Jóllakott péntek este hever a kanapén.
Az utcai lámpa fénye félhomályt rajzolgat
átszűrődve a lombok között,
s bebújik a függönyök közti résen a hideg előszobába.
Bent, a zárt kapuk mögött meglapul a május,
mint macskák lopakodó éjeken.
S óvó ölemből mosolyt gurít nékem
vidám gyermeki szeretőm.
Hajában a szerelem játszik.
- Édes kis szalmakazal!
Belekarmol mélyen, majd kisimítja fürtjeit
egymás után, végtelenszer
az elmúlt tíz hónap minden el nem simított simogatása.
Közben ő fecseg, mint pettyes szoknyás kislány.
S én hallgatom boldogan, mint vándor,
kinek hosszú volt a tél,
s végre meleg szállást lel egy éjszakára.
Most minden szó pattogó tűz,
és a csönd: forró csókvacsora melege,
melytől jól nem lakhat a vándor,
csak egyre éhesebbé válik a szív.
Ilyenkor lopott csókok idején
a lámpa fénye tovább rajzolja a falat,
s néha a kedves fogai élére fest egy csillogó gyöngyöt,
hogy azt játszva ajkamra fűzzem.
Kintről neszt nem hallani.
Autójában is alszik most a zene.
Nem rezzen a faág sem.
Csak a nadrágja zsebéből kihulló aprópénz
csörömpöl utat keresve az ágy alatt.
És hangjára felriad a telihold!
Majd nyugatra indul a fák közt.
S vele tovaszöknek a rég várt percek is
lábaikat szaporán kapkodva.
Egy utolsót szív még a kedves illatából
az ismeretlen szagú kanapé,
s bevonja magát az ő teste melegével.
Kifolyik markomból a péntek.
S az éjjeli magány belopakodik a réseken,
ahogy szeretőm lassan eltűnik
a nyárfák alatti úton.
Lénye még körülleng, ahogy bezárom az ajtót,
ezért kint maradok inkább az előszobai kanapén,
s a hűlt helye mellé fekszem.
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Máj 1 Csüt 19:47), összesen 1 alkalommal
Az emberek tömege vesz most körül.
Nem látják mit érzek most, itt legbelül.
Anyámat kezdem elveszíteni végleg,
azt ki mindig itt volt, jelen, nemcsak mint egy képzelet,
a boldogságomat veszítem el.
Támogatott biztatott, most meg semmit sem tehetek érte.
Nem is emlékszem arra, valamikor is kérte.
Most mégis, miért akadályozza meg az, ki valamit tehetne érte.
Talán Ő, vagy én, vagy mert nem is kérte.
Haragszom.
Miért nem vigyázott magára?
Hisz az egyetlen, a biztos, ahová léphetett.
Tudta, mégis elvétette.
Törékeny volt már a teste,
a csont zörrent, csörrent.
Fájdalmas kiáltás, mi elhagyta torkát.
Csak én nem hallottam egyedül fájdalmas kiáltását.
Miért nem kapcsolták fel előtte a lámpát?
Édesanyám! Magam előtt látlak, most is, ahogy néznek.
Őket kérdezem egyedül, de ők nem felelnek.
A gondolatom nálad jár.
Pont, mint ahogy ők sem,
én sem tudok másra gondolni, mint Terád.
Mert te vagy nekem a boldogság!
Ennek nem kellett volna megtörténnie.
Bárki mással lehet, csak nem vele!
Közben aludtatok?
Miért nem vigyáztatok jobban reá?
Erre kérdeznék most rá.
De nincs erre felelet, a tekintetek üresek
Nincs már bennetek semmi, bennem sem,
semmi ez az élet.
A halál lehelete kíméletlen ott van, jelen közöttünk.
Lassan jön el, hamar visz el.
Téged Anyám! Az egyetlent elvitt most közülünk.
Mit elkövettem, sosem felejtem,
hogy akkor, ott nem lehettem jelen.
A boldogságom vitted el!
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Máj 1 Csüt 19:47), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2014 Máj 1 Csüt 19:34 Hozzászólás témája:
Kedves Fullos versenyzők!
Az áprilisi versverseny győztese, kis késéssel, de megszületett!
17 ponttal, a 18-as számú mű nyert:
hzsike: Lágyselymű dal vagy már
Drága zsike, gratulálunk győzelmedhez!
A szakmai zsűri összesített pontjai a következők:
01: 10 p.
02: 11 p.
03: 16 p.
04. 14 p.
05. 14,5 p.
06. 11 p.
07. 11 p.
08. 12 p.
09. 9,5 p.
10. 16 p.
11. 12 p.
12. 14 p.
13. 14 p.
14. 11 p.
15. 8 p.
16. 14 p.
17. 13 p.
18. 17 p.
19. 10 p.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
