16-19. heti prózaverseny

[winner]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában zajlanak, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is az adott hónap játékvezetőjének (naivának vagy winnernek) kell elküldeni privát üzenetben, megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg sem a Fullextra, sem az Internet más felületén.
– Csak saját művekkel lehet nevezni, fordításokkal nem.
– Szavazásra mindenki jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers vagy prózai mű nyer, amelyik a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:
Anna1955
Si
Lacoba
Végh Sándor
Hori


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négyhetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.

Ezen kívül minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2012 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!

Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.


Kedves alkotók!


A 16-19. heti prózaverseny témáját winner adta. A verseny témája:

Húsvéti hímestojás


A műveket május 08-a (vasárnap) este 8 óráig lehet elküldeni winnernek privát üzenetben!

Szavazni május 09-től 15-e este 8 óráig lehet, szintén winnernek privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!

Továbbá szeretnénk felhívni a figyelmeteket a témaajánló topicra, ahova várjuk javaslataikat.

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[winner]

01. szilfer: Húsvéti hímes tojás

Hatalom, vagyon, soha sem vonzott, de mindig szerettem a szép, míves kézimunkát. Műgyűjtő nem lettem, mert ahhoz vékony volt a pénztárcám, talán nem is voltam elég kitartó, sem pedig rámenős, hogy régi polgári házaknál felkutassam a padláson porosodó értékeket, és azokat bagóért felvásároljam kispénzű, megszorult nyugdíjasoktól. Így aztán azzal a néhány nem túl értékes, de számomra annál becsesebb darabbal értem be, amit felmenőimtől örököltem, vagy pedig rokonaimtól, barátaimtól ajándékba kaptam különböző alkalmakra. Édesanyám leánykori faragott mángorlója, nagyapám ócskavasból guberált cirádás öntöttvas asztala, valamint anyósom saját kezűleg készített népi mintás szőttesei ma is féltett kincseim közé tartoznak. „Gyűjteményemet”néhány szép hollóházi cifratányér és Korondon vásárolt népi kerámia egészíti ki. Feleségem mindig is gyengéd, elnéző, de passzív magatartást tanúsított ezen szenvedélyem iránt, és rám hagyta a lakást díszítő, „porfogó” kellékek gondozását.

Néprajzhoz értő, és szabadidejében varrottasokat hímző szomszédasszonyunk saját festésű, népi motívumokkal díszített tojásokkal készült a Húsvétra. Nekünk is megmutatta a szemet gyönyörködtető portékáit, mondanom sem kell, hogy nem fukarkodtam a dicsérő jelzőkkel. Persze, a világ kincséért el nem mulasztottam volna a locsolkodást, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy nem leszek rest az általam legszebbnek talált példányt elfogadni. Meglepetésemre egy egész, kínai nádból fonott kosárka tojást kaptam tőle ajándékba. Még mielőtt torkomra fagyott volna a szó, közölte, hogy rég készül meghálálni a valamikori, általam már rég feledésbe merült ház körüli segítségemet. Úgy örültem neki, mint Vak Pali a fél szemének. Otthon a feleségem féltő gondjaira bíztam szerzeményemet, addig is, míg hazatérek a locsolkodásból, és méltó helyet keresek megőrzésére. Tudtam azt, hogy nemcsak az előzetesen kifújt hímes tojás tartható el hosszú távon, hanem a megfőzött is, ha száraz, hűvös helyen tároljuk, mivel a tartalma a héj pólusain keresztül teljesen kiszárad, mumifikálódik.

Alig vártam, hogy lovagias ünnepi kötelességem végére érjek, és kedvemre gyönyörködhessek a mesteri alkotásokban. Otthon azonban üresen találtam a fonott kosárkát. Feleségem boldogan mesélte, hogy amíg oda voltam, váratlanul meglepte őt gáláns barátaim locsolkodó csapata. Mivel sem süteményt, sem italt nem fogadtak el, hogy mégse maradjon a kedvességük viszonzatlan, hát mindegyikőjüket megajándékozta egy-egy remekmívű hímes tojással.

Így egyedül én kaptam kosarat azon az emlékezetes Húsvéton.

[winner]

