Elküldve: 2011 Máj 15 Vas 19:59 Hozzászólás témája: 20-23. heti prózaverseny
Kedves Fullos alkotók!
Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:
– A versenyek anonim formában zajlanak, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is az adott hónap játékvezetőjének (naivának vagy winnernek) kell elküldeni privát üzenetben, megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg sem a Fullextra, sem az Internet más felületén.
– Csak saját művekkel lehet nevezni, fordításokkal nem.
– Szavazásra mindenki jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers vagy prózai mű nyer, amelyik a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.
A zsűri tagjai:
Anna1955
Si
Lacoba
Végh Sándor
Hori
- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.
Tehát négyhetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.
Ezen kívül minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2012 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!
Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.
Kedves alkotók!
A 20-23. heti prózaverseny témáját Attila61 adta:
KÖLCSÖNNEL NYOMORÍTVA
A műveket június 05-e (vasárnap) este 8 óráig lehet elküldeni naivának privát üzenetben!
Szavazni június 06-tól, június 12-e este 8 óráig lehet, szintén naivának küldött privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.
Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!
Továbbá szeretnénk felhívni a figyelmeteket a témaajánló topicra, ahova várjuk javaslataikat.
A nyári szünet előtt ez az utolsó versenyünk, ezért aztán hajrá régi és új tagjaink, mutassátok meg, mit tudtok!
Elküldve: 2011 Máj 29 Vas 18:41 Hozzászólás témája:
01.
Julianna: Kölcsönnel nyomorítva
Elindultam egy számomra teljesen ismeretlen helyre. A 18. szülinapom így lett emlékezetes. Pénztárcát még nem szereztem be, a zsebem pedig üres volt. Ja, ne felejtsem bevarrni, lyukas is a farmer nadrágom egyik zsebe. Az összes vagyonom belefért az iskolai táskámba. Egyszer Ilonka nagynéném megajándékozott egy készlettel, amelyben minden található volt, amire egy magamféle lánynak szüksége volt, tű, cérna kisolló, kiskés stb. Őriztem is a készletet, kedves volt ez az ajándék, drága emlék Ilonka nénitől, aki nemrég távozott az élők világából. Ilonka néninél még kislány koromban is a vigaszt, a békességet találtam az otthoni viszályoktól menekülve. Ilonka néninek köszönhettem, hogy bekerülhettem a Szakközépiskolai kollégiumba, azután az iskola elvégzése után egy falusi könyvtárba pályázat útján nyertem meg az állást.
Leszálltam a vonatról és elindultam a falu irányába. Körülbelül 2 kilométert mentem, mire elértem az első házat. Az udvaron tevékenykedő parasztasszonytól kértem további utbaigazitást. Elég simán ment minden. A hivatalos dolgokat még aznap sikerült elintéznem, az irodában tevékenykedő hölgy elvezetett egy albérletbe, azután kinyitotta a könyvtárat, átadta a kulcsokat és jó munkát kívánva távozott. A jelekből látszott, hogy a könyvtárnak régen nem volt gazdája. Összesen 2 szekrényben voltak bezsúfolva a könyvek, rendszertelenül. Egy óra múlva megjelent egy hölgy, bemutatkozott. Jelenleg ő klubvezetőnek számit, csak még a klub nem müködik, renoválása nem készült el. Hosszan tart ez a munka! A faluban a hölgyet Éva néninek szólították, neki is volt a könyvtárhoz kulcsa, és ő kölcsönözte a könyveket egyszer vagy kétszer egy hónapban. Miután engemet kineveztek könyvtárosnak, Éva nénivel leltárt kellett készíteni és szabályosan átadni nekem a könyvállományt. Közben ő hangosan bosszankodott. Mert otthon is lenne sok fontos dolga, ő pedig itt ilyen haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a leltárkönyv lapozgatása. Éva néni mint klubvezető is szerepel, de ritkán akad dolga, pláne azóta, mióta nem működik a klub, ő ritkán mutatkozik a falu központjában. Volt miért most elégedetlenkednie. Formálisan is én könyvtárvezető lettem.
Rövid idő alatt a kis faluban nagy változások történtek. A könyvtár mindennap néhány órán keresztül nyitva tartott. Elkészült a Müvelödési Otthon. Éva néni nem nagy kedvvel, de kénytelen volt a klubban gyakrabban tartózkodni és velem együtt programot összéállitani. Régebben negyedévenként volt a faluban bál, és akkor cigány muzsikusokat hozattak a harmadik faluból, a leányok csak gardimamával jöhettek a bálba. Velem együtt egy időben fiatal orvos is a faluba költözött. Őt is bevontuk a falu müvelődésügyi dolgaiba. Szombatonként a klubban zene szólt, a környező falvakból is jöttek fiatalok a discoba természetesen gardimamák nélkül. Előadásokat szerveztünk, amelyeken szép számmal hallgatóság is volt.
Minden csodálatosan folytatódott volna, ha...
Az albérletem egy családnál volt. Középkorú házaspár a 3 éves kislányukkal. Velük lakott a feleség testvére is, aki nem ment férjhez, talán az is az igazi oka mindennek, hogy egyengetni kellett a húga életét. "Olgika, nem úgy kell! - Olgika, ezt ne tedd! - Olgika, megmondtam neked, hogy..." - és ez volt hallható állandóan ebben a családban. Természetesen a férj halálosan unta ezt és igyekezett valahogy vígabbá változtatni az életét. Az én fülemig is eljutott néhány pletyka. Első látásra egy komoly férfinak tűnt. Hiszen a téesznél vezető állásban volt és mutatni kellett jó formát a nép előtt. Kis idő múlva megismertem az igazi énjét.
Már említettem, hogy az otthoni körülményeim, gyermekkorom nem volt valami ragyogó. De egy levél az anyámtól teljesen elkeserített. Apám halálos betegen nyomja a kórházi ágyat, közben kiderült, hogy nem kevés adósságot csinált, anyámat naponta fenyegetik a hitelezők. "Majd megbolondulok,...Ilonka nénéd pénze is elment, a gyerekeknek nincs mit enni adnom...Segíts rajtunk, lányom!"
Még világos volt, a hosszú folyosó végében még egyszer elolvastam a levelet és elsírtam magam. "Hogyan is tudnék segíteni a családomon? Kevés a pénzem, téli holmikra kellene nekem is, még erre is kevés a pénzem. Mit tegyek?" A háziaknak szégyellném bevallani a szegénységemet. Álltam és akaratom ellenére potyogtak a könnyeim. És ekkor a hátsó udvar felől megjelent Antal a férj. "Miért sírsz, kislány? - letegezett a férfi. Én zokogva röviden közöltem vele a keserűségem okát. Valakivel közölnöm kellett a bánatomat, pláne azután, hogy megkérdezte. És én dadogva el is mondtam. "Ne sirj, kislány, segítek rajtad!" Egyik kezével körbeölelt, nézett a szemembe, mosolygott nyitott szájjal. Észrevettem, hogy csúnya a felső fogsorja, még hozzá kiállnak elől a fogai. A férfi közelsége kellemetlen volt számomra, de nem mertem ezt kinyilvánítani. "Holnap kapsz tőlem kölcsönt. Ha lesz sok pénzed, majd később visszaadod". - mondta Antal.
Másnap markomban volt a nagy összeg. Hétvégén el is vittem a szüleim házába, odaadtam anyukámnak. Ő rettentően boldog volt.
Olgi a héten kutatott valamilyen takarék könyv után, de én el voltam foglalva a saját dolgaimmal, később elsiettem a könyvtárba. Este valaki kopogott a szobám ajtaján. Antal volt. Bejött, leült ő is az asztalhoz és különböző kérdéseket tett fel, a hogylétemről, a családomról, a munkámról. Én tisztelettudóan válaszoltam, hiszen ő a házi gazda, és jóval idősebb nálam. Nem is feltételeztem, hogy hátsó szándékkal közeledhet hozzám. Éppen ezért a következő kijelentése engemet úgy érintett, mint a villámcsapás.
- Kislány, tudod, hogy a kölcsönért meg kell dolgoznod.
Én várakozóan ránéztem.
- ??
- A feleségemmel ritkán jövök össze, - folytatta a férfi. - Most tőled várom, hogy kedves legyél hozzám.
Nehéz leírni az érzést, ami elfogott engem. Az arcába vágtam volna a kölcsön kapott pénzt. De az összeg már nem volt nálam. Nem tudtam, mit is csináljak. Összeszorítottam fogaim.
