kanyarog, ahogy párában feletted
Köddé gomolyul sóvárogva visszavágyó lelked,
Ívedre tekintve nem tudok mást, mint mondani: be szép!
2009-05-05 |
|
Vissza az elejére |
|
zsoloo FullExtra User
Csatlakozott: Jan 10, 2006 Hozzászólások: 59
|
Elküldve: 2009 Aug 11 Kedd 10:02 Hozzászólás témája: |
|
|
Az utolsó part II.
Mélyül a part, mélyül az éjszaka csendje,
Fekete uszályán úsztat, ringat pár csillagot,
Sárga gázlámpa fejet himbál, s felette
Nagy, sápadt, ütött-vert Hold arc ragyog.
Nézem életem -levonuló széles folyóvizem
Hív méltósággal bezárni, elnyelni magába,
S bólint rá a révült tekintet: szólj, elhiszem!
Párnákba álmodja álmát most, kinek élete drága.
Bátorság! Előre egy lépés, vissza nincsen út,
Mi lehetett volna, már megtörténhetett,
Feledve balgaságát, mind a lélek nem egy helyre jut?
És bizonyságra fordul a kétségben várt "lehet".
Kibontom hát az ünnepi, lobogó kabátszárnyat,
Kilépve nem nézek vissza többé s tudom,
nem véd meg engem sem emlék sem varázslat,
Innom kell belőled, mert örökké szomjúzom.
2009-08-10
Az idézett sor: Radnóti Miklós:
Sem emlék, sem varázslat c. verséből |
|
Vissza az elejére |
|
zsoloo FullExtra User
Csatlakozott: Jan 10, 2006 Hozzászólások: 59
|
Elküldve: 2012 Nov 5 Hétfő 22:53 Hozzászólás témája: Versfolyam - új évadnyitó |
|
|
Versfolyam - új évadnyitó
Újranyitom tehát álmaim nagy könyvét,
hogy álmodásában ki-ki részt vegyen,
lejegyezve gátolt, s tisztán zengő zöngét,
láthatóvá téve, mit láthatatlan terem.
Tűz csiholóit hívom ismét énekelni,
mint ős-elődöm hívta bátorságra készen,
de én a feledett szóért harcra kelni,
nem pongyolán, ímmel-ámmal, hanem egészen!
Hisz Csak akkor születtek nagy dolgok,
ha bátrak voltak, akik mertek,
s ha százszor tudtak bátrak lenni,
százszor bátrak és viharvertek.
Bátorságos szavakból lesznek újabb szavak;
Költő mondá, igaz, s a folyam ekként kanyarog:
medret vág a tájba, melyen áthalad,
magot vet a biztos kéz el, s ki szólni akar, nem dadog.
Újranyitom tehát álmaim nagy könyvét,
hogy álmodásában ki-ki részt vegyen,
lejegyezve gátolt, s tisztán zengő zöngét,
láthatóvá téve, mit láthatatlan terem.
2012-11-05
megj: idézett vsz. Ady Endre: A Túz csiholója c. verséből (1912 |
|
Vissza az elejére |
|
Bogika Őrangyal
Csatlakozott: Mar 12, 2004 Hozzászólások: 3683
|
Elküldve: 2012 Nov 6 Kedd 11:07 Hozzászólás témája: |
|
|
Eljött hát a régi lantos
zengedezni új éneket,
elmondani ami fontos,
mi megtörtént a végeken. |
|
Vissza az elejére |
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|