02. Julianna: Hímes tojások

Éva néni az óvodában is a kedvenc óvónőm volt. Ha őszinte akarok lenni, nem is Éva néni, hanem a hímes tojások varázslatos gyűjteménye csábított a takaros kis családi háza felé. Az is megtörtént, hogy hosszú perceket ácsorogtam az utca sarkán az óvoda közelében, amíg meg nem jelent Éva néni és természetes, hogy a segítségemet elfogadja. Ötödikes tanuló létemre össze kellett szednem az erőmet, hogy megbirkózzak a nehéz dolgokkal, a megtömött táskával. De az erőlködés megérte. Éva néni be szokott engedni a tetőtéri helyiségbe, ahol őrzi a sok éven át gyűjtött hímes tojásokat. Voltak itt mindenféle nagyságú, mintájú, színű, művészi értékű gyönyörűségek!. Nekem is van pár hímes tojásom, amelyeket locsoló verselésért kaptam. Ez akkor volt, mikor apa még élt és együtt mentünk az ismerős hölgyeket locsolgatni. Igaz az én kollekcióm nincs ilyen szép. Éva néni megígérte, hogy a nyári szünetben megtanít néhány tojás hímzési módszerre. Mi közel lakunk Éva néni házához, anyukám hozzá mindig elenged.
És megérkezett a nyári szünet. Egy napon Éva néni meglátott az utcán és magához intett:
- Holnap délután várlak a házamban és elhozhatod a kifújt üres tojásokat. (Éva néni már megtanított, hogyan kell kifújni és átöblíteni a tyúktojásokat).
Örömmel elfogadtam a meghívást. Következő délután tanulmányoztam a hímzési módszereket. Legjobban a minták lyukasztása tetszett. Közben az történt, hogy Éva nénit átszólították valamilyen sürgős ügyben a szomszédba. Éva néni rám parancsolt, hogy ne nyúljak semmihez, várjam meg őt, azonnal jön. Én vártam, vártam, azután bementem abba a helyiségbe, ahol Éva néni őrizte a kincseket érő tojásokat. Nagyon sok volt, szebbnél szebbek. "Ha egy hiányozni fog, észre sem veszi senki", - átvillant az agyamon és máris tett követte a gondolatot. A legkisebb gyönyörűséges kis hímeskét, szép tulipán mintásat leemeltem a polcról és zsebre vágtam, azután sietve visszamentem a dolgozó szobába. Pár perc múlva megjött Éva néni. Én a fejfájásomra hivatkozva elköszöntem és hazamentem. Otthon elővettem a kis tulipános hímeskét és a dobozba helyeztem a többi közé. Nagyon kiemelkedett szépségével, de én cseppet sem tudtam örülni. Aludni sem tudtam az éjszaka. Mardosott a lelkiismeret. Szégyelltem magam. Az iskolában nagyon figyelmetlen voltam. "Megloptam Éva nénit, akivel óvodás korom óta nagyon jó barátságban voltam!" - És keservesen elsírtam magam. Kénytelen voltam anyukámnak mindent elmondani. Megnyugtatott, hogy még nincs itt a világ vége. Látogatást tettünk vele Éva néninél. Neki is bevallottam mindent, visszaadtam a hímes tojást. Szerencsére nem történt semmilyen károsodás. Éva néni őszintén megbocsájtott, sőt, segítségével elkészült pontosan ugyan olyan tulipános mintával egy hímes tojás és az lett a gyűjteményem legszebb darabja.

[winner]

03. salyik: Húsvéti hímestojás

Szegény család volt a miénk. Albérletben,kis házban laktunk,egy szobában. Sparhelten főzött anyám, az adta a meleget is a szobának. Nem igazán volt pénzünk játékra. Anyám,apám,s magunk készítette játékokkal játszottunk. Apám a közeli gyárban dolgozott, anyám eljárt takarítani házakhoz. Kinn a kertben tyúkól, pár tyúkkal. Apám időnként levágott belőlük, finom levest főzött anyám aznap. Szüleimmel elmentem vásárolni meg-megálltam a kirakatok előtt,vágyakozva néztem a sok szebbnél szebb játékokat,elhatároztam, mind megveszem, ha nagy leszek.
Tavasz lévén a fák,növények zöldbe öltöztek, némelyikük virágba borult. Veréb csivitelt, rigó rikkantott,visszatértek a madarak. Közeledett Húsvét ünnepe. Lázasan készülődtem, jön a pirosszemű fehér nyuszi, hoz sok piros tojást, csokit, megannyi finomságot, mit nagyon szeretek. A gondolatától jókedvem lett,boldogan szaladtam anyámhoz, s ki tudja hányadszor tettem fel neki a kérdést : - Anyu, mikor jön már a húsvéti nyuszi? Anyám mosolyogva,csendesen válaszolt: - Légy türelemmel kicsi lányom. Persze türelmetlen voltam,alig vártam eljöjjön a napja.
Húsvét előestéjén anyám odahívott magához, s azt mondta :
- Kislányom,most megtanítalak szép hímes tojást festeni. - Meglepetten nézhettem rá,mire elnevette magát. - Meglepődtél,ugye kicsim? - Gyorsan felemelt,adott két puszit, amitől boldogság öntötte el a szívemet, és odabújtam volna mellé,karjaiba, ahol nagyon jól éreztem magam.
Anyám letett a földre,és a tűzhelyről levette a lábast. Amiben a tojás főtt. Leöntötte róla a melegvizet, hideget öntött rá, majd hagyta állni benne a tojásokat. Lehűlt, kivette az asztalra helyezte, egy kisebb tálba. Odaültetett az asztalhoz: - Várj,míg előkészítek mindent. Odalépett a szekrényhez, elővette a festéket, ecsetet,vizet készített majd leült az asztalhoz. Érdeklődve, kíváncsian, szótlanul néztem őt.
Kezébe vette a tojást,ecsetet. – Nézd meg hogyan kell, utána próbáld ki te is. – azzal belemártotta az ecsetet a vízbe,utána a festékbe. Jól meg forgatta benne az ecsetet és festeni kezdte a tojást. Szép piros színe lett. Nagyon tetszett. Látván ezt anyám, kezembe adta az ecsetet, tojást, mondván: - Próbáld meg te is.
Boldogan, örömmel kipróbáltam. Belemártottam a festékbe az ecsetet, festettem. Minden szint kipróbáltam. A szivárvány minden színében pompázott a tojás. Anyám mosolyogva nézett, egy idő múlva megfogta a kezem, elvette a befestett tojást,újat rakott a kezembe. Finoman vezette a kezemet, s lám gyönyörű szép ábrák, vonalak rajzolódtak ki az ecset alól. Ámultam bámultam. Meg-megálltunk a festésben, hagytuk száradni, majd újabb, és újabb színekkel festettünk, míg el nem készültünk.
Betettük a tojást egy kis kosárba, s kezdtük elölről az egészet. Addig folytattuk, míg tele nem raktuk festett, hímes tojásokkal. Mikor elkészültünk sokáig néztem, elbűvölve, milyen szépek a hímes tojások. Egyet kezembe vettem, gyönyörű volt. Talán a legszebb mind közül. Boldogan, büszkén mutattam meg apámnak, ki akkor jött haza a gyárból. – Apu, ezt én festettem anyuval.
Apám megsimogatta a fejemet:
- Ügyes vagy kislányom. Jöhetnek hozzád a fiúk locsolkodni.
Szívemet öröm,boldogság töltötte el, megöletem apámat, anyámat, odabújtam hozzájuk, nagyon szerettem őket. Szememet le nem vettem a hímes tojásról, tojásokról néztem, míg el nem nyomott az álom...