- Ha jó leszel, - már a fülembe súgta, - a pénzt nem kérem vissza.
Az ellenszenv iránta erősödött, kedvem lett volna a lábamat is használni, de adósa lettem. Úgy éreztem, mintha leláncoltak volna, bénán tűrtem a megaláztatást. És ez néhány hétig így folytatódott. A két asszony talán kezdett valamit sejteni, mert furcsán néztek rám, nem beszéltek jelenlétemben. Ha otthon volt a férj, csak veszekedéseket lehetett hallani a szobámból.
Egy napon, mikor haza értem a könyvtárból, az összes holmimat a folyosón találtam kihajigálva. Az asszony meglátott és a visító hangjával torokszakadtából ordította: Takarodj a házamból, te kis kurva. Neked a férjem kell? Mi?
A testvére is csatlakozott hozzá és mindketten szórták a fejemre a mocskos szavakat. Igyekeztem eltünni onnan.
Gyorsan összeszedtem a kevés holmimat, és az éjszaka számomra a hűvös könyvtárban telt el. El is hagytam hamarosan a kedves kis falut, a könyvtárat, amelybe nem kevés munkát fektettem. Egy másik helyen kezdtem az új életemet. A bírósággal is meg kellett ismerkedtem. Nem kevés energiámba került bebizonyítani, hogy én a volt szállás adóimtól nem loptam el a takarékkönyvüket, amivel vádolt egy bizonyos Kerekes Antal. Van még adósságom, de azt kamatostul vissza fogom neki fizetni. Megigérem!
Legutóbb naiva szerkesztette (2011 Jún 13 Hétfő 10:18), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2011 Jún 1 Szerd 7:33 Hozzászólás témája:
02.
estelente: A trezor
Pénzszaga Úr lassú unottsággal vakarta meg a tarkóját, miközben a szétült, színehagyott fotelból a mindig vetetlen ágyába feküdt át - akkurátus, precíz figyelemmel a késő esti híradót befejező tévékészülék kikapcsolására. Bensőséges kapocs kötötte össze őket: ragaszkodott mindkettő a másik közelségéhez. A férfi rég elmúlt negyven, esti magányának kísérője is húszon túli.
Sötét lett. A dobozban is, a takaró hűvös palástján is. Mielőtt álomba merült Pénzszaga Úr, a feleségére gondolt, aki a lakásuk egy távoli szobájában rendezte be a lakhelyét.
Találkoztak délután pár percre a hűtőszekrény előtt. (Itt kell megjegyezni, hogy nem mindig van ez így. Olykor napokig sem futnak össze. Megy minden a maga kerékvágásában, kinek-kinek a mindennapi ritmusa szerint.)
- Szervusz Éva!
- Szia Drágám!
Feltűnt neki, hogy a neje hajszíne megváltozott. Valahogy sötétebb, barnább, (bordóbb?), de legalábbis valamilyenebb a megszokottnál. Nem szóltak többet.
Erről a hajszínről gondolkodott, míg elaludt a hátán fekve, szétvetett lábakkal.
Horkolt és álmodott.
A lassú, zörgésszerű hangokat nem hallhatta senki, esetleg a nyitott ablak előtti vén, felkopott törzsű akácot néhány évvel ezelőtt éjjeli szállásul választó gerlepár, akik télben-nyárban, esőben-hóban egymáshoz bújva várják nyáron a rigók életszító hajnali füttyét, télen pedig a kicsit odébb levő templom rövidálmú vénasszonyokat első misére hívó harangjának kongását.
Álmodott.
Az álma réges-régóta ugyanazt az utat járja: a valóságba kiszáradt patakmederként mélyedő, kemény lépések alatt felporló, nehéz, verítékes, végtelen utat. Mindig ugyanazt. Lépésről lépésre.
Először gyerek - olyan nagyobbacska. Pipacsot szed egy hosszú, téglából épített, málladozó vakolatú gyárkerítés mellett, amit valaki, valamiért, valamikor sötétkékre festett. Azt sose álmodja meg, hogyan jut oda, de miután tele a karja a fanyar illatú, tavaszhűs virágokkal, türelmetlenül fut át egy távoli, vonzó városba. Mezítláb, verítéktől csapzott hajjal, elfáradt tüdővel, sokáig, hosszú évekig, minden erejét felemésztve, botladozva, gödröket és hantokat átugorva fut.
Az utcákon nincsenek emberek, sem járművek. Fák, madarak sincsenek. Fény van mindenhol: árnyak nélkül áradón, kényelmes, otthonos gyengédségben. Az összetorkolló, szétágazó, kanyargó és nyílegyenes utak labirintusában a bársonypuha gyepszőnyeget viselő árkok mögött a bal és a jobb oldalon is egymáshoz csendes titoktartással tapad száz és száz különböző formájú, elegáns épület. Felirat nincs egyen sem, de ő mindig is érzi, hogy hozzájuk tartozik, itt van az ő legbensőbb világa. Éppen olyan, mint azok, és azok éppen olyanok, mint ő. Megújult erővel igyekszik az utcák sorjázó kereszteződésein át oda, ahol a saját helye várja. Egy foghíj, egy vákum, egy semmi, ahol ő maga hiányzik csak a végtelen, tökéletes láncból.
Beáll és épületté lesz.
Hallgataggá, elegánssá - mint a többi. Lesz be- és kijárata, lesz szabályzata. Lesznek párnás fotelok és kitöltendő űrlapok. Pultok emelkednek, rajtuk kevés fényigényű, üde növények csillognak zölden, kis edénykékben.
Megnyugszik. Az álma is hallgatag és elegáns egy percre.Álomútjának ez a leginkább szeretett szakasza nem sokáig tart: megszokott, évek óta éjszakáról éjszakára ismétlődő rutinnal bomlik ki az új énje épületvoltából. Önmagává kél tetőtől talpig Pénzszaga Úr: a végső szakadásig hordott, mindig ápolt cipőjében, az éppen nem mosásban levő nadrágjában, az elszürkült ingjei egyikében, a közismert kék-fekete csíkos nyakkendőben, felöltő nélkül. Borotváltan, sápadt, komor ábrázattal, fakó tekintettel, a homloka ráncai mélyén csillogó verítékpárával.
Az átváltozásában egyidejűleg kél a másik alakja is. A volt épületalakjának megőrzi a lényegét, a magvát, a spirituszt: a trezort. Vastag, erős, mindennél erősebb falú, soha be nem zárt, nehéz ajtajú, tágas, mindig üres belsejű, szobányi kamra is lesz, amiben vakító fehét fény lobog szüntelen.
Az álma most teljesedik ki, és válik múltat, jövőt jelenbe kovácsoló-kovácsoltató lázzá.
Pénzszaga Úr hord és hord és hord unos-untalan önnön trezorlétébe mindent, amire hatása lehet. Percről percre fordul a tágra nyitott, rudakat, zárakat, pántokat rejtő vasajtón. Viszi a mosdóvizének melegét, a reggelihez tartozó kávéját, a kilyukadt zokni helyett vásárolt újat, mozi- és színházjegyeket, az ébredés utáni nyújtózást, a hétvégi meccs góljait és pofa sörét... Hordja be az ólmos cseppekké forgácsolt szerelmet, beviszi a csókok ízét, a lugasbéli közös ebédek szavainak derűjét, és éjről éjre berakja a pipacscsokros álmát is...
Még messze a reggel, a trezor sem telik, de most történt valami. Egy váratlan, egy eddig még sosem volt. Bagoly suhant be a szobába a nyitott ablakon, és az ágytámlára telepedett. A szárnyával kavart apró légörvény selymesen libbent el Pénzszaga Úr szemöldöke alatt, amit őt álmában idegen, riasztó helyzetbe sodorta. Feküdt egyedül önléte épületének nedves, hideg padlóján, és a mellén terpeszkedett ugyanez-önlétének a mindenségsúlyú páncélterme - kitárt ajtóval, benn lobogó fehér fénnyel.
Legutóbb naiva szerkesztette (2011 Jún 13 Hétfő 10:19), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2011 Jún 6 Hétfő 6:12 Hozzászólás témája:
03.
szilfer: Ahogy más fütyöl
„Vazze” Józsi – tisztességes polgári nevén Szíjártó József végre munkához jutott. No nem nyugdíjas álláshoz, csak amolyan ideiglenes lehetőséghez, ami néhány hónapig segíthet anyagi gondjain, és talán jó ugródeszka lesz egy majdani biztos munkahelyhez. Most az a legfontosabb, hogy gyökeret verjen a városban, aztán a többit majd meglátja.
