Szerelmes versek a világ költészetéből (1.old.tartalom)

[Anna1955]

Ábel Andrea: Pillanat

Most még ne, most még maradj,
Annyira röpke, múló a pillanat,
Nem adhatom, hisz csak ennyi,
Mi világomból megmaradt.

Semmitmondó szavakkal próbáltam
Kimondani, mit nem lehet,
Hát így kell életben maradni,
S takargatni egy fél szívet.

Álmodok egy szebb életet,
De ébrednem kell, perzsel a nap,
Emlék- töredékek sárguló lapjain,
Érintésed megőrzi a pillanat.

[stando]

http://www.youtube.com/watch?v=Qh-L3C8mG00&feature=related

Koltay Gergely: Neked játék, nekem szerelem

Neked játék, nekem szerelem, neked a fény és a végtelen.
Nekem a hiány, nekem a küzdelem, nekem a bűn és a félelem.
Arcul csapott magányunkra rászáradt illúziókkal, kétsornyi hír lett az életem.
S ami szép, azt csak képzelem.
Neked eső, neked havazás, neked maradt a tisztaság, fehér lepedőn.
De záporverte homlokodra jeleket karcolt az idő,
mert nagyon fáj, mert üvölteni kéne, mert nem lehet,
mert nem lehet,
mert amit nem lehet, az az élet, mert lehetetlen az élet, mert nincs igaz.
Széttépett imakönyveink között a megtalált nyomornak sohasem lesz vége.
Neked játék, neked szerelem, neked a fény és a végtelen.
Nekem a hiány, nekem a küzdelem, nekem a bűn és a félelem.
Csak tovább roncsol a vágy, az eltévedt boldogság.
Kit fáradt vándorként engedtünk be hozzánk, s ránk gyújtotta házunk.
De nem, nekem szép így is, nekem szép a volt, s a lesz is,
még ha a bűnnel házasságot kötsz is.
Hajnali házak csendjét ma még titokban zárjuk,
a kulcs halott fémtestként postaládánkba koppan,
mint startpisztoly dörren a meneküléshez,
mert futni kell, magam, magad ellen,
mert a világ máglyát rak egymást ölelő testeink alá,
s a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét.
De itt ez csak per, itt ez csak büntetés.
Neked játék, neked szerelem, neked fény, nekem a végtelen
A közös bűn, a hiányzó értelem.
Mi neked küzdelem, nekem a félelem.
Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak.
De most ami volt, s ami lesz odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is.
Ez most fájni fog, még ha tudjuk is.

[Anna1955]

Káli László: Márciusi reggel

Csikorgó fogaskerekekkel, ma éjfélkor is útnak indultak
újra a percek, az órák, a mutatók körkörös útjukat járják.
Akár csak én, ebben az örökös hajtűkanyarban, sorsom
vonalán. Lassan lépek, s nézek a távolban pislogó párás
semmibe. Csend van. Csak a fák suttognak mindig Rólad,
rólunk. Valami véget nem érő dallam kúszik halkan felém.
Rám köszönnek Tegnap Volt Örömök. Hideg szél lopózik
kabátom alá. Csípős ez a március. Útszéli pocsolya jegén
szikráznak odafagyott csillagok. Hideg szemmel bámulnak
üres tekintetű, jégvirágos ablakok. Rád gondolok. Hiányod
úgy nő bennem, mint elvetett mag duzzad tavaszi földben.
Szinte érzem még csókod a számon, mosolyod, mint áldott
fény, beragyogja lelkem egészen. Mint testemben vérem,
úgy árad bennem s tölt el forrósággal a szerelem. Szeretlek.
Mint szerettelek akkor, mikor még áldott volt szerelmünk,
és szerettelek akkor is, mikor álmunk szakadt, befejezetlen,
fekete-fehér filmszalag maradt. Meglehet, talán másképpen.
Talán belül, s olyan izzással, mint a mélyben fortyogó láva.
De elég volt egy halvány, gondolat kavarta szellő csupán,
- elemi erő!-, megint az égig nőtt szerelmünk rőt lángja.
Lassan ballagok, mint az eljövő percek közelednek felém.
A csend utazik a vállamon tovább. Gondolatom már Nálad
jár, s megérkezem én is nemsokára. Már csak néhány óra,
még pár hétmérföldes lépés, aztán ismét karjaimba zárlak!
Hozzád vágyom szüntelen. Rólad szól bennem minden.
A hang, a dal, a mozdulat, ha mozdulatlanságban pihen.
Hiányod átjárja testem, lelkem, ahogyan szél a kabátom.
Lassan fogy az út, s egyre hevesebben kalapál a szívem.