[winner]

04. Julianna: Vidám ünnepi napok

Hú! Bea elfáradt, de elégedetten felállt az asztaltól, nyújtózkodót egyet és bevetette magát a puha és kényelmes fotelbe. Készített néhány hímestojást, de nem mindegyik tetszett neki. Nézegette, nézegette, és végül a szemetes kosárban landoltak. De ezzel az utolsóval a lány nagyon meg volt elégedve, talán a gyönyörűséges mestermű is ezt átérezte és a büszkeségtől mellbe veregette volna magát, ha erre képes lett volna. A szép hímestojást Bea a díszes kosárkába tette a többi piros és másféle színű, na meg a csokitojások tetejére. Világos, hogy ez a szép lepkemintás hímestojás a lány kedvesének készült… Bea türelmetlenül fogja Őt várni holnap korán reggel és nagyon reméli, hogy a Gyurija lesz az első locsolkodó, aki egy szép verssel készül és megérdemli a nagy igyekezettel készült hímestojást.
A lepkemintás csak úgy díszelgett a többi tojás tetején, pöffeszkedett, majdnem szétdurrant a büszkeségtől, és mivel nagyobb is volt a többi tojásnál (ő nem közönséges tyúk- vagy kacsatojás volt, hanem igazi fenséges libatojás!), a kis tojások szorongva érezték magukat és még hozzá nagyon lealacsonyítva. Rossz kedvük támadt. Miért is viselkedik ennyire pökhendien az a nagydarab mázolmány? Hiszen ők is igazi húsvéti hímestojások! Minden locsolkodó legény örömmel fogadja majd őket!
– Ti nyamvadt kis seszínűek, ne is nézzetek ki a kosárkából, – sértegette a lepke mintás tojás a többieket. – Össze se hasonlítsátok magatokat velem. Nem nagy élvezet veletek egy díszkosárban lenni! Remélem, az első locsolkodóval el is távozok ebből a tarka-barka társaságból.
Addig elégedetlenkedett, nyüzsgölődött, forgolódott, hogy hirtelen legurult az asztalra, az asztalról a padlóvázába. Szerencsére nem tört össze, azonban a vázában víz volt, a festett lepke mintának a víz nem használt. . A festékek szétfolytak, és olyan nevetséges külsőt vett fel a büszkélkedő tojás, hogy a kosárkában lévő kis tarka tojások jóízű nevetésben lelték örömüket. Kárpótlás a sok elszenvedett sértegetésekért!.
Következő reggel Bea első kedves locsolkodója a Gyuri elmondta a jópofa locsolkodó verset és nagyon örült a piros tojásnak is, meg mindennek, amivel megjutalmazta Őt a kedves hölgye.

[winner]

05. Lyza: Az a régi húsvét

Anya nagyon beteg volt…
-Leukémia-szólt a doktor diagnózisa.
Az ég is elsötétült ijedtében e kemény szavak hallatán…
A leányka hátul állt s érezte most valami rettenetes, következik
Apja szeméből kicsordult a könny, sírva borult anyja ágya mellé…
Félelem szorította össze szívét, mintha valaki vasmarokkal fogná…
Lassan odasomfordált apja mellé, átölelte és együtt zokogtak…
Anyja is mozgolódni kezdett, letörölték hát a könnyeket, és szeretettel simogatták.
Sápadt, beesett arcában csillogott a szeme, ahogy rájuk nézett…
-Kincseim, holnap húsvét lesz…
-Ki fogja a hímes tojásokat festeni? -súgta elhaló hangon…
Az apa szeretettel simogatta meg anya kezét, és azt mondta…
-Tudod kedvesem, majd mi Pankával megfestjük- igaz-e?- simította meg a kislány szöszi fejét…
A kislány, buzgón örvendezve bólogatott…
-Anya, anya, majd én megfestem a te tojásod…-és lelkendezve átölelte édesanyját.
Anyja bágyadtan elmosolyodott és lehunyta a szemét… olyan fáradság vett erőt rajta..
-Gyere Panka - hagyjuk anyut aludni, és készítsük elő holnapra a tojásfestéshez a dolgokat.
Óvatosan kimentek a szobából és apa akkor elővette a tojásokat, viasszal mintákat tettek rá…Apa segítségével az anya tojására viaszból tulipánt került mindkét oldalára és a viaszos tojásokat feltették piros festékben főni…Mikor elkészültek a főzéssel, letörölték a viaszokat és Panka tojásán ott virított fehéren a két tulipán… hagyták kihűlni őket, s azután apa egy kis darab szalonnát vett elő és bekente vele a tojásokat… Úgy fénylettek, hogy a Nap is mosolyogva nézte munkájukat. Büszkék voltak magukra… Panka egy kis kosárkába füvet szedett és közepére tette anya tojását…
Másnap mikor felkelt az volt az első, hogy vitte anyának a tojást…
Anyja sápadtan feküdt, s a kislány csivitelésére kinyitotta a szemét, majd elvette a tojást.
-Gyönyörű kicsim -suttogta, s keze lehanyatlott a paplanra, benne az utolsó hímes tojásával…
Panka felnőtt fejjel sem felejtette el e tragikus húsvétot, és valahányszor az ünnep közeledik, szívét szomorúság fogja el, visszaemlékezve arra a régi húsvétra…

[winner]

06. szilfer: Júlia néni mesél

Júlia néni a város szélén él egy kicsi, öreg házban. Állítólag tanítónőként került ide, valamikor a háború előtt. Az évek hosszú során több generáció is felcseperedett a keze alatt, és mindenki csak hálával gondol áldásos tevékenységére. Hogy hány éves lehet most, azt senki sem tudja, mert Júlia néni úgy aszalódott meg, mint a fán az ottfelejtett gyümölcs. Az eltelt évektől nemcsak ráncosabb lett, hanem bölcsebb is, ízes szavai egy évszázad nyarainak zamatát hordozzák magukban. Aki azokat kóstolgatta, újra, és újra vágyakozik vele szóba állni.