Fütyörészve indult a városszéli szeméttelepre, ahol segédőrként alkalmazták. „Főnöke”, Sípos úr, aki nevét futballbírói múltjának köszönhette, minden hájjal megkent öreg róka volt, aki egykori dicsősége folytán jutott a „magas álláshoz” – fából eszkábált őrtoronyban folytatta társadalmilag hasznos tevékenységét. Józsi emlékezett egy hajdani mérkőzésre, ahol Sípos úr kedvenc csapata ellen fújt. A közönség sokáig bundát emlegetett, de aztán a kedélyek lassan lecsillapodtak. No és hol van már a tavalyi hó!
Az őrtorony doyenjének mostani munkaköri kötelessége abban merült ki, hogy ellenőrizze, veszélyesnek minősített vegyi hulladék, - vegyipari termék, kiselejtezett gumiabroncs, vagy használt autóakkumulátor ne kerülhessen a szeméttelepre. A közeli festékgyár kamionsofőrjei néha mégis oda hordták bádogtartályaikat, melyből elviselhetetlen bűze áradt a festékipar melléktermékeinek. Némi csúszópénz ellenében Sípos úr szemet hunyt, és hagyta, hogy a bádoghordók tartalmát szemtanúk távollétében az előre kiásott mély gödrökbe ürítsék, hogy aztán némi szeméttel és földdel temessék el a kihágás nyomait. Így a sofőr is jól járt, mert megspórolhatta a többtíz kilométeres menetutat, a gázolajat pedig a környékbeli parasztoknak adta el fél áron. Látszólag mindenkinek volt haszna az ügyön, a környéken viszont többé a fű sem nőtt. Ez újabb előnyt jelentett Sípos úr számára, ugyanis, feladatkörébe tartozott a szeméttelep környékének gyommentesítése is.
Most azonban, hogy az előírások szigorításával maga mellé segítséget kapott, úgy vélte, veszélybe kertült a kiegészítő jövedelemforrás. No de Sípos urat nem olyan fából faragták, mint akin a törvényes előírások a legcsekélyebb mértékben is kifoghassanak! Amikor az ismert hulladékszállító jármű feltűnt a láthatáron, Vazze Józsit beküldte kerékpárral a városba cigarettáért, vagy italért, hogy ne legyen láb alatt, amíg a titkos hadművelet nyomait el nem tűntetik. Józsi pedig ment készségesen, már csak azért is, mert a parancs, az parancs!
Hamar beleszokott a munkarendbe, de addig is, míg első bérét kézhez vehette, laknia kellett valahol, az albérlet pedig pénzbe kerül! Mivel semmilyen tartalékkal nem rendelkezett, úgy gondolta, főnökétől kér kölcsön annyi pénzt, amennyivel lakásának első havi bérletét kiegyenlítheti, és önmagát szerényen fenntarthatja. Sípos úr egyetlen szóra átadta az összeget, biztosítva kollégáját, hogy semmiféle kamatot nem számít fel érte, örül, ha segíthet.
A dolgok a rendes kerékvágásban haladtak tovább. Fél év múlva Józsi öreg házigazdája feldobta a talpát, az örökös pedig áruba bocsátotta a kicsi, düledező város széli ingatlant. A fiú attól tartott, hogy ha elkél a ház, őt bizonyára az utcára teszik télvíz idején, és akkor új szállás után nézhet! Lakást bérbe venni azonban inkább csak nyáron lehet, amikor a diákság vakáción van, a télire beköltöző munkások pedig kerékpárral haza járnak a közeli falvakba.
- Vazze! – kiáltott fel Józsi – tudom már a megoldást! Én fogom megvásárolni a házat! Igaz, pénzem nincs, de bizonyára van Sípos úrnak, aki egyszer már szívélyesen kiszolgált egy kölcsönnel. - A nagyobb összeget aztán rendszeresen törleszti majd havi részletekben, amíg egy fillérig visszafizeti. Legfeljebb némi kamatot is ad, olyan sokat nem számíthat fel az öreg!
