Mit is mondhatnék a tegnapról, mikor még most is itt dobog a szívemben minden perc.
Köszönöm, hogy eljöttetek, köszönöm, hogy megajándékozhattuk egymást azzal az energiával, amelyet csak tőletek nyerhet az ember.
Thomba és kedves felesége igazi meglepetés volt, hiszen ők nagyon messze élnek tőlünk, és nagyon jó, hogy találkozhattunk...))
Baggio011 Gáborunkat is jó volt végre újra látni, jó volt biztosan érezni, hogy javul, és egyre erősebb, és legyőzte a súlyos bajt. Köszönjük Gábor, hogy még így, lábadozva is vállaltad, hogy eljössz közénk. Hatalmas ölelésem érte. ))
Hazafelé Norbert megfogalmazott egy mondatot, amit nem biztos, hogy tökéletesen idézek, de az érzéseimet fogalmazta meg.
Ezek a találkozások, időröl-időre feltöltik az ember lelkét, hihetetlen, hogy vége egy szempillantás alatt. Mikor csomagolunk, már a következőt várjuk.
Köszönöm, hogy részese lehetek a cspatnak, hogy velem tartotok, és megajándékoztok ezzel a nélkülözhetetlen élménnyel.
Aranytk Katinknak, ma van a szülinapja, ezért itt is mégegyszer kívánok neki nagyon sok boldogságot, egészséget, és azt, hogy álmai maradéktalanul megvalósuljanak.
Isten éltessen Katika!
Akik nem tudtak velünk lenni, nagyon hiányoztak.
Tiszavirág kisfia korházba került, ezért kénytelenek voltak távol maradni Mz_per_X-el. Innen küldjük aggódó jókívánságainkat, hogy nagyon hamar felépüljön.
Csatlakozott: Oct 16, 2007 Hozzászólások: 55 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2010 Máj 9 Vas 7:35 Hozzászólás témája:
Újat, többet, a tegnappal kapcsolatban nem tudnék mondani. Azt a többletet csak érezni lehet. Mint mindig. Megint egy igazi, nagy élménnyel lettem/lettünk gazdagabbak.
Elküldve: 2010 Máj 9 Vas 20:02 Hozzászólás témája:
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Nagyon jól éreztem magam köztetek, veletek. Kisboszi, neketek külön köszönök mindent! Nagyölelés mindnyájatoknak, virtuál is.
Csatlakozott: Dec 18, 2005 Hozzászólások: 288 Tartózkodási hely: Hódmezővásárhely
Elküldve: 2010 Máj 9 Vas 20:54 Hozzászólás témája:
Kedves Full-társaim!
Meghatódva nézegetem most a találkozón készült fotókat, de bevallom, mióta elváltunk egymástól, nem telt el úgy óra, hogy ne gondoltam volna Rátok... Úgy érzem, kevés lesz szavakkal megköszönni mindazt, amit kaptam ez alkalommal Tőletek, mert ez a nap felejhetetlenül beíródott az emlékeimbe. Mégis, próbálom megköszöni Nektek... Igen, valahányszor együtt vagyunk, mindig valami megmagyarázhatatlan jó érzés tölti meg a lelkem. Az összetartozás parányi, mégis hihetetlenül erős szigetének érzem ezt a közösséget. Kincses sziget ez, ami mindannyiunk egyéniségéből formálódik egyedivé. Ahogy nézem a képeket, az eggyé kovácsolódás érzése erősödik meg bennem, hiszen az ország különböző szegleteiből érkezünk, izgalommal készülve, várva a találkozás pillanatait, hogy lelkünk féltett darabjait nyújthassuk egymás felé. S túl lépve az irodalom melletti elkötelezettségünkön, már nem első alkalommal élünk meg együtt olyan személyes pillanatokat, melyek felejthetetlen emlékként íródnak bele az életünkbe. Ez alkalommal én is olyan személyes ajándékot vihettem haza magammal, amire tudom, ezentúl sem tudok majd meghatottság nélkül tekinteni. SZERETET. Talán ez az egyetlen szó az, ami összefoglalja a bennem maradt érzéseket. 44 éves lettem. Nem is sejtettem, hogy ilyen meglepetésben lesz részem ez alkalomból. Az átlagosnál fokozottabb rám figyelés ellenére sem gyanítotam, hogy mire készültök... Amikor váratlanul megláttam, hogy a készülő kötetem borítójának tervét tartjátok felém a kezetekben, vagy amikor János váratlanul elkezdte felolvasni a szívemnek egyik kedves versemet... furcsállottam, de nem értettem, miért irányul rám ennyi figyelem... bevallom, zavart is, mert nem illő így középpontba kerülni - gondoltam... és amikor János bejelentette, hogy most lesz a születésnapom, csakis akkor értettem meg a nap történéseit... és az események koronájaként, amikor megláttam belépni tőlem távol élő barátnőmet a férjével... Mit is mondhatnék... Köszönöm Neked, János, hogy mindezt ilyen gondos figyelmességgel megszervezted... és köszönöm Mindannyiótoknak, akik segítettetek benne, s akik együtt örültetek velem. Köszönöm az együtt ünneplést, a tortát, a pezsgőt, a virágot, a csokit, az öleléseket... MINDENT. A közétek tartozás szép érzésével viszem tovább az emlékeket és tudom, ebben az elgépiesedett, rohanó világban ez mennyire különleges ajándék, mennyire csodálatos dolog...