Nemrégiben az idős tanító nénit felkereste ifjú kollégái lelkes csoportja, arra kérve, meséljen gyermekkora húsvétjainak hagyományairól, elsősorban a tojásfestésről.
- Ó, kedveskéim, - kezdte Júlia néni -, de más volt még akkor a világ! Abban az Isten háta mögötti kicsiny faluban, ahol éltünk, az Ünnepnek óriási jelentősége volt. A rossz, köves föld igen gyengén termett, kegyetlen munkával tudtuk belőle kicsikarni a legszükségesebbeket. Látástól vakulásig dolgoztunk, még mi zsenge gyermekek is, hogy valahogy megélhessünk. Vasárnap, és ünnepnapokon viszont szentségtörés volt a munka. Olyankor pihentük ki a hétköznapok fáradalmait, és töltődtünk fel új energiával a Fennvaló kegyelméből.

A Húsvét volt a legnagyobb ünnepünk a Karácsony mellett. Már maga a készülődés is varázslattal töltött el bennünket! Az ehhez fűződő szokásainkról egy hétig is tudnék beszélni, de tudom, rohantok, így most csak a tojáshímzést mesélem el nektek. Mert ezt tudnotok kell aranyoskáim, hogy a tojást nem festettük, hanem hímeztük! Nem létezett még abban az időben bolti tojásfesték, amire szükségünk volt, mindent a természettől kaptunk. Mefőztük a hagyma lehántolt héját, attól lett szép rozsdavörös a hímestojás! De festettünk tojást petrezselyem levéllel zöldre, céklával lilára, nyáron eltett zöld dió levével olajbarnára. A természetes festékbe ecetet is kevertünk, az segített, hogy a színek jól rögzüljenek.

A hímezéshez két módszert is használtunk. Az egyszerűbb megoldás az volt, hogy a szépen megfestett tojásokra zsákvarró tűvel, vagy éles bicska hegyével a mintát rákapartunk. A másik módszer szerint a még festetlen tojásra írókával került fel a rajzolat olvasztott gyertyából. Az írókát édesapám készítette, lúdtoll szárát erősítve merőlegesen egy pálcikára. Ezt az apró, finomhegyű szerszámot mártogattuk az olvadt viaszba, azzal rajzoltunk a főtt tojás héjára. Utána kerültek az általunk készített, kihűtött színező lébe. Minél tovább álltak a hagymahéj, vagy a cékla levében, annál sötétebb lett a tojás. A viaszos rajzolatot persze nem fogta be a festék. A gyertyamaradékot utólag mécses lángja fölött olvasztottuk fel és töröltük le a tojásról egy rongydarabbal. Végül ugyanazzal a viaszos ronggyal a tojásokat puhán átdörzsöltük, hogy fényesek legyenek.

- És a hímestojás-motívumoknak volt valamilyen kialakult hagyománya?

- Hm, kedveskéim! Volt, aki saját fantáziából írókázott, más pedig a hagyományos mintákra esküdött. Az ősi motívumokat féltett kincsként őriztük, és adtuk tovább az utókornak. Azok eredetileg a székely-csángó rovásírás emlékét idézik, amit még állítólag Ázsiából hoztunk magunkkal. Azok a krix-kraxok, amik leegyszerűsített mértani idomoknak, meg értelmetlen ákombákomoknak tűnnek, talán régi pogány varázsigék rovásírásos kezdőbetűi voltak. Kereszténység még nem is létezett, amikor mi az Ázsiai sztyeppéken már írni, olvasni tudtunk. Naptárt vezettünk, és számon tartottuk az állatok szaporulatát, meg a fontosabb családi eseményeket. Az ősi sumér írásjelekkel rokon rovásainkat a jurták bordáiba véstük, meg a pásztorbotokba. Az csak természetes, hogy később, a tojáshímzés hagyományainak kialakulása után is ezek a jelek kerültek fel a termékenység misztikus üzenetét hordozó ajándéktojásokra. Legyetek hát büszkék hagyományainkra, ősi kultúránkra!

Az eladó leányzók szívük választottjának különös gonddal készítették el a legszebb, legmívesebb tojást. Egy-egy darab igazi művészi értéket képviselt, érdemes volt a megőrzésre, ezt annál is inkább megtette a legény, mert sikeres frigy után a későbbiekben számon lett kérve a fiatalasszony által, hogy mekkora becsben részesült az egykor kapott tojás.

Az ősi jeleken kívül a megújuló természet formái is szerephez jutottak. A friss hajtások, zsenge levelek kecses, tagolt formái is rákerültek a tojásokra. A levelet megnedvesítve simítottuk a tojásra, majd gézbe helyezve mártottuk bele a festékbe. Így a céklalé, vagy a hagymahéj-főzet csak azokat a helyeket fogta be a tojáson, amelyeket nem takart a levél. De erre a módszerre talán még a szüleitek is emlékeznek!

Manapság sajnos már gyári festék, vagy levonó kerül a tojásra, de divatba jött, hogy tucatterméket, csokinyuszit, csokitojást ajándékoznak a locsolóknak. Persze, nem is érdemelnek többet, hiszen lassan már a locsolóversek is feledésbe mennek, a szépemlékű, vidám kútvizes öntözés helyett pedig ma már csak a méregdrága, de annál büdösebb pacsuli-orgia dívik!