[stando]

Paul Eluard: Szemed íve

Szemed íve szívemet körülzárja,
Tánc és báj karikája,
Idő dicsfénye, biztos éji bölcső,
És ha már nem tudom, mit éltem életemben,
Azért van, mert szemed nem látott mindig engem.


Nap-lombozat és harmat-mohaágy,
Illatos mosoly, szélfuvalma-nád,
Szárnyak, világot fénybe takarók,
Tengerrel, éggel megrakott hajók,
Zaj zavarói, szín forrásai.


Mindig csillagok almán fészkelő
Hajnal-tyúkaljból rebbent illatok,
Ahogy a tisztaságtól függ a nappal,
Úgy az egész világ a te tiszta szemedtől,
S minden csöpp vérem a tekintetedbe árad.


/Fordította: Rónay György/

[stando]

Szabó Lőrinc: Neved

Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életem
úgy édesíti, édes nevedet:
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely tündéri burkoddá változott,
röpítő kőzegeddé, nevedet,
mely körém gyújtja az emlékedet,
fűszerként csendít a nappalon át
s beillatosítja az éjszakát,
úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy
már majdnem Te vagy, amit beszívok,
már majdnem Te: minden lélegzetem
veled itat és zsongat édesen:
édes neved betölti szívemet
s csak titka, te, vagy nála édesebb.

[ovobacsi]

Paul Eluard: A szerelmes


Ott áll lezárt szememben is,
s a haja hajamba fonódik,
keze akár az én kezem,
szine az én szemem szine,
s árnyékomban úgy elmerül,
mint fölhajított kő az égben.

A szeme mindig nyitva van
és sohase enged aludni.
A verőfényes déli napnál
tündökletesebb álmain
sírok-nevetek, mint a részeg,
s beszélek, bár nincs mit beszéljek.


(Somlyó György fordítása)

[ovobacsi]

Csukás István: Ülj ide mellém


Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

[mango]

Lőrinczi L.Anna : Májustalan szerelem



Mikor reménytelenné váltak az álmok,
rám zúdult a kietlen nincs tovább...
Mondtam már, hogy gyűlölöm a májust?
Én tudom, mennyire csalárd!
Szeretni Téged
mindig és mindenek felett...
Ez volt a hitem!
Ez volt a hited?
Egykoron történt, hogy voltál nekem...
De valóban voltál, Kedvesem...?!
Mennyire képes szeretni a szív!
Pedig csak dobogó izomdarab...
Huszonegy gramm belőlem a lélek:
őrizlek benne, - hét lakat alatt.
Álmokat kergető tudattalan vagyok!
Őrült nő, ahogy csak Te nevezel.
Erőlködéssé váltak a tettek,
- májustalanná vált a szerelem.

[Anna1955]

Simonyi Imre: Nem volt árulás


Nem volt árulás szívem!

Sem az hogy: „Te”, sem az hogy: „Te”.
(Mármint hogy: „én-Te”, mármint hogy : „Te-én”.)
Sem az hogy: „Én”, sem az hogy: „Én”.
(Mármint hogy: „én-Téged”, mármint hogy:
„Te-engem”.)
Sem az hogy: „Egymást-És-Örökké.”
Sem az hogy: „Egymásért—Örökké.”
Sem az hogy: „Egymásért—Az-Örökké.”
Nem volt árulás!
Csupán az történhetett szívem
hogy az a kettőzött örökké
nem élt egyikünket se túl!
Vagy csak egyikünket — külön?
Vagy csak másikunkat — külön?
S még az is meglehet szívem
hogy túlélt bennünket — de külön! —
az a „Te” az az „Én” az az „Örökké”
Amiként az is meglehet
hogy mindketten őt éltük túl:
— te meg én — azt az Örökkét.