Olyan jókedve támadt ettől az ötlettől, hogy egyszeriben szépnek találta a világot. Másnap elmesélte tervét Sípos úrnak, aki úgy vélte, végleg karmaiba keríti beosztottját a kölcsönnel. Nem kell ezután dolgoznia, a fiú majd mindent megcsinál helyette a kamat fejében. A titkába is bizton beavathatja, hiszen nem áll fenn semmiféle árulás veszélye. Józsi a kölcsön terhe alatt majd szépen befogja a pofáját, és úgy ugrál majd, ahogy ő fütyül.
Kezet csaptak az egyezségre. Sípos úr átadta a pénzt, és aláíratott egy előre lepecsételt okmányt arról, hogy nemfizetés esetén ő rendelkezik a ház tulajdonjogával. Vazze Józsinak ez a megszorítás nem okozott gondot, szemrebbenés nélkül szignálta az orra elé tartott papirost, a továbbiakban pedig hűségesen látta el a ráháruló plusz feladatokat. Tartozását rendszeresen törlesztette. A főnök minden nap részeg volt, mert megengedhette magának, hogy már a délelőtti órákban „betintázzon”, utána pedig másnap reggelig húzhassa a lóbőrt.
Májusban aztán váratlanul behívatták őket a központi irodába, ahol kurtán közölték, hogy mindketten ki vannak rúgva. A környéken lakóknak feltűnt ugyanis a rendszeresen megjelenő festékgyári kocsi elviselhetetlen bűzt árasztó bádoghordóival. Feljelentést tettek a városi környezetvédelmi hatóságnál, a gyanú pedig beigazolódott. Sípos úr kollégáját árulással vádolta, és kijelentette, hogy ha két héten belül nem fizeti vissza a kölcsönadott pénzt az utolsó fillérig, akkor elárverezteti a házát. Mindketten jövedelem nélkül maradtak, de Sípos úrnak volt tartalékja.
Vazze Józsi, egy heti töprengés után úgy döntött, hogy bankkölcsönt vesz fel a házára, tartozását visszafizetendő. Ezáltal időt nyer, és majdcsak talál valahol egy állást, hogy a jövedelméből a banki részleteket törleszthesse. A hitelfelvétel megtörtént, a felvett pénz egy részét azonban azonnal be kellett fizetnie az induló részletbe. Amikor aztán egy nyugodt percében leült számolni, rádöbbent, hogy több mint kétszeresét kell majd visszaadnia a felvett summának. Új munkahelyet viszont sehol sem talált. Zálogházba adta szülei karikagyűrűjét, aprópénzért szabadult meg attól a néhány használható bútordarabtól, és ruhaneműtől, ami még a birtokában volt, csak hogy fenn tudja magát tartani addig, míg újra jövedelemhez jut. Amikor fizetésképtelenné vált, a bank elárverezte a házát, ő pedig a közeli erdőben keresett menedéket azokkal a mosdatlan hajléktalanokkal, akiket ez idáig messzire elkerült és mélyen megvetett.
A tél beálltával Vazze Józsi először kórházba, majd szükségszállóba került. Nyaranta az aluljárókban lehet látni, amint kiüresedett tekintettel maga elé réved, és egy hajdani futballbírót szid, aki nem adta meg kedvenc csapatának a bajnoki feljutáshoz szükséges, amúgy teljesen jogos tizenegyest.
Legutóbb naiva szerkesztette (2011 Jún 13 Hétfő 10:19), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2011 Jún 6 Hétfő 6:15 Hozzászólás témája:
04.
Julianna: Tartozások
Ibolyát szívélyesen fogadta a nagy létszámú tantestület. Mindenki próbált segíteni neki, amivel csak tudott. Menekültként érkezett Magyarországra semmi vagyon nélkül, csak két gyerekkel. A férjéről soha senkinek nem beszélt, a mai napig senki nem tud a férfiról semmit. A hazájában az asszony angol és román nyelvet tanított, így az igazgatónk örült, hogy gyarapodott az iskolánk egy személlyel, aki taníthatja az angolt. Ibolyáék pár hétig egy szükség helyiségben laktak, de hamarosan kiutaltak a családnak a városban 2 szoba összkomfortos lakást. A kollégák segítettek bebútorozni, összehordtak mindent, amire szükség van egy háztartásban. Ibolya köszönetet mondott a tantestületnek és megígérte, hogy munkájával fogja viszonozni mindazt a jóságot, amit tapasztalt ebben a kolektivában.