Júlia néni a szekrény fiókjából dobozkát vesz ki, melyben vattába csomagolva kopott fényű tojás díszeleg.
- Ezt a tojást drága jó uram őrizgette, aki már majdnem harminc éve elment. Még legénykorában kapta egy ifjú leányzótól. – mondja elhomályosult szemekkel.
A tojáson két rovásírásos monogram között egy stilizált szív körvonalai látszanak.
- Tudjátok, kedveskéim, ez itt a P betű, úgy, mint Pista, ez pedig a J, azaz Júlia.

[winner]

07. csitesz: Írott tojások

A hajnal hűvös volt. A nap még nem jött fel az égre, ezért a börtön falai a laktanya többi épületéhez hasonlóan dermesztő hideget árasztottak magukból.
Hallgatta a többi rab rendszertelen horkolását a zsúfolt helyiségben, amit csak az udvaron járőröző a börtönőr szabályos léptei öltöztettek fel valamiféle groteszk kakofóniába.
A szalma, amin feküdt, dohos volt, az orrát facsarta a bűz.
A patkányok teljes lelki nyugalommal grasszáltak közöttük, mintha valami korzón lennének, és időnként belecsíptek egyikük másikuk húsába, aki túl mélyen aludt ahhoz, hogy védekezni tudjon ellenük. Igazolódni látszik a tettél, hogy a delfinek mellett a patkányok a legintelligensebb állatok - gondolta keserűen. Csak akkor támadnak, ha minimális az ellenség védekezésének az esélye.
Próbálta átgondolni az elmúlt nap, hetek, hónapok, évek történéseit. Minden perc, mint egy képernyőn, pontosan pergett le benső szemei előtt. Látott minden képet, hallott minden mondatot. A lelkében volt minden cselekedet, amit tett, és a testén érezte mindazt a megaláztatást, fájdalmat amit elkövettek vele szemben az elmúlt napon Sebei még véreztek, de lelke nyugodt volt. Hogyan is mondják ezt? "Egy embert el lehet pusztítani, de megtörni sohasem." Szép gondolat egy öreg halásztól.
Ahogy jött fel a nap, egyre világosabb lett a börtönben. A szűk ablaknyíláson keresztül töretlen optimizmussal áramlottak be a sugarak, kiáltva, hogy - Hahó emberek! Szép nap virradt ránk!
Rossz címre jöttetek. - Gondolta keserűen, de azért elmosolyodott. A napsugarak is tévedhetnek.
A többiek is el kezdtek forgolódni, ébredni siralmas nyoszolyájukon. Fájdalmas sóhajok, hangos nyögések, rekedtes krahácsolások hallatszottak. Az elkárhozott lelkek apró jajkiáltásai Kharon ladikjában a valamikor volt élet után .
Kintről fegyvercsörgés hallatszott. Most indul a reggeli őrjárat. Ilyen időtájban végigjárják a várost, és ellenőrzik, hogy nem történt-e rendbontás az éjszaka. Persze, napközben is őrjáratoznak. Őriznek , és védenek. De mit?
Megint elmosolyodott. Hogy lehetek ilyen nyugodt?- kérdezte magától. - Mert így kell történnie - adta meg a választ saját kérdésére.
Kulcscsörgés hallatszott, majd nyílt a börtön ajtaja. Két őr lépett egy-egy nagy cserép tál kezükben.
- Nesztek kurafik, az utolsó reggelitek! Kemény tojás, és kenyér.
Felvette az elé hajított két tojást és darab kenyeret. Szeme elé emelte az egyik tojást, és csodálta formáját. Mennyi gondolat van benne egy ilyen egyszerű testben! A természet tökéletes teremtménye.
Nem volt éhes. Pedig nem evett az elmúlt napokban. Mégis tudata teljesen tiszta volt, testben erősnek érezte magát.
Nézte a tojásokat, forgatta őket, majd eszébe ötlött valami. Felvett egy kis, éles kavicsot, és aprólékos betűkkel mindkét tojás héjára rávéste az alábbi betűket: INRI. Iesus Nazarenus Rex Iudeorum.
Ím, így kapcsolódik egymáshoz kezdet, és a vég. Teljesen megnyugodott. És most már egyáltalán nem félt a haláltól.

[winner]

