Elküldve: 2012 Júl 9 Hétfő 10:27 Hozzászólás témája:
Sajnálom Katika.
Mivel fotózva a legtöbb olvashatatlan lett volna, így én gépeltem be az összeset, míg versenyeztek a csapatok.
Úgy tűnik, elég hibásan sikerült ezt megoldanom, ezért elnézéseteket kérem.
Legközelebbre, valami biztonságosabb megoldást kell kitalálnunk.
Elküldve: 2012 Júl 10 Kedd 16:26 Hozzászólás témája:
Nagy szeretettel gratulálok a nyerteseknek és a többi pályázati alkotónak is. Gyönyörű versek születtek, mindannyiunk nagy örömére. Köszönöm az élményt. További szép napot és jóízű alkotást kívánok.Szeretettel:Zsike (én is kíváncsi lennék a többi alkotó nevére is)
Elküldve: 2012 Júl 11 Szerd 22:16 Hozzászólás témája:
A magazinban találjátok az egyik nyelvi vetélkedő feladatait.
Fejtsétek meg, írjátok oda alá, hogy melyik válasz a helyes, és a végén Béla kiértékeli...)))
Elküldve: 2012 Júl 14 Szomb 8:53 Hozzászólás témája:
A táborban, a tagok által írt befejezési változatok (pirossal) a megkezdett témára.
/szigorúan csak abc sorrendben, minden változtatás nélkül/
1. a_leb
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
Megállt a tükör előtt, letekerte a fejéről az átvérzett kötést. Megnyomkodta feldagadt bal arcát, tele szaladt a szeme könnyel. Kicsit még tartotta magát, aztán kitört belőle a zokogás, és hagyta, hogy úrrá legyen rajta. Rázta a vállát a tegnap éjjelkitört feszültség, megaláztatása.
- A rohadék! - tört ki.
- Le sem tagadta, hogy ő lopta meg, aztán még a fenekét is megfogta, ahogy csalta fel a lépcsőn.
- Nem is volt nála! - és aztán, hogy védekezett, vinnyogott ez a cingár kis féreg
- Rohadék! - rúgott bele a lába előtt heverő hullába.
2. aranytk-fényesi
Vágatlanul (Virág utcai anzix) I. rész
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
Kibotorkált a fürdőszobába, és belenézett a tükörbe. A nő, aki szembe nézett, karikás szemekkel hordozta lelkében a tehetetlenség, s a kétségbe esettség riadalmát. Megpróbált úrrá lenni az egyre jobban elhatalmasodó pánikon. Egy hirtelen pillanat zökkentette ki: Csengettek. Lassan az ajtóhoz botorkált, és elfordította a kulcsot a zárban. Kinyitotta az ajtót. Egy idős asszony állt előtte. Sosem látta még.
- Jó reggelt! Elnézést kérek a zavarásért, de a sarki kuka mellett találtam az előbb ezeket az iratokat. Épp a szemetet vittem le. Tudja, az unokámnak hiába mondom, hogy ne felejtse levinni, de tudja a fiatalok - mondta az asszony zavartan felmérve, hogy a neki ajtót nyitó hölgy sem túl koros. Éva elsírta magát, amikor felismerte az okmányait.
- Köszönöm? Hogy háláljam meg..? Istenem... - rebegte.
- nincs mit, kedvesem. Örülök, hogy megtaláltam és nem kell utána járnia. Ennek a sok iratnak az újra kérvényezését hetekig intézhette volna. - mondta az asszony, mosolyogva.
Éva, mire felocsúdott, az asszony már éppen eltűnt a sarkon.
3. eprecske
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
Idegesen összerándult, most mi lesz. Kit hívjon fel, hogy elmondja mi történt vele. Elkezdte keresni a telefonját, és akkor döbbent rá az is eltűnt. Sírógörcsöt kapott, rázta a zokogás. Itt egyedül ebben az idegen városban, senkit sem ismer. Az új élet reményében költözött ide, rendbe tegyen mindent és most nincs kiút. Miközben sírva sajnálta önmagát, csengettek. Na már csak ez hiányzott - gondolta. Biztos a házi út jött a pénzért. Oda lépett az ajtóhoz, kinyitotta. Egy idegen fiatal ember állt az ajtóban s kezében a táskája.
4. estelente
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
Péterre gondolt. - de ki az a Péter? Ismerem? Láttam, Látott? Péter - de az emlékei közt üresen jártak a gondolatok.
A bejárati ajtón kopogott valaki, pedig csengő is van.
- Végre valami valós! - ment ajtót nyitni.
Egy madárcsontú, szürke szemű vénasszony állt ott:
- Mondja fiatalember, ön Vereckei Péter? Örülök, hogy megtaláltam önt! A villamoson felejtette az iratait és a pénzét.
5. Kis-Mezei Katalin
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
Milyen jó lenne, ha csak egy is maradt volna ma reggel, de még egy félig-szívottat sem talált. Nincs mese, le kell mennie a boltba.