Ám örökké: külön-külön...

[Anna1955]

Ábel Andrea: Lennék...


Lennék piciny hópihe,
remegve kapaszkodva szempillád végében,
s dacolva a kegyetlen széllel,
elvesznék szemed csodás tengerében.

Lennék hűs esőcsepp,
mi szomjad oltja egy forró éjjelen,
barázdákat vágva keresném az utam,
s találnám meg szád édes szegletében.

Lennék a fényes nap első sugara,
hogy simítsam lágyan ébredő arcodat,
elsőként engem láss a világból,
hadd tegyem csodává kezdődő hajnalodat.

Lennék hívogató langy szellő,
mi ringatva öleli két karod,
körbefonnám drága lényed,
s kísérnélek, ameddig csak akarod.

[zsuka49]

Pablo Neruda: Száz szerelmes szonett

9.

Mikor a hab zuhogva a makacs kőre zúdul,
nagy rózsáját a ragyogás kibontja,
egyetlen fürtté válik a tenger láthatára,
egyetlen csepp kék sóvá, mely aláhull.

Ó, tajték közt kinyíló magnólia, te fénylő,
mágneses utazó, kinek holta virágzik,
ki mindig újra vagy, és mindig újra nem vagy,
elrongyolt só, a tenger szikrázó áradása.

Te meg én, mi, szerelmem, nem törjük meg a csendet,
míg örök szobrait összezúzza a tenger,
s a dühöngő fehérség nagy tornyait ledönti,

mert a végnélküli föveny s a csapkodó víz
e sűrű, láthatatlan mintájú szövetében
mi őrizzük az űzött, egyetlen gyöngédséget.

(Somlyó György fordítása)

[greenapple]

Gámentzy Eduárd: Vers Neked

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

-Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
-Ha nem akarsz is hozzám érsz!

[zsuka49]

Shakespeare: V. szonett

Az órák, melyek halk remekbe fogták
A szép látványt, mit minden szem csodál
Zsarnokként törnek majd rá, s tönkre rontják
A gyönyörűt, mely most oly fényben áll;

Mert nyarunk a meg-nem-álló idő
Zord télbe hajtja és ott megöli;
Fagy nedvet ront; a friss lomb: lombeső;
Szépség: hó alatt; s táj?: csak romjai!...

Ne lenne akkor üvegcsékbe fogva
A nyár párlata, folyékony fogoly,
A szépség s a hatása oda volna,
És emléke se maradna sehol.

De jöhet tél: szűrt virágnak csak a
Színe hal el; él édes zamata.

Fordította: Szabó Lőrinc

[zsuka49]

Shakespeare: XII. szonett


Számolva az óramondó időt
S látva, szép nap rút éjbe hogy merül,
Hogy kókad az ibolya nyár előtt,
S ezüst zúzt hogy kap a fekete fürt;

S hogy ejti lombját a sok büszke fa,
Mely alatt nemrég tikkadt nyáj hűsölt,
S hogy hág kévék ravatalaira
A borzas-ősz szakállú nyári zöld, -

Sorsodat nézem, a szépségedét:
Útja a romboló időn visz át,
Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;

S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.

(fordította: Szabó Lőrinc)

[mango]

Lőrinczi L. Anna: Majd egyszer


Ma este Rólad mesél a csönd bennem
- óvakodva nézeget felém a hold -
sötét éjemben félelmek csörtetnek,
mosolyod volt az, mi új reményt adott.

Mosolyodból született a hajnal is,
megteremtve ismeretlen száz csodát.
Sejtjeimben nem zenélt még dallam így,
szerelmem még a mennyben is vár tovább.

Vad vihar elsodorta zokogásom,
sóhajomból szürke felhő született,
szíved otthona fényévekre távol,

álmainkat ma már eltemethetem.
De tán, ahogy a vadvirág is bárhol,
egyszer, újra megszületsz szerelmesem.


2008-10-04

Itt meghallgathatod