08. Lyza: Húsvéti tojás az asztalon…

Abban a régi szegény időben történt…Négyen voltunk testvérek, s Édesanyánk nem dolgozott, a háztartást vezette. Megosztottuk vele mindig a házi munkát, amit egy 8 éves és egy 6 éves kislány meg tud tenni, mi mindig készen álltunk a húgommal…
Húsvét közelgett, fúrta nagyon az oldalunkat, mit kapunk, mit hoz a nyuszi..
Titokban kijártunk a nyúlketrechez és megsúgtuk a nyuszinak, mit szeretnénk…csak bámult ránk, s ropogtatta a füvet vígan…. Mi meg hordtuk neki a sárgarépát, hátha teljesíti a kívánságunkat…Nagyon szerettünk volna egy csutkababát és egy hímes tojást.
A húgommal egész éjjel forgolódtunk, nem bírva aludni, miben járjunk a kedvében a nyuszinak…
Már itt volt húsvét napja… Anyukánk hagymahéjat főzött, s abba tette a főtt tojásokat, hogy legyen színük… de mi hiába sündörögtünk körülötte, nem láttunk hímes tojást. Alig vártuk a másnapot, hogy pirkadjon és megnézzük az asztalt, ahová az ajándékokat szoktuk kapni… Nehezen hagyta el az éj a helyét, csillagporos ruhájában, mintha huncutkodott volna velünk, olyan lassan váltotta fel a hajnal halvány pírja. De nem szabad volt felkelnünk, még a napfény nem öntötte el kicsi szobánkat… Gyorsan megmosakodtunk a lavórban, felöltöztünk, csak a hajunk állt széjjel, mint a szénásszekér…Anya bejött, megpuszilt bennünket, szemében huncut fénnyel, elkezdte vakarcsainkat kifésülni, befonni. Húsvét tiszteletére, nagy piros masnit kötött mindkét fonatba, mert derékig érő hajunk napközben igencsak lepelként eltakart volna a hosszúsága miatt… Mi csak kérdezgettük…
-Anya mit hozott nekünk a nyuszi?…Mindjárt meglátjátok , de várjatok, még szólok és kiviharzott a szobából.
-Végre meghallottuk hívó hangját és mint a törökök Egerben, úgy rohantunk ki a szobából.
Az asztalon ott díszelgett zöld fű közepén a barnás tojások között 4 db csodás hímes tojás…Egyformák voltak, hogy ne vesszünk össze rajta, de a kicsik még nem tudták értékelni, de mi a húgommal, félve nyúltunk hozzá, nehogy eltörjön, de olyan furcsa nehéz volt, anyukánk kacagott, mert a szomszéd bácsi esztergályos volt s ő fából esztergálta ki a tojásokat, anyukánk meg megfestette…de, nagyon boldogok voltunk, pláne mikor megtaláltuk becsomagolva a vágyott csutkababákat is…
Még ma is őrzöm azt a szép fatojást, mely bearanyozta a húsvétot kislány koromban.
A babakészítést megtanultam, s a gyerekeknek mutatom, milyen csodás ajándék volt az akkori időben.

[winner]

09. simonendre: Piri mama

Kint esik az eső, ítéletidő van. Ülök a szobámban és életem egy-egy pillanata, elevenedik
meg előttem. A szomszédménit neveztük, mi gyerekek, Piri mamának. Nemcsak gyerekkorunkban, hanem a későbbi időkben is, hiszen sohasem volt annyi félretett pénzünk, hogy azt a kurtafarkú malackát megvegyük ajándékként, amely becsületbeli kötelesség névváltoztatáskor.
Térjek végre a lényegre. Piri mama híres volt a környéken, ahogyan és amilyen hímes tojásokat festett. Nagypénteken kezdett hozzája. Alig vártuk a Húsvétot, hogy a locsolásnál ezekhez a hímes tojásokhoz jussunk. Egymással versenyeztünk, hogy ki hányat kapott és kié a legszebb. Piri mama mindig felajánlott több hímes tojást minden gyermeknek, noszogatva őket, hogy vegyenek többet.
Az egyik évben elhatároztam, hogy nagyon sokat fogok venni. Ezt tudtára is adtam Piri mamának, azt mondván a locsolás után, hogy nekem sok tojás kell. Piri mama megkérdezte tőlem, hogy tudom-e mi a sok. Persze, hatéves fejjel, nem tudtam, mit válaszoljak, mivel még csak tízig tudtam számolni. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy sok alatt azt értjük, amit nem tudunk megszámolni. Így jutottam, több mint tíz tojás birtokába.
Az iskolában, amikor a végtelenről tanultunk, nem értettem, hogy mi a különbség a sok és a végtelen között. Bizalmas megszokottságommal, Piri mamához fordultam felvilágosításért. Azt a választ kaptam, hogy a végtelen nem csak egy szimbólum, lefektetett nyolcas formájában, hanem mindaz, ami körülvesz minket, de nem láthatjuk.
Azt kezdeményezte, hogy nézzek az Égboltra, ahol nagyon sok csillagot láthatok, amelyeken kívül még nagyon sok van, amit nem látok, vagyis a csillagok világa végtelen.
Így maradt meg nálam a végtelen fogalma.
Mikor már udvarolgattam, nem hagytam ki Piri mamát a locsolásból. Édesanyám után mindig Ő következett, hímes tojásajándékozással a részéről. Szerelmemhez csak ezek után mentem locsolni, mivel távolabb lakott. A Tőle kapott hímes tojást sohasem hasonlítottam össze a Piri mamától kapottal, tudván, hogy a szerelem elvakítja az embert,
ezzel elkerültem a rivalizálás lehetőségét gyermekkori jelképemmel. Egyszer meséltem kedvesemnek Piri mamáról, megemlítvén, mint gyermek, hogyan ragaszkodtam Piri mama hímes tojásaihoz. A következő locsoláskor, a kedvesemtől kapott hímes tojás teljesen hasonlított a Piri mamától kapott tojáshoz. Kiderült, hogy vele festetett. Megértettem, hogy a szerelem csodákra képes.
Harangoztak, de nem a nagypénteki búcsú harangok szóltak, hanem a lélekharang. Piri mamát búcsúztattuk. Nem tudom, hogy akkor is esett, vagy csak könnyeztem. A férfiember soha nem sír. Tényleg így van? Sokszor megtörténik, hogy könnyes szemmel fekszünk le vagy kelünk fel. Mi akkor az igazság? A helyes állítás az, hogy a férfiember nyilvánosan nem sir. Nehezen megvalósítható, de nem lehetetlen megteremteni ennek az alapját, hiszen a Piri mamától áradó szeretet, nem látható, tehát végtelen, lelke is láthatatlan, a végtelenbe távozik, a csillagok közé. Itt csak a hímes tojások festésével fog foglalkozni, így a lélekharang hangja nem más, mint a nagypénteki harangoké, mikor nekifogott a hímes tojások festéséhez, mindannyiunk örömére. Valahogy így vesz körül minket véghetetlen szeretete. Sírásnak helye nincs, mert folytatja az évekkel ezelőtt elkezdett munkáját.