- De hát nincs pénzem! - jutott eszébe hirtelen. - Egyáltalán semmi pénzem nincs, és fogalmam se, kihez fordulhatnék.
Elkeseredésében már majdnem sírva fakadt, mikor megszólalt a kaputelefon. Odaszaladt, felkapta, de csak az utca zaját hallotta.
- Ki az? - kiáltott bele a telefonba dühösen.
- Küldeménye érkezett asszonyom, ha beenged bedobom a postaládába - mondta egy dörmögő férfihang.
Éva megnyomta a kapunyitó gombot, majd pár perc múlva hívta a liftet, és lement a postaládához. Kíváncsian kinyitotta, és legnagyobb meglepetésére az előző nap elveszett tárcát találta a kis dobozban. Mellette, egyszerű kockás lapon pár sor:
- Bocsánat, asszonyom, látom nélkülem is van elég baja!
Éva kinyitotta a tárcát. Igen, minden meg volt: Onkológiai Intézet, kezelőlap, özvegy Pécsiné Balogh Éva.
6. Lőrinczi L. Anna
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
Egyik cigivel gyújtotta meg a másikat. Éppen csak annyi pénze volt, amennyi még a bölcsödére elég lett volna, és ha nincs bölcsőde, munka sincsen, és akkor mindennek vége.
Egyedül élt a kislányával és régóta azon gondolkodott, hogy gyermeke jobb sorsra érdemes.
Úgy érezte, az élet jelzése ami történt vele.
A szülés óta volt egy telefonszáma - egy kedves pár örökbefogadási papírjai is nála voltak -.
Akkor, és azóta sem tudott viszont dönteni. Most könnyes szemekkel aláírt minden oldalt, bevonult a fürdőszobába és öklendezett.
Lassan megnyugodott, már nem sírt, csendesen leült a bölcső mellé, hogy örökre agyába vésse, alvó kislánya mosolygós képét.
7. Malan
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
Újra hallotta a dudaszót, de ezúttal élesebb, erősebb természetellenes hangja volt. Rettenetes fájdalom hasított a fejébe, s ahogy megfordult, hogy becsukja az ablakot, a tekintete megakadt két, földön heverő, üres dobozon. A gyógyszerekre nem emlékezett, de még ennél is jobban meglepte, hogy az ablak csukva volt. Megriadt, de erőt vett magán, határozott mozdulattal odalépett, kitárta szárnyait, s mikor a betörő fény magába fogadta, megszédült, és végleg megadta magát.
8. piroman (1. verzió)
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
Kissé ideges volt tegnap este, a panzió tulajdonosa olyan furcsán méregette. Ráadásul ott volt az a hátborzongató anyja. - Eh, ez már pszichózis! - gondolta, inkább veszek egy frisstő zuhanyt. Megeresztette a vizet, hogy lemossa magáról a gondokat.
Pedig már csak másodpercei voltak a tucatnyi tőrdöfés előtt.
9. piroman (2. verzió)
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
- De minden hiába - sóhajtott. A lényegen nem változtat. Érezte a feszülő fájdalmat a napok óta jól ismert helyen.
Döbbenten nézte a gyomrán növekvő dudort, és már sikoltani sem volt ideje!
A fröccsenő vér, a tépett bordák mögött kidugta a fejét az újabb ALIEN!
10. piroman (3. verzió)
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
- Nos, Ádám? Mit szólsz ehhez a változathoz? - kérdezte az Isten.
- Maradjunk az eredeti verziónál, az Édenkertes, almás, beszélőkígyós jobban tetszett.
- Eh, legyen, kezdjük elölről!
FIAT LUX!
11. Urbán Annamária (Anne20)
Éles dudálásra riadt föl. Kábultan kinyitotta a szemét. Világos volt és hallotta az utca forgalmának monoton, duruzsoló hangjait.
Lassan visszatértek gondolatai a valós életbe, a tegnapi események, hogy mindenét ellopta egy zsebes a villamoson.
Cikáztak a gondolatai: bejelentést kell tenni a rendőrségen; a bankkártyát le kell tiltani. Úristen, mennyi gond lesz, az összes okmányt újra csináltatni!
"És a pénz" - hasított Évába a gondolat. Az úgysem lesz meg, ezzel tisztában volt.
Nagyot kordult a gyomra, mintegy jelezve, hogy tegnap reggel óta nem evett egy falatot sem. Ráadásul nincs is itthon semmi ennivaló.
Bekészített egy kávét és cigaretta után kutatott, de sehol nem talált. Csak a hamutartó árulkodott arról, hogy tegnap milyen töménytelen mennyiséget füstölt el.
Mégsem nyugtatta meg a cigi.
Gondolta, ma még egyszer - immár higgadtabban - újra átnézi a táskáját. Egyesével vett elő mindent, a szokásos könyvet, amit épp olvasott, a neszeszerét, a noteszét, egyéb iratait.
Amikor kirázta volna a táskáját, az alsó merevítő alól előkerült az az irattartó, amiben a dugipénzt tartotta.
- Legalább a készpénzem megvan - gondolta. Lesz miből újracsináltatni az iratokat.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
