|
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése |
Szerző |
Üzenet |
Summer Gold Member
Csatlakozott: May 08, 2011 Hozzászólások: 192
|
Elküldve: 2015 Júl 15 Szerd 20:43 Hozzászólás témája: |
|
|
https://youtu.be/Ubbe6uBonGQ
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié. |
|
Vissza az elejére |
|
pirospipacs Őrangyal
Csatlakozott: Oct 30, 2010 Hozzászólások: 289 Tartózkodási hely: Szolnok
|
Elküldve: 2015 Aug 30 Vas 21:01 Hozzászólás témája: |
|
|
https://youtu.be/lKLfKxGpVqA
Nagy Ilona: Őszt rajzolok...
Tudod, ha festhetek egyetlenegy percet,
akkor őszt rajzolok színes fák alatt,
amiben a napfény levelet ölelget,
és még szalmasárgán ébred fel a Nap,
lábam alá avart - olyan zizzenőset -
melyben süncsaládok álmot alszanak,
arany lombesőt a kéregbarna földnek,
mi megvédi majd a vattahó alatt,
harmatlepte gyepre bazsalikom zöldet,
hogy a lomlevelek jobban látsszanak,
fák alá terítőt, tarka-avarszőttet,
amin napsugarak festőt játszanak,
színes levelekből vidám asztalcsokrot,
álmodó sétányra barna gesztenyét,
fák alatt lapuló galagonya bokrot,
levélejtőernyőt, madárberkenyét,
őszi szélkeringőt, levelekkel pergőt,
piros padra fényt, magam mellé téged,
körénk csendet rejtő, szantálvörös erdőt...
ha megfesthetek egyetlenegy képet.
Előadja: Sárkány Sándor |
|
Vissza az elejére |
|
piroman Grállovag
Csatlakozott: Oct 10, 2006 Hozzászólások: 356 Tartózkodási hely: Jelenleg a Föld
|
|
Vissza az elejére |
|
pirospipacs Őrangyal
Csatlakozott: Oct 30, 2010 Hozzászólások: 289 Tartózkodási hely: Szolnok
|
Elküldve: 2016 Aug 24 Szerd 19:13 Hozzászólás témája: |
|
|
https://youtu.be/-ktF-5O7HVw
Nagy Ilona(pirospipacs): Ahogy szeretem...
Szeretem azt a megfáradt kezed,
mert ujjaimba fonod hangtalan,
s a víztiszta, kamaszos szemed,
mi nekem csillog, s tőlem boldogan,
szeretem, ahogy átkúszik karod
a paplanon, hogy álmomat vigyázd,
mert úgy ölel át, ahogy akarom,
s hogy úgy alszol, mint a tej, mint a ház,
szeretem, mikor ezüst hajadon
opálként fürdik meg a délután,
hogy holdom vagy, és mosolyhajlatom,
s szivárványt hozol langy eső után,
szeretem azt, hogy értem sóhajod,
és minden vágyam benned van jelen,
hogy élteted, és szűnni nem hagyod,
mert szereted azt, ahogy szeretem...
Előadja: Sárkány Sándor |
|
Vissza az elejére |
|
pirospipacs Őrangyal
Csatlakozott: Oct 30, 2010 Hozzászólások: 289 Tartózkodási hely: Szolnok
|
Elküldve: 2016 Aug 30 Kedd 14:23 Hozzászólás témája: |
|
|
https://youtu.be/eoQLpcpuDIk
Nagy Ilona(pirospipacs): Búcsúzik a nyár...
Már gyöngyfénysugarakkal búcsúzik a nyár...
a meleg gólyafészek ismét árva lett,
aranyát zsákolja a sárguló határ,
s leveleket pingál egy ősz színű ecset.
Ma még bőkezűen osztogatja kincsét,
forró szél kotor a kiszáradt tereken,
olykor csak megoldja, majd leveti ingét,
aztán majd elszáguld szellőkerekeken.
Nem kéri a hajnal hűvös ölelését,
a gyümölcsérlelő ősz párakönnyeit,
ám hogy újabb évig ne hiányold létét,
lángcsókját bőrödön emlékként hagyja itt.
(Előadja: Sárkány Sándor) |
|
Vissza az elejére |
|
pirospipacs Őrangyal
Csatlakozott: Oct 30, 2010 Hozzászólások: 289 Tartózkodási hely: Szolnok
|
Elküldve: 2016 Szept 2 Pént 10:45 Hozzászólás témája: |
|
|
https://youtu.be/nS7gh6bONjI
Nagy Ilona (pirospipacs): Várunk...
Várunk...
egy véletlen percet, egy órát, egy napot,
hogy előbújjon valami a domb mögül,
történjen velünk olyan, ami nem szokott,
vagy megtaláljunk egyetlent, a sok közül.
Várunk...
hogy megmozduljon az, ami mozdulatlan,
mikor lelkünkön a fárasztó csend megül,
mint a tenger mossa partját lankadatlan,
s meglelt kincseivel sötét mélybe merül.
Várunk...
mert az utcák kövei hangosan nyögnek,
és alszik a por a szúrágta polcokon,
hegytetőre vágyunk, hogy láthassunk többet,
s virágot keresünk lehervadt lombokon.
Várunk...
hogy a föld, még egy nagyot forduljon velünk,
s megnézhessük mi van a túlsó oldalon,
s tán egy újabb csodát mutasson majd nekünk,
a még ismeretlen, abszintzöld partokon.
Várunk...
egy újabb hetet, egy hónapot, egy évet,
mert nem hisszük el, hogy az, már rég elfogyott,
kiradíroznánk olykor az összes képet,
hisz festékük fénye, már ócskán megkopott.
(Előadja: Sárkány Sándor) |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9400
|
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9400
|
Elküldve: 2019 Ápr 12 Pént 17:47 Hozzászólás témája: |
|
|
https://www.youtube.com/watch?v=5UxjWISWslg
Mácsai Pál előadásában
Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak
Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.
Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába...
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.
Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?
Ki a síkra a kunyhókból
Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás
Órája!
Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!...
Hanem még se!... atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.
Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.
Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.
Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr’ aHazának.
Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!
(Pest, 1848. március 11. előtt.)
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2022 Ápr 19 Kedd 18:54), összesen 1 alkalommal |
|
Vissza az elejére |
|
mickey48 Gold Member
Csatlakozott: Sep 06, 2006 Hozzászólások: 712 Tartózkodási hely: Budapest.
|
Elküldve: 2019 Ápr 16 Kedd 11:16 Hozzászólás témája: |
|
|
https://www.youtube.com/watch?v=n9SFfSvUjeQ
Elmondja - Kováts Péter
Hepp Béla - Itthon
Megszökni tőled mennyire akartam,
elmenni messze, árkon-bokron át
törni el innen, hágókon, patakban,
leverni múltunk átkozott porát,
kifújni végleg minden édes illatod,
és látod, mégis, én mégis itt vagyok.
De sokszor csaltál meg... Görcsös gerincem
megtörni szántad mocsokba vesztve,
morzsolt hitemre olvastál: - El innen!-
súgtad, s nem tudtam, jövőnk, az lesz-e,
tiportak éjszakák, földsápadt hajnalok,
és látod, mégis, én mégis itt vagyok,
rád akaszkodtak, s méltatlannak adtad
szép kincseid; minden ordas ének
téged gúnyolt, már mindent elmulattak,
s elhazudják, mintha szeretnének,
teérted sírtam száz sosemlesz holnapot
és látod, mégis, én mégis itt vagyok,
mert érted égni bennem így se szégyen.
Képeidben önmagamat sejtem,
szent esküvésben, porban csúszva, térden,
rád feszítve minden apró sejtem,
nyaraddal égetsz, a teledben megfagyok,
és látod, mégis, én mégis itt vagyok,
testedben élek, minden apró magban
te lélegzel, mezőkön, hegyekben,
szürke utcákon az én otthonom van;
lehetnék máshol? S hogy elmegyek? Nem!
Megbolydult a világ, bolonddá lett a jog,
és látod, mégis, én mégis itt vagyok,
egy nyelvet mondunk, egyet milliókkal
kék tavakban, folyók széles hátán,
erdők csendjéből napra forduló dal
búzamezők sárga szálán vár rám,
világnyi zajokon, hallod, hogy átrobog,
és látod, mégis, én mégis itt vagyok
magamban, tebenned. Lángos arany orcád
fordítsd a szívemnek, Hazám, Magyarország. |
|
Vissza az elejére |
|
kovacsszandra Newbie
Csatlakozott: Jun 24, 2019 Hozzászólások: 1
|
Elküldve: 2019 Aug 22 Csüt 10:07 Hozzászólás témája: |
|
|
https://www.youtube.com/watch?v=ga_ucCLMHrc https://hu.flatfy.com/
Előadja: Reviczky Gábor
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
1944. január 17. |
|
Vissza az elejére |
|
skorpio FullExtra User
Csatlakozott: Feb 07, 2005 Hozzászólások: 94 Tartózkodási hely: Budapest
|
Elküldve: 2020 Márc 19 Csüt 20:58 Hozzászólás témája: Hepp Béla Túltoltál |
|
|
https://youtu.be/Zt9HUnsB1UE
Hepp Béla: Túltoltál
Én olyan nagy vagyok, hogy a hátam mögött
tetők hasítanak rongyos ködöt,
és oly nagy, a hegyekre lenézek én,
a mennydörgés átjárót repeszt elém.
Csak úgy jött a nagyságom kézen-közön;
tenger a habjából hozzám köszön,
a városok fénye mind nekem ragyog,
mert olyan nagy, oly nagy vagyok…
de este, ha fölöttem csillag remeg,
a Világ, úgy érzem, nem érti meg
végtelen álmaim szél-sóhaját;
oly nagy vagyok már, az Isten se lát.
Elmondja Kováts Péter_(skorpio) |
|
Vissza az elejére |
|
ttunde Newbie
Csatlakozott: Feb 27, 2021 Hozzászólások: 1 Tartózkodási hely: J-N-Sz megye
|
Elküldve: 2021 Márc 23 Kedd 18:04 Hozzászólás témája: |
|
|
https://www.youtube.com/watch?v=Hv6i7MNYeGA
Gyurkovics Tibor: Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen - Vele nem
Hogy mi a tűzbocsátkozás?
- csak ő legyen és senki más
Az utcán meg sem ismerem
- még szemhéját is szeretem!
Minden mozdulata hamis!
Mosolya, csókja - Akkor is!
Torkomig ér gyűlöletem:
senkivel se - Vele igen!
És kerülöm és megvetem
és átkozom - és szeretem!
Őrült vagyok és lángolok
karjában - mint a csillagok. |
|
Vissza az elejére |
|
skorpio FullExtra User
Csatlakozott: Feb 07, 2005 Hozzászólások: 94 Tartózkodási hely: Budapest
|
Elküldve: 2021 Dec 8 Szerd 10:26 Hozzászólás témája: |
|
|
https://youtu.be/kTXD2df-_VM
Horák Andrea Kankalin AQUA VITAE
Uram,
te küldted őt hozzám?
Cseppekben érkezett,
olyankor magasra emeltem arcom,
hogy jobban érezzem.
Volt tavaszi zápor,
mit lenge szellő terelt felém,
és tudtam, mit ér
(aranyat)
minden érintése.
Amikor nyári zivatarrá vált,
pusztító széllökéssel közeledett,
vihart kavart,
feldúlta lelkem csöndes erdejét.
Aztán bús őszi tenger lett,
sárdagasztó,
sötét –
akkor került hozzám legközelebb.
Később téli ónosra váltott,
hogy
ezüstjéggé dermessze szívem,
mégis
melegsége árasztott el,
nem fagyott tőle ajkamra a mosoly.
Táncoltunk
szédületes valcert,
rét virágai hajlongtak lépteink alatt,
máskor tüzes tangót lejtettünk
elképzelt bérceken,
mára ebből semmi nem maradt.
Már jöhet tornádóval is –
megzabolázom;
duzzaszthat vadvizeket,
áradása bennem szelíd óceán lesz,
minden alakjában az élet vize.
Szárazság gyötör.
Ajkam szélén bágyadt mosoly,
aszály sújtja lelkemet.
Uram,
mondd,
eső nélkül
élni
hogy lehet? |
|
Vissza az elejére |
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|