[winner]

10. naiva: Ami késik…

Húsvét Hétfő reggelén Dóri elégedetten nézett körül a szobában. A szokásos ünnepi nagytakarítás után fura volt a szinte katonás rend. A parketta ragyogott, még érezni lehetett a fényesítő paszta jellegzetes illatát, az ablakok tisztára mosva, sehol egy porszem, egy pókháló. Jóleső érzés volt, bár Dóri tudta, átmeneti ez az állapot: hamarosan újra megszokott formáját mutatja a húgával közös szobájuk: elől hagyott ruhadarabok, mindenfelé tankönyvek, füzetek, porosodó szekrények, egyszóval: káosz. Most azonban rend volt mindenütt.
A lány korán kelt, megelőzve húgát, aki paplanjába burkolózva még mélyen aludt. Mint minden Húsvétkor, most is várta a locsolókat. Agyának egy rejtett zugában tudta: idén sem jön el senki, sem az osztályból, sem az utcabeli fiúk közül. És mint minden évben: újra csalódott lesz emiatt. Mégis reménykedett. Gáborra gondolt, akibe már vagy féléve reménytelenül szerelmes. Egyoldalú volt a dolog, a fiú tudomást sem vett róla. Sóhajtozva a fürdőbe ment, fintorogva szemrevételezte a tükörben magát. Frissen mosott haja még tartotta formáját, de tudta két nap múlva már zsírosan tapad a fejére. Hogy bánhatott vele ilyen mostohán a természet? A szeme seszínű, dülledt, az orra akár a krumpli, arcán szeplők virítanak. És sovány, sőt inkább gebe. Bezzeg a húga! Jó alakú, szép arcú, vidám lány. Irigyelte őt, szinte már gonoszul, ahogyan csak a tini lányok tudnak egymásra irigykedni.
Gyorsan felöltözött, majd előkereste a hímes tojást, melyet titokban Gábornak készített. Zsírkrétával rajzolt egy tulipánt és egy szívet a kifújt tojásra, mielőtt a festékbe mártotta. Kicsit ügyetlenre sikeredett a műve, elmaszatolódott a minta, de felismerhető volt. Szépen fénylett, miután átkente szalonnabőrkével. Álmodozva nézegette, majd tanszeres fiókjába rejtette. – Úgysem lesz kinek adnom! – gondolta lebiggyesztett szájjal.
Kilépett a friss illatú, reggeli fényben fürdő udvarra. Idén szép volt a Húsvét: már zöldelltek a fák, nyílott szinte minden tavaszi virág. Szülei már ébren voltak. Apját pillantotta meg, amint kezében a pacsuli illatú kölnijével közeledett feléje.
– Korán keltél Dórikám! – mosolygott a lányára. – Nos, akkor: „Zöld erdőben jártam… „ - kezdte szavalni a megszokott locsolóverset. Dóri unottan hagyta magát. Nem éppen az apja locsolására vágyott… A kapu felé nézett: az utcán csoportokba verődve jártak a jókedvű fiúk, férfiak, kezükben kölnivel, némelyik szódásüveggel.
Eközben húga, Csilla is felkelt, szépen felöltözött, izgatottan készülődött. Hozzá biztosan érkeznek szépszámmal a fiúk… Lesújtó, irigy pillantást vetett rá, és visszament a szobába. Egy könyvet vett elő. Olvasni próbált, de tízpercenként kiballagott az udvarra, a kaput, az utcát kémlelni. Kilenc órára Csillának már öt locsolója is akadt, osztálytársak, haverok. Húga nem győzte osztogatni a hímes tojásait, elbohóckodott a fiúkkal. Dóri egyre reményvesztettebben leste az érkezőket. Annak ellenére, hogy tudta, hogy így fog történni, végtelenül csalódott volt.
Ebéd után teljesen feladta a reményt. Ilyenkor már nem jön senki, főleg Ő nem, a nagy Ő!
Valóban így történt… Ezen a Húsvéton sem locsolta meg más, csak az édesapja…

