Versfolyam

[Halogen]

Adjon Isten meleget
Gázszámlát meg keveset
Színes hulló levelet,
Diót, mandulát, eleget.

Megértő, hű játszótársat,
Ki néha-néha csak fellázad
Szerepéből ím: kitör,
Ővölt, tör-zúz, ÜSTÖKÖL.

[stefanicus]

óh,hétköznapi gondok
ott is itt is már túl sok
a szivet melengetö ok
mit én is csak várhatok

ne fájjon fejed kedves
jöve szép nap csendes
lázadásod szelid heves
fürkészve lön türelmes

mvh:shf

[Halogen]

A hétköznapok megölnek engem
Az ünnepeket meg sorra elfelejtem...
Itt kell lennni a csekkeknek,
Feladni nincs már idő.
Jön a Fentiektől a megfeddés:
5 Ft. késedelem, téves határidő...
Én meg közben belül örülök.
Történnek velem a dolgok...
Felállok, leülök....
Csak a törődés másokkal ne lenne oly nehéz...
Saját önzésem önmagába csavarodó kéz...

[Bogika]

Éjjel-nappal a szellemek körülfognak,
ráülnek mellkasomra, agyonnyomnak.
Nincs segítség, sem remény,
magába szippant az örvény.

[Paulus]

A vers jó alkalom
hogy kifejeződjön a vágy
és az emúlás felett
érzett fájdalom

Most ősz van, de nagyon
sárgul a repkény, a gaffiti
macskák lépte oly csendes
a nyitott ablakokon

Vasárnap van, az óra
visszaállítás hajnala
csak vergődöm, nem jön
ez a plusz óra kapóra

Végre reggel, nyit a bolt
egy kenyér, még meleg
egy doboz Sophianae
de a szív üres, kirabolt

[Paulus]

Ma egész nap a patak
csobogását hallgattam.
Verssorok úsztak lelkemben:
mint vizében a cigányhalak.

Egyszer felkapta a szél
napernyőmet, a sárgát,
ott feküdt lent a partján,
mint nevető, női szeszély.

Egy német srác nyomban
lemászott érte a falon,
danksőn, mondtam neki
jó-szászSvájci tájszólásban.

A híd koldusa meg kétszer
kérdezte meg mennyi az idő;
először egy volt, aztán negyednégy;
bajszán takony volt az ékszer.

Aztán láttam egy kisgyereket:
ölébe vette a semmit,
a húga mellé letette a padra.
Ez már jó lesz? - ilyesmit kérdezett.

A kislány a fejét rázta
a fiú ment, s hozta, de jobban nyögve
újfent a semmit az ölében.
A lányka: most már jó, nyugtázta.

Majd lassan besötétedett.
Elszenderegtek a galambok
is a templom egy párkányán,
a kerek arcú puttók felett.

[Halogen]

Beesteledett, és én csak mormoltam
Egy imát álmot, átkot, nem tudom.
Gyertyafény gyúlt az ablakokban,
És benézett az ablakon
A régvolt szerető, barát, rokon,
Halottak napja sem más, mint más nap
Ugyanúgy kísértenek a holtak.

[Bogika]

Nem a holtak kísértenek,
ők nyugodtak,
nem fáj nekik semmi,
nekünk fáj az,
hogy múltunkkal
együtt kell élni.
Bűneink kísértenek,
el nem mondott szavak,
el nem ölelt ölelések,
a némaság, mi megmarad.

[Halogen]

De én hallom:
Valami kopog,
És egy bogár is rámmosolyog:
Reinkarnáció vagy jelenlét
Én még ma is érzem szellemét:
Apám figyel.
Nagyapám is.
Hogy mit gondolnak,
Nem tudom.
Talán Ti sem, mit akarnak
A holtak
Tőlünk,
Mit üzennek,
Nem a temetőből,
Innen, belülről.

[Bogika]

A temetőből már nem üzennek,
a halottak szívünkben élnek.
Gyermekünk kacaja éltet,
és szebbé teszi a létet.

[zsoló]

Talán nem úr a fagy, talán nem repeszt
Reménykedő szívnek új hajnala lesz
Talán a halál is egyszer végre ér
Talán felenged ott belül is a tél

Visszatér, simogat a nap századszor is
Ha nem hiszed, csodák vannak akkor is
Áttetszően tiszta vízcseppet ereszt
A zord jégcsapokból erecske lesz

S azok ölelkezve egymásba futnak
A patakok beszélnek, Te nem is tudtad?
Sok szavuk zúg folyamok mély ölén
S átdereng a fény a néma éj ködén

[Bogika]

Nincs már folyó, nincs már patak
vándor szíve mélyén harag:
kiszárították a medret,
s megölték a madarakat.

[csingi]

Este nézem a folyót, hogyan ölt magára
aranyszalagokból fényruhát
a híd lámpái, mint gyöngysorral ékes dáma
díszíti csillogva ívelő nyakát

A parton ásít a csend, hullám sem rezzen
hallgatag sötét kövek guggolnak
mutatva szégyentelen sárkérges testüket,
csontkezű bokrok suttognak

Hozzájuk szelíden simul a széles víztükör
tehetetlen-lassú lélekáradással
lábuknál apró örvénytáncot jár, körre kört,
majd porba fúl halk csobbanással.

Érte bús rekviemet csak az esti szél zenél
néma tanúk a távoli csillagok
messze párás ködudvarából a hold lenéz
s nem lát, mint kicsiny vízfodort.

[Halogen]

Csak egy patak volt,
csordogált,
megáradt, itt-ott
egy-egy kanyarban
meg-megállt,
hordalékul műanyag
palackot,
színeset,
míg az lebomlik,
elmúlhat életed
s egy évezred alatt
újraélheted
elképzelt,
nem volt
másik halott képzeted.

[csingi]

Valami mindig visszahúz
talán egy kép
talán emlék

Olyan vagy akár az élet
közeledsz, elérsz
távolodsz, elmész