Teltek a hónapok. A tanítónő igyekezett ellátni a kötelező óraszámú angol órákat. Később gyakori eset volt, hogy helyettesíteni kellett az óráit, gyakran betegeskedett. A gyerekei kis idő múlva már nem voltak valami jó viszonyban az osztálytársakkal, a magatartásuk miatt is az anyjukhoz fordultak a tanárok. Ibolya a gyerekeit védte, előfordult, hogy ő maga szidalmazta a kollégákat. A hetedikes lánya és a nyolcadikos fia márkás cuccokban jelentek meg és sértegették a szerény felszereléssel rendelkező társakat.
Egyszer megtörtént, hogy néhány tanító eldöntötte, hogy meglátogatja az éppen táppénzen lévő Ibolyát. Otthon találták. Azonban nem tudtak bemenni hozzá, mert egy cédula volt a lakás bejárati ajtaján: "Ne zavarjon senki, órát tartok!" Később megtudtuk, hogy privát tanítványai vannak, és borsos összegekért ad angol órákat. Ugyan akkor még táppénzt is kap! Világossá vált, hogyan is történik egyeseknél a gyors meggazdagodás.
Ami később történt, sokak felháborodását váltotta ki. Ibolya egy megbízást kapott. Az iskola egy külföldi utazást szervezett, és neki kellett begyűjteni az utazási összegeket. Ez sikerült is neki, azonban mikor el kellett számolni az összeggel, a tanárnő nem tudott. Valamire elköltötte.Talán az új fagyasztó szekrényre. "Gyorsan szereznem kell pénzt!". Végigjárta az ismerősöket, előadott különböző történeteket, még könnyek is előjöttek. Sikerült begyűjteni szép összeget, de a kirándulási összeg nem jött össze. Emiatt meghiúsult az utazás. Birósági ügy lett a dologból, azonban a kölcsön összegek is eltűntek. Nem kapta vissza senki. Azt is megtudtuk, hogy Ibolya kezeseit is alaposan átverte. Helyette még most is fizetik az elmaradt árú vásárlási részleteket. Azok, akik elég szerény körülmények között élnek, de jószivüségből egy csalón segítettek.
Legutóbb naiva szerkesztette (2011 Jún 13 Hétfő 10:20), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2011 Jún 6 Hétfő 6:19 Hozzászólás témája:
05.
simonendre: Kölcsönnel nyomorítva?
Három diáktárs, egyben jó barátok, Pista, Jani és András. A Műszaki Egyetemen tanulnak. Nagyon elfoglaltak, sok tervet kell évközben elkészíteni. Szombatonként szakítanak maguknak annyi időt, hogy a Bölcsészkaron rendezett bulikon részt vegyenek.
Nem nagyon fogyasztanak alkoholt, nem dohányoznak, választott szakmájuk szerelmesei. Nem vetik meg a lányokat, de elfoglaltságuk nem engedi, hogy sok időt költsenek rájuk. Sikeresen, jó eredménnyel államvizsgáztak és mindhármuk egyazon nagyvárosban találtak munkahelyet. Baráti kapcsolatukat tovább ápolták. Időközben megnősültek. Pista felesége Erzsi, aki angol nyelvből diplomázott, titkárnő egy kereskedelmi cégnél. Jani felesége Ágnes, közgazdasági végzettséggel, mint könyvelő dolgozik. András Juditot vette feleségül, aki mint francia tanár tevékenykedett egy iskolában. Idővel egy-egy gyermekkel áldotta meg a sors mindenikűket. Keresztelők
egymásutánja következett, mindhárom baráti család örömére. Telt az idő, a családok barátsága mindjobban elmélyült, időnként együtt kirándultak hétvégeken, együtt igyekeztek eltölteni a szabadságaikat. Minden rendben ment egy bizonyos ideig.