* * *

– Dóri! Dórikám, kelj fel! Itt vannak a locsolók! – rázogatta édesanyja izgatottan a lány vállát.
– Ugyan anyu, hagyjál aludni! Hozzám úgysem jön senki! – fordult mogorván fal felé a lány.
– Itt van a Gábor egy barátjával. Gyerünk lányom, ki az ágyból! – anyu hangja mosolygós volt.
Dóri agyáig nehezen jutottak el a hallottak. Gábor?! Ez nem lehet! Kizárt!
– Ugye nem viccelsz? – kérdezte gyanakodva anyját.
– Nem könyörgök tovább, megmondom nekik, hogy még alszol! – válaszolt erre anyu és indult kifelé a szobából.
– Neee! Mindjárt kész vagyok! Mond meg nekik csak pár perc!
A lány pánikba esett. Kiugrott az ágyból, magára kapkodta az első kezébe kerülő ruhadarabokat. Ebben az évben elhatározta, hogy nem csinál nagy ügyet a locsolásból. Minek? A helyzet tavaly óta semmit nem változott. Ugyanaz a jelentéktelen lány maradt, Gábor sem közeledett felé, pedig ő még mindig erre várt, távolról epekedve a fiú után. Igaz, mostanában beszélgettek néha a suli udvarán.
Úgy döntött, az idei Húsvét Hétfőt nem tölti hiábavaló várakozással, tévézni fog, és olvasni. Álmában sem jutott eszébe, hogy Gábor korán reggel megjelenik. Elkeseredetten nézte magát a tükörben: éppen most nőtt az orrára egy hatalmas pattanás. Szemei még az alvástól duzzadtak… Így menjen ki?
Szíve a torkában dobogott, gyomra összeszorult. Félszegen lépett be a konyhába, ahol a két fiú várakozott. Mikor meglátta Gábort, lábai elgyengültek… Olyan hihetetlennek tűnt az egész: Gábor itt áll az ő konyhájukban! A fiú is zavarban volt. Barátja oldalba lökte, mire megköszörülte torkát, és eldadogott egy kis versikét.
Lezajlott a locsolkodás, Dóri félénken kínálta süteménnyel a fiúkat, majd elővette a húsvéti tojásokkal teli kosarat. Mindkét fiú választott, majd indulni készültek. Dóri és Gábor várakozva néztek egymásra, mintha még valamit szeretnének mondani… De a pillanat elröppent, és a két locsoló kilépett az ajtón.
– Gábor! Várj, van még neked itt valami! – szaladt utánuk a lány az udvarra. Eszébe jutott a tavaly készített, szívecskés hímes tojás. Nem dobta ki, még mindig a tanszeres fiókja mélyén őrizgette. Rohant vissza a lakásba, felrántotta a fiókot, előkereste az egy éve készített, Gábornak szánt tojást. Kicsit leporolta, fénye már megkopott, de nem tört össze. Futott vissza az udvarra, ahol Gábor várta.
– Tavaly festettem ezt neked… – nyújtotta át a tenyerében szorongatott hímes tojást Dóri. A fiú átvette, nézegette, elmosolyodott.
– Szép… És ez nekem készült?
A lány zavartan lehajtotta a fejét.
– Neked – suttogta.
– Vártál tavaly is, igaz? Beteg voltam, nem tudtam menni sehova locsolkodni. De ami késik, nem múlik… Örülök, hogy nem dobtad ki.
Zavartan, szemüket lesütve álltak egymással szemben. Gábor barátja már a kapun kívül várakozott.
– Ha ráérsz… – kezdte félénk hangon a fiú. – Ha ráérsz ma délután, találkozhatnánk a tónál – nyögte ki végül.
Dóri felemelte lángvörös arcát, szemei gyémántként csillogtak.
– Ráérek… – csak ennyit tudott fojtott hangon mondani.
– Három órakor a játszótérnél, rendben?
A lány csak bólintott, egyre hihetetlenebbnek érezte a vele történteket.
Gábor boldogan csillogó szemekkel nézte a tulipános-szívecskés tojást.
– Ennél szebbet még sohasem kaptam. Attól szép és különleges, mert nekem készült. Tőled…
Hirtelen lehajolt és egy puszit nyomott a lány arcára.
– Köszönöm! Délután várlak! – azzal sietős léptekkel elindult türelmetlenül várakozó barátja felé.
Dóri szinte repült vissza a házba. Rögtön elkezdte feltúrni a szekrényét, kereste a megfelelő ruhát délutánra.
– Randim lesz! Jajj, mit vegyek fel, hogy tüntessem el a pattanást az orromról… Hajat is kellene mosnom… – kergették fejében a gondolatok egymást.
Már tudta: ezt a Húsvét Hétfőt nem olvasással, tévézéssel, és irigykedéssel tölti. Legszebb álma vált valóra.
– Olyan, mint egy csoda! Húsvéti csoda! – gondolta, és lázasan elkezdett készülődni a délutáni randevúra.

[winner]

Kedves Fullos alkotók, versenyzők és szavazók!


A prózaversenyben is megszületett a végeredmény, és ezzel lezárult az 16-19. számú prózaverseny. Köszönöm minden résztvevőnek, hogy velünk játszott!
A versenyben összesen 8-an indultatok, 10 alkotással.

Nemes versengésben a közönség versenyét a 10-ös számú mű nyerte.

A zsűri pontozása alapján, a 6-os számú próza győzött.


Tehát a közönség szavazás győztese:

Naiva: Ami késik… című prózája


Zsűri szavazásának győztese pedig:

szilfer: Júlia néni meséi című prózája




Kedves Zsuzsi és Ferenc, szívből gratulálok győzelmetekhez.



Egyben szeretnénk felhívni a figyelmeteket a témaajánló topicra, ahova várjuk javaslataikat.

[winner]

Prózaverseny közönség szavazás

szilfer 2/7/8
Julianna 8/9/10
salyik nem szavazott
Lyza 2/4/10
Csitesz 1/5/10
simonendre 1/4/8
naiva 7/3/6

csak szavazó
Grigo 3/1/7
Szavathna 2/6/10
Adalbert 10/7/6
Félix 1/6/8
Esztu 6/4/3
Pirospipacs 1/5/10
Teru 4/7/9
Tavunarcisz 2/6/10


A versenyzők pontjai:
1. szilfer: Húsvéti hímes tojás - 5
2. Julianna: Hímes tojások - 4
3. salyik: Húsvéti hímestojás - -
4. Julianna: Vidám ünnepi napok - 4
5. Lyza: Az a régi húsvét - 2
6. szilfer: Júlia néni meséi - 6
7. Csitesz: Írott tojások - 5
8. Lyza: Húsvéti tojás az asztalon…- 4
9. simonendre: Piri mama - 2
10. naiva: Ami késik… - 7


Prózaverseny zsűri szavazás

1. szilfer: Húsvéti hímes tojás - 12,0
2. Julianna: Hímes tojások - 9,0
3. salyik: Húsvéti hímestojás - -
4. Julianna: Vidám ünnepi napok - 12,0
5. Lyza: Az a régi húsvét - 10,0
6. szilfer: Júlia néni meséi - 15,0
7. Csitesz: Írott tojások - 13,0
8. Lyza: Húsvéti tojás az asztalon… - 12,0
9. simonendre: Piri mama - 12,0
10. naiva: Ami késik… - 14,0