Csatlakozott: Aug 01, 2005 Hozzászólások: 287 Tartózkodási hely: Magyarország
Elküldve: 2010 Máj 10 Hétfő 22:06 Hozzászólás témája:
Jókívánságotokat Dalma és Lóránd nevében is köszönöm. Állítom Nektek, hogy Lórándot számítógép hiánya nagyobb csapásként érte, mint maga az orvosi probléma.
Tény, hogy hősiesen viselte a megpróbáltatásokat, különösen, ha figyelembe vesszük az elvonókúra időtartamát.
Elküldve: 2010 Máj 11 Kedd 21:52 Hozzászólás témája:
Köszönöm, hogy gondoltatok Ránk!
Kedves Kati, nagyon sok boldogságot Kívánunk születésnapod alkalmából, és nemcsak erre az egy napra! 
Megpróbálom leírni az eseményeket, érdekességként is, hogyan lehet optimizmussal elviselhetővé tenni a nehezebb helyzeteket is.
Péntek délután kezdett fájni a Lóci hasa, először sima hasfájásként, majd lokalizálódott jobboldalra, és erősödött. A testvérei és az Orsi barátja Szaki, körbeülték, szórakoztatták. Nem is volt ideje megijedni vagy elkeseredni, inkább nevetett.
Mikor látszott, hogy ez nem egyszerű hasfájás, Édesanya megvizsgálta, és azt mondta, vakbélgyulladás lehet. Így nem lehetett az éjszakát megvárni, hívtam a mentőt.
Először a központ vette fel a telefont, és miután meghallgattak, mentő ígéretével letették a telefont. Közben a 3 csemete fogadást kötött, mikorra érkezik a mentő.
25 perc múlva mentő helyett egy doktornő hívott, aki elkezdett kérdezgetni, de nagyon felületesnek tűnt, épp csak azt nem mondta, hogy egy sima hasfájással ne zaklassam. Miután mondtam, hogy Édesanya gyermekgyógyász, csak régóta nyugdíjas, végre komolyan vett, teljesen más jellegű kérdéseket tett fel, majd kaptunk egy újabb „jön a mentő” ígéretet. Ez persze újabb fogadással járt.
23 perc múlva megjöttek az ügyeletes dokik. Ők is vakbélgyulladást állapítottak meg, és most már ők hívták a mentőt. „Mikorra jön?” kérdésemre azt mondták, 2 órán belül. Ez újabb fogadásokkal járt, de egyikük se nyert, mert a mentő 10 percen belül itt volt. Előtte a doki még a sebészetet is felhívta, hogy vakbélgyulladás-gyanús gyereket küldenek.
Innentől kezdve felgyorsultak az események, mindenhol tárt karokkal, ill. ajtókkal fogadtak. Éjszaka fél 2-ig vizsgálták váltott orvosok változatos módszerekkel, eszközökkel. Éjszaka és szombaton is 2-3 óránként nézegették.
Ahhoz képest, hogy milyen nehezen lehetett ügyeletes dokihoz és mentőhöz jutni, utána már csak jó véleménnyel vagyok a kórházi ellátásról.
Reggelre kezdett megszűnni a gyulladás, és délre, mire Miklós megérkezett Lócinak már km-hiánya is volt, szerencsére a kórház udvarán lakott egy macska-család, unatkozó betegek szórakozására.
Vasárnap papíron még a kórházban volt, de mivel nagyon látványosan tud unatkozni, hazaengedték.
Ami Lócit illeti, nem félt egy esetleges műtéttől, a fájdalmat is viszonylag jól tűrte, legnagyobb bánata a számítógép hiánya volt. Ezt viselte a legnehezebben.
Csatlakozott: Dec 18, 2005 Hozzászólások: 288 Tartózkodási hely: Hódmezővásárhely
Elküldve: 2010 Máj 11 Kedd 22:08 Hozzászólás témája:
Drága Dalma!
Örülök, hogy jobban van Lóci, és a kalandos kórházba jutás pozitív élménnyel végződött. A beszámolód nagyon tetszett - valóban sugárzó optimizmusból fakadt. Persze, utólag, mikor elvonulnak a viharfelhők, már mindent színesebben látunk... szóval nem irigyellek az izgalomért, aggódásért, az a jó, hogy minden jól alakult! Köszönöm a köszöntésed, és Lócinak türelmes lábadozást kívánok, szeretettel!
Elküldve: 2010 Máj 12 Szerd 9:02 Hozzászólás témája:
Kedves Lóci! Nagy örömmel olvasom, hogy jobban vagy.
Ezerrel szorítok Neked, lábadozzunk együtt, mert a meccsen már mindkettőnknek ott kell lennie!
Nagy szükség van ám Rád is!
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
))
Nagyon jól éreztem magam köztetek, veletek. Kisboszi, neketek külön köszönök mindent! 