Pista kisfia, egyik nap, magas lázzal, a fertőzőre lett beutalva. Megállapították, hogy heveny agyhártyagyulladása van. Erzsi, az édesanyja, pánikba esett, naponta látogatta a templomot, de kisfia, két hét betegség után, elhalálozott. Egy félévre rá, Jani kislánya a Tiszában lelte halálát. András kisfiánál üvegcsont betegséget állapítottak meg, amely költséges, hosszantartó kezelést igényel. András Judittal, banki kölcsönhöz folyamodott, megvetve minden lehetőséget, hogy ennek a törlesztését biztosíthassák. Sokkmindenről le kellett mondani, amit azelőtt megengedhettek maguknak. A gyermekük érdekében készek voltak az áldozatvállalásra. Ezen balfordulatok következtében, a családok baráti kötelékei lazultak, mindenki inkább a saját dolgaival volt eltelve.
Erzsi, akárcsak a fia betegsége alatt, mint egy megszállott, tovább látogatta naponta a templomot. Ismerősi körökben azt suttogták, hogy összeszűrte a levet a plébánossal. Egyik nap azzal fogadta Pistát, hogy válni akar. Pista beleegyezett, mivel viszonyuk már régebb zátonyra futott. A nehezen kiizzadt lakásukat, úriemberhez méltóan, Erzsire íratta. Az édesanyjától örökölt lakásba költözött. Neki fogott inni, naponta kocsmázott. Sok ivópajtásra tett szert. Még egy kör feles vagy korsó lett szavajárása. Ivásközben nótás kedvű volt, Szép asszonynak..., Utcára nyílik...,Az a szép..., Nekem olyan asszony... nóták, állandóan napirenden voltak. Éjjeleit, kétes hölgyek társaságában töltötte. Pénz, ajándékok, utazások voltak a fizetőeszközei a kapott szolgálataikért. Ment a pénz, banki hitelhez fordult, édesanyjától örökölt háza volt a fedezet. Munkáját elhanyagolta, egyik napról a másikra állástalan lett, a sikeresen induló tervező mérnök. Hitelét nem tudta tovább törleszteni, egyik nap a házát is elárverezték .Hajléktalan lett. Egyik nap felkereste volt barátját, Janit, hogy megtárgyalja vele a helyzetet. Jani egy hétre kiszálláson volt, csak feleségét, Ágnest találta otthon. Ágnes kedves volt Pistával, megvendégelte és felajánlotta, hogy várja itt meg janit, amíg hazajön. Pista elfogatta a felajánlott vendégszobát. Éjszaka arra ébredt, hogy Ágnes bujt melléje. Felugrott és elmenekült.
Elszalasztotta azt a lehetőséget, amiért felkereste Janit. Elgondolkozott feleségén, most Ágnesen, az utóbbi idők könnyűvérű nőismerősein, megállapítva, hogy minden nő k...,
pozitív diszkriminációba részesülnek, törtetők, nem tekintik fő feladatuknak a nemzet szaporulatát, nekik tulajdonítható az ország feldarabolása, történelmi cselszövések, a fejlődés fékezése,... Az iszlám vallás tudja csak a nőket kordába tartani.
Édesanyja jutott az eszébe, aki arra tanította, hogy tisztelje a nőket, mert ők hordják ki a fogamzástól kezdve az új életet, nevelik a gyermekeket, feláldozzák magukat a családúkért.
Olvasottsága, műveltsége, anyai intése segítette abban, hogy ne általánosítsa az általa megélt egyéni eseteket, rájött, hogy a nagy számok törvénye szerint el kell vetnie megállapításait a nőkről.
Megállapította tévedését és a Csendes ember lettem-t dudorászva bandukolt, mint hajléktalan. Tudta, hogy nem a felvett hitel tette tönkre, hanem az amire felelőtlenül elköltötte, amik tönkretették az életét. A hitel csak egy eszköz, a célnak kell nemesnek lenni. András barátja jutott az eszébe. Rájött, hogy még van egy lehetősége. Boldogság töltötte el. Bizakodott.
Legutóbb naiva szerkesztette (2011 Jún 13 Hétfő 10:20), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2011 Jún 13 Hétfő 9:55 Hozzászólás témája:
Kedves Fullos alkotók, versenyzők és szavazók!
Megszületett a végeredmény, és ezzel lezárult a 20-23. heti prózaverseny. Köszönöm minden résztvevőnek, hogy velünk játszott!
A versenyben 4-en indultatok, 5 alkotással.
Íme az eredmények:
A közönségszavazásánál a 3-as számú próza 7 szavazattal győzött. A szakmai zsűri összesített pontjai /12/ alapján szintén ez a mű lett a nyertes:
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
