Csatlakozott: May 31, 2004 Hozzászólások: 310 Tartózkodási hely: Fejér megye
Elküldve: 2004 Júl 8 Csüt 7:01 Hozzászólás témája:
Legyek én a folyó, s te a part,
mely szabadon eresztve fogva tart,
s míg magával sodrom kincseit,
őrzi lelkem megúnt terheit.
A tengerbe érve majd pihenek,
őrzöm folyó emlékeimet,
míg te új vizeket ringatsz medredben,
én már csak csepp leszek a tengerben.
S ha éjjel a hold belém ragyog,
csillagszemem rá mosolyog,
Elküldve: 2004 Júl 13 Kedd 20:14 Hozzászólás témája:
Boldog nevetésedtől visszhangzik
e táj, mit annyira szeretsz...
láncra nem vernek a vágyak,
és békét hagy a bánat,
örömmel teli szívedben
a szerelem dala szól...
Elküldve: 2004 Júl 20 Kedd 17:17 Hozzászólás témája:
A kiszáradt meder epedve vár csobbanó
hullámokat, min bűvös szavak fodroznak
csillogón verve vissza a tűző napsugarat.
Mert kell a bűvölet, a káprázatból nem elég
ha megmártóztál benne, érezted hevét.
Csatlakozott: Nov 18, 2003 Hozzászólások: 301 Tartózkodási hely: 1215 Bp. Árpád u. 8/c
Elküldve: 2004 Júl 23 Pént 15:35 Hozzászólás témája:
Nyárnak heve tikkaszt, ténfereg a barom
Száraz gazt kaparja a párosujjú karom:
Nem lel csak nedvet sem, por száll fel a nyomán
Keservesen bőgve egy égi jelre vár...
Aszott csontok, amik nem nyertek kegyelmet
Éhes varjaknak még rúdként megfelelnek
Mélyen ülő szemek vizsgálják a barmot
„Nem kaptok, hiába, bárhogy is akartok..”.
Valami jelre vár és talán csak úgy érzi
A folyómeder repedt agyagkérgét nézi
Néma csend…a szél elült…aranyszín a rög
Valahol hűs habok árja hömpölyög…
Megigézve léptet a partoldalt letúrva
Felindultan reszket, forró örvényt fújva
De nincsen-nincsen víz! csak délibáb játszott..
És nincsen visszaút sem, csak megroskadó álmok
Elküldve: 2004 Júl 23 Pént 22:09 Hozzászólás témája:
Sivatagi oázis, mesébe illő hely.
A rekkenő hőségtől elcsigázott
teve oltja szomját, fáradt teste
a homokban megpihen, majd
folytatja útját...
Szegény jószág! Málhával rakodtan
éhét alig csillapítá, jövője nincsen néki,
csak múltja, víze csak annyi, amennyi
a púpja tartaléka... és
folytatja útját...
Fásult szeme bármerre néz, csak
a vakító és perzselő homok az, ami
tükröződik benne.
Elengedlek - szól a gazdája, persze,
hogy el, ha páráját már kilehelte.
Sírodon majd ez áll: igavonó állat
- voltál -, amig húztál-vontál, de
a munkába megszakadtál.
Láttál teméntelen homoktengert,
oázist is ritkán...
Ki tudja már hány évet töltöttünk
együtt te pára,
elmentél egy hosszabb útra,
a tevék paradicsomába, hol
zöldek a mezők és hegyi patak
csörgedez,
hűs vízéből felüdülve, füves
réten legelészve nem fáj hátad
a málha alatt, annak súlya már
nem nyomja azt. Mégis álmot
látsz perzselőt és sárgát, a sivatagot
újra-újra járnád...
Csatlakozott: Nov 18, 2003 Hozzászólások: 301 Tartózkodási hely: 1215 Bp. Árpád u. 8/c
Elküldve: 2004 Júl 28 Szerd 15:14 Hozzászólás témája:
Valaha…
Valaha, szomjú medrek szájához érve
Úgy öntöttem beléjük az éltető vizet,
Hogy gátak szakadtak, s kövek tolattak félre,
És újra éltek a mélyükbe halt színek.
Mint feslő ruhák, porlepte hálók
Hulltak a folyamba százéves törzsekkel,
Akár a homokvár, s tetején a zászlók,
Amit az első áradás magával vitt el,
Büszkén vágtatva a sziken, hullám-lovon.
Élet hajtott picinyke sarjat nyomában
Ledöntve, s bemosva, mit épített egykoron
Partok karjaiba omló elcsendesült vágyam.
Mert az ár elült és nyugodt lett a folyó:
Fűcsomóit lusta habok nyalogatják-
Hiába kék az ég és a nap ragyogó
Elveszett valami, bár egymás kezét fogják
A behajló ágak, e simogató karok,
Tombol mélyük, igaz csönd van a felszínen,
Mind sóhajt a szélbe: „Vihart akarok!”,
S nem elég, ha tudják: emlékezik szívem…
Elküldve: 2004 Júl 31 Szomb 20:28 Hozzászólás témája:
Ömlött, csak ömlött az éltető víz,
de senki emberfia nem ihatta...
Megmérgezte a gyűlölet, a kapzsiság,
a soha még ilyen méreteket nem
öltött emberi irígység és gonoszság...
Isten elküldte angyalait,
segítsen leküzdeni az embereknek
a rosszat, felismerni a jót, a szépet,
megtanulni szeretet adni, elfogadni
önmagukat önzetlenül adni...
Csatlakozott: Nov 18, 2003 Hozzászólások: 301 Tartózkodási hely: 1215 Bp. Árpád u. 8/c
Elküldve: 2004 Júl 31 Szomb 20:49 Hozzászólás témája:
...S lőn: a folyamok forrása kiszáradott
levonuló árja habos mocskot hagyott
Sárban vergődtek egy darabig a halak
S a mederben keménnyé lett a nedves agyag
...
Csatlakozott: Nov 18, 2003 Hozzászólások: 301 Tartózkodási hely: 1215 Bp. Árpád u. 8/c
Elküldve: 2004 Aug 8 Vas 14:55 Hozzászólás témája:
A lila kő hangja
Halványlila követ görget ez a folyó
Erezett felszínén, sebei láthatók
Medrem mélye érzi minden fordulását,
Sima formájának letisztult vonását
Minden nehezét tenyérnyi súlyának
Amit beléoltott néhány percnyi bánat
Voltam egykor partja, s őrizvén terheit
Emlékembe ittam elfutott cseppjeit
A tengerré olvadt csillagfény-folyónak
Minden édes kortyát, mint a szomjazónak
Beissza a torkom, mint éltető nedűt
És csak hallgatom, hogy zeng, e hegedűt
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban