Csatlakozott: Oct 02, 2005 Hozzászólások: 276 Tartózkodási hely: Az álmok határán
Elküldve: 2006 Jún 11 Vas 18:37 Hozzászólás témája:
William Butler Yeats : Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2006 Jún 14 Szerd 15:47 Hozzászólás témája:
<p align=center>
ILLYÉS GYULA: SZERELEM
Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.
Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.
Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.
Elküldve: 2006 Jún 28 Szerd 20:43 Hozzászólás témája:
<p align="center" >Boglári Nagy László: Szerelmes vers Anna-napra
Édes Annám,
Szép szerelmem,
Otthonod van a szívemben.
Az én szívem
Vonzó hajlék,
Mindenemet néked
Adnék.
Várlak nappal,
Várlak éjjel,
Várlak izzó szenvedéllyel.
Szép szerelmem,
Édes Annám,
Életemet néked adnám,
Úgy szeretlek,
Mint a Napot,
Hogyha elhagysz
Elhervadok.
Elhervadok, mint a kóró,
Csókod éltet, tested forró,
Mert ha téged átölellek,
Hónapjaim vígan telnek,
Vígan telnek napok, évek,
Az éjszakák, az ölelések,
Boldogságban élek veled,
Megköszönöm szerelmedet.
Elküldve: 2006 Jún 30 Pént 19:59 Hozzászólás témája:
Victor Hugo: Mivel ajkamhoz ért
Mivel ajkamhoz ért színültig teli kelyhed,
és sápadt homlokom kezedben nyughatott,
mivel beszívtam és nem egyszer drága lelked
lehelletét, e mélyhomályú illatot,
mivel titokzatos szíved nekem kitárult,
s olykor megadatott beszédét hallanom,
mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult
szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,
mivelhogy sugarát üdvözült főmre szórta
örökké fátyolos világú csillagod,
és nyaradból lehullt egy gyenge szirmu rózsa,
amelyet életem árja elringatott,
most azt mondhatom az időnek, míg tovább száll:
- Vágtass, ha jól sik! Az én időm örök!
Vidd hervadt csokrodat magaddal: szebb virágszál
nyílik lelkemben, azt soha le nem töröd!
Nem dönthetik fel a friss vízzel teli korsót
Vad szárnycsapásaid. Miden hamud kevés:
Lelkemnek lobogó máglyáját ki nem oltod!
Szerelmes szívemen nem győz a feledés!
Elküldve: 2006 Júl 2 Vas 14:35 Hozzászólás témája:
Janus Pannonius: Itáliai epigrammák
BARÁTNŐJÉHEZ
Jaj nekem! Oly későn leltünk egymásra, minek kell
ily hamar elválnunk, s nem lehetek veled én?
Haj! Pedig, életem, én, addig vágynál ölelni,
míg a futó repkény fönt van a tölgy derekán;
s akkor szűnnélek csak meg csókolni, ha már a
kagyló kagylóját önmaga hagyja oda.
Vénusz láncai bár úgy kötnék a szeretőket,
mint ahogy a nőstény- s kankutya összeragad.
Elküldve: 2006 Júl 3 Hétfő 19:25 Hozzászólás témája:
<p align="center">József Attila: Szerelem ez?
Őrjöngök, Rád ha néznek,
Szeretne ütni két kemény ököl,
Hogy útálom ízét a sárga méznek,
Agyamban, hogy csak arcod tündököl,
Hogy megvetem szelét az élet-vésznek
S haraggal bámulok az égre föl
S ha sírni kéne, könnyeim is késnek
S belőlem minden jóérzést kiöl.
Szerelem ez? vagy, haj nem is tudom csak,
Csak azt tudom, hogy megbolondulok,
Bronzajkaim, mint gyáva koldusok,
Csókmorzsáért könyörgenek - agyoncsap,
Érzem, szaladj, rohanj kezem elől!
Ihaj! ha egyszer öklöm öldököl,
Ideráncigállak, nézd kevélyen, büszkén
Hogy zúz sebet e gyáva két ököl
S csókolj bolondul holtak füstös üszkén.
Akarom kezeimbe sodorni hajad,
Akarom megízlelni telér ajakad,
De mondd nekem, ki eddig nem is hittem,
Karodban él az ifjú Életisten!
Elküldve: 2006 Júl 3 Hétfő 19:38 Hozzászólás témája:
Charles Baudleaire: Borús ég
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes két szemed (kék, zöld tán, vagy szürke)
Felváltva lesz szelíd, álmodó s kegyetlen,
Az ég bágyadt színét idézve keverten.
Emlékeztetsz a sok langyos, fátylas napra,
Mikor könnyben olvad meg a szív fájdalma,
S felajzott idegek, miket felserkentett
Titkos bú, gúnyolják a szunnyadó lelket.
Hasonlítasz néha a szép messzeségre,
Ha ködön keresztül csillan a nap fénye.
Úgy tündökölsz éppen, mint felázott tájék,
Melyen felhős égből hulló napsugár ég.
Veszedelmes asszony, borús ősz varázsa!
Zord zuzmarádnak is lesz-e rám hatása?
S engesztelhetetlen teled vad fagyából
Árad-e majd vasnál s jégnél maróbb mámor?
Elküldve: 2006 Júl 9 Vas 13:38 Hozzászólás témája:
Donne: Jó reggelt
Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt
szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég,
mint a hétalvók, vagy mint csecsemők
szoptuk vidéki örömök tejét?
Így volt s mindez az öröm árnya csak,
ha szépet láttam, téged láttalak,
minden szépségbe már beléálmodtalak.
S most jó reggelt, felébredt lelkeink,
kik egymást még félénken nézitek;
és mindenben szerelmetek kering
s egy kis zugból a bárhol-t érzizek.
Felfedező új földet látogat,
más térképen néz új világokat -
világod én vagyok s világom már te vagy.
Ha összenézünk, hű szívet mutat
egymás szemében két ábrázatunk;
nincs éles Észak s elhajló Nyugat -
jobb féltekéket hol találhatunk?
Csak az halhat meg, ami megunt;
ha két szerelem egy, ha a magunk
szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk.
Elküldve: 2006 Júl 10 Hétfő 18:03 Hozzászólás témája:
Baranyi Ferenc: Alighanem
Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most a jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jőjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti ezt?
Megfoghatatlan. Képtelen.
szerelem ez?
Alighanem.
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2006 Júl 14 Pént 14:03 Hozzászólás témája:
Petrarca: Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha szerelem ez, minő, miféle?
Ha jó, miért van oly halálos éle?
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?
*
Miért sírok-rivok, önként, ha égek?
S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje?
Élő halálnak kéjes szenvedése,
Miért ölelsz, ha én egyet nem értek?
*
S ha egyetértek: nincs ok a fájdalomra.
Mély tengeren, kormánytalan bolyongok
egy gyönge bárkán, összevissza szélben.
*
Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok,
hogy nem tudom magam se, jó mi volna,
Fázom hő nyárban, s égek puszta télben.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban