Csatlakozott: Oct 22, 2005 Hozzászólások: 1107 Tartózkodási hely: Pécs Gesztenyés út 28
Elküldve: 2006 Dec 10 Vas 22:53 Hozzászólás témája: 50. heti anonim versverseny
Tisztelt Alkotók!
Az ANONIM versverseny szabályai a következők:
Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FullExtra egyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket Anna1955 moderátornak kell elküldeni privát üzenetben. Ide a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül általa, név nélkül!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök estig.
A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával ami az, hogy minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelöl meg péntektől vasárnap estig, illetve a topic lezárásáig. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a szavazás kezdő napján, tehát pénteken, már regisztrált tag volt.
Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek erdménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával egyetemben.
Holtverseny esetén a verseny felelőse dönthet, vagy szavaztathatja meg a verseket, hogy melyik legyen a főoldalon megjelenített mű..
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak az Anna1955 moderátornak küldött, és az általa feltett versek kerülhetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap illetve a topic lezárásáig pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három rendszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szerencsére nagyon sok alkotás születik, még fontosabb lenne, hogy minél többen szavazzatok.
A versenyben a sok azonos cím elkerülése végett ezentúl csak téma megjelölés lesz, kérjük ne szülessenek a versek azonos címmel, ha lehet.
Kedves Alkotók!
A héten az Anonim versenyben Tűzkeresztség témában várjuk a műveket.
Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! Kellemes alkotást kívánok mindenkinek, szárnyaljon a fantáziátok!
Elküldve: 2006 Dec 11 Hétfő 21:08 Hozzászólás témája:
200650/1
Csitesz: tűzkeresztség ( amúgy , Cseh Tamás stilusában )
....és arra a képre emlékszel drága,
mikor az edzőtábor alatt?
a balatoni nap sütötte bőrünkbe
a nyár-szőtte szép sugarat?
a selymes víz susogta fülünkbe
a lebegés minden neszét.
mi meg azon voltunk minden erőnkkel,
hogy elvegyük a lányok csábító szivét.
a haja volt hosszú, szája meg édes,
mosolya bátorító.
kockás ing rajta, melltartó semmi,
melle érintése mámoritó.
estére sátorban szerettük egymást,
vettük el a valóság földhöz-ragadt eszét.
hallgattuk a testünk tücsök-játszotta
égbeemelte zenét.
a crescendo végén öle ím megnyílt.
tudtuk, hogy szívünk tisztító-tűzben ég.
és megtörtént akkor, az életre szóló
mindent betöltő,
tűzkeresztség.
Tizenévesen gondolta itt az idő,
a cimborák rég túl vannak több kalandon,
férfivá válni épp ideje, biz illő,
s tudta cselekedni kell itt az alkalom.
Hosszú vívódás után, biztosat döntött,
profihoz fordult gátlásait legyőzve,
kiöltözött, magára arcvizet öntött,
és légyottra indult zavarát kendőzve.
Nem tudott gondolni szinte semmi másra,
ahogy közelgett szíve hevesebben vert,
oly régóta készülődött már a mára,
bár a kiskapun csöngetni nemigen mert.
Ajtót nyitott egy rút hivatásos maca,
üdvözlés helyett közölte, ez az első,
feszült volt, merev, bár ő úgy hitte laza,
de ha nem ül le, elviszi tán a mentő.
A nő értette dolgát, dobta gönceit,
gyakorlott kezekkel matatgatni kezdett,
ő meg nem győzte szorítani ökleit,
mikor látta, hogy milyen jó is a kezdet.
Testén a forróság hullámokba tört rá,
szíve vadul vert, közben csattant a gumi,
érezte hogy rángatózik izzik a vágy,
s hogy egy életen át se tudná ezt unni.
Mire feleszmélt, az egész véget ért pont,
ledobott ruháit pirulva vette fel,
úgy gondolta klasszul sikerült minden ott,
bár egy kicsi gyakorlat még biztosan kell.
Fiúból férfi lett, így történt az eset,
hivatásostól tanult szerelmi táncot,
gondolom ez sok férfiúval megesett,
és e keresztséget viselik, mint láncot.
2006. december 11.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Dec 18 Hétfő 19:41), összesen 3 alkalommal
Elküldve: 2006 Dec 12 Kedd 18:59 Hozzászólás témája:
200650/3
zsoloo: Tűzkeresztség
És azt mondtam: nem
Először házam lett oda, s vele feleségem
A gyermekek még egy kört írtak le
Családunk füstölgő romja fölött
És elröppentek a szélrózsa minden irányában
Akkor összehúztam a kabátom
Leszegett fejjel hallgatva a csöndet
Elindultam új hazát keresni
És szembe jött egy koldus,
Kinek életén kívül más egyebe nem volt
Kenyérért könyörgött, szembe köptem
És az mondtam: nem
Az átka bőrömre ragadt, mint egy vipera
Ronggyá lett és leszakadt rólam a kabát
Sebhelyesre gyulladt arcom
Felordított belül egymásnak rontva fájdalom, s akarat
Kívántam olyanná lenni, mint az a koldus,
Kívántam csak egy korttyal szomjam oltanom,
S nem volt, ki csak rám nézett volna
Tovább mentem és szembe jött egy uraság
Mosolygott és huncut pillantással
Csodát ígért egy elvetemült szóért
És az mondtam: nem
Kutyái vicsorogva a város végéig hajszoltak
Mígnem a szikla pereméhez értem
Ott megfogtak és megkötöztek egy póznához
És vallattak meg nem tett dolgok felől
Ágakat törtek, s odahordták lábaimhoz
Ütleggel bíztattak ajkam kinyitására,
De csak hörgés és állati nyüszítés tudott előtörni
Végre megkérdezték, akarok-e szólni?
Akarok-e könnyíteni a rám rakódott terheken,
Hogy mentsem hiábavaló életem
És az mondtam: nem
És meggyúlva magasra csapott láng
Kesernyés füstjében köhögésbe fúltam
Tudtam, hogy nemsokára vége lesz
Nem marad egyéb, mint üszkös csont,
S a lélek elszállva majd utolszor felé tekint
Megsiratva talán konok porhüvelyét,
Mely szabadon engedte őt
2006. 12. 12
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Dec 18 Hétfő 19:41), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2006 Dec 13 Szerd 9:41 Hozzászólás témája:
200650/4
piroman: Tűzkereszt
Éghető anyag és még más:
oxigén és gyújtóforrás.
Egy térben és egy időben.
Tűz.
Szerelem.
Eddig a többiről is hittem.
....................................
Szőlőinda nőtt ki bennem,
veled összekapaszkodva,
össze-vissza csavarodva,
remegtünk a szélviharba.
Tört ezüst éjszaka
megdöbbent nappala:
ahol a kétely itta meg
harácsolt levegőnket.
De a szemed borostyán volt,
puha fényfolt, mégis tombolt,
és lobbant az a veszett tűz,
ami máig éget és űz...
..............................................
Igen...Egyszer Igaz Volt Minden.
Ha tagadom: tagadlak szerelem...
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Dec 18 Hétfő 19:42), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2006 Dec 13 Szerd 9:44 Hozzászólás témája:
200650/5
Lacoba: Az első hópelyhek
Ma levetette őszi ingét az idő,
Apró pelyhecskék játszadoztak pillámon,
Míg tekintetem tűzkeresztségükön nőtt,
Új csillagszórót álmodott a Karácsony.
A pihécskék nem híztak most takaróvá,
Épp egy pillanatot szántak a vetésre,
Hol még a megkésett őszi szellő kószált,
És a hóesésben a Napot igézte.
A közelgő ünnepeken csapong lelkem,
- Csakúgy, mint sok-sok éve mindig, ekkortájt -
Szaladó, rohanó idő sajog bennem,
Mely botladozik az elmúlás homlokán.
Mily jó lenne még apró gyermeknek lenni,
A kicsi Jézuska titkát megkeresni,
És a világot kitárt szívvel szeretni,
Mely szüleim csillagát is átöleli...
…
Ma piheszárnyú advent botorkált felénk,
Koszorút álmodott a bánat hajába,
- Számba vette: Megvan-e már az ajándék? -
Melytől az áldás ragyog mindünk arcára...
Ma tűz és kereszt kavargott a langy' szélben,
Butuska hópelyhecskék értek vízcseppé,
S idei tűzkeresztségük semmivé lett,
Pedig a hópaplannak már jönni illenék...
Ma erejét gyűjtögette a lusta tél,
Míg én karácsonyi lázban égtem ismét,
Hogy csillogó öröm lehessen a miénk,
És büszkén jöhessen majd a kisded közénk.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Dec 18 Hétfő 19:42), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2006 Dec 13 Szerd 19:53 Hozzászólás témája:
200650/6
Soman: MERT
...mert nem volt még nagykorú,
mikor elérte az átkozott háború.
...mert nem tudta, mi az a szerelem,
kamaszon vált túlérett vénné hirtelen.
...mert nem ismerte a rózsa vörösét,
csak ahogy a vér a testből bugyog szét
...mert nem értette az igét ontó apát,
szívében szükség hazafiság kalapált.
...mert nem érezte ifjan a barátság ízét,
míg nem látta halott bajtársa szürke színét.
...mert nem kellett megérni szülői évet,
a mutáló hősi halott kegyetlen ítélet...
Torkában dobog a konduló szív,
ártatlan lány szerelmes bája hív.
Nem jut tovább egy ügyetlen bóknál,
behívó harsan az első csóknál.
Anyja vonuló gyermekét félti,
ki sír; nem lett a fiúból férfi.
...mert felejt a múlt, a jövő hazát ígér,
jön fiatal, s öreg, a szomszéd, a fivér.
...mert még lelkes és boldog a mosoly,
katonaruhát ölteni viccesen komoly.
...mert a halálfélelem rejtőzve lapul,
hátba veregetik bátran egymást vadul.
...mert a golyó nem válogat, céltalan az útja,
az első bevetésen nem minden baka tudja.
...mert a haslövéssel jár a kínzó fájdalom,
kitüremkedő beleket fogni kín - nagyon.
...mert a jeltelen sírokon nem nő virág,
a földben lakmározó féreg lelket is kirág.
Néma temetőben zokog a múlt,
a testetlen sírra könnyeső hullt.
Néma szülő, néma lány, fájdalom,
örökre friss marad e sírhalom.
Elmaradt valahány tűzkeresztség,
aszott szívekre tűz a kereszt, s ég.
...mert kinek nem adatott meg a szerelem,
isten dicsőítő hangja nem lehet kegyelem.
...mert ki hamvába múlt mielőtt felnőtt,
nem érti meg a békétől duzzadó felhőt.
...mert minek nemzette e földre atyja,
ha csak látogatóba jött egy pillanatra?
...mert mi csonkít félbe egy emberöltőt,
hogy száját befogva fojtja meg az üvöltőt?
...mert a bölcsesség a múló kor kiváltsága,
de a megismerés a zsenge lélek kívánsága.
...mert kinek a sors kegye életet adni mert,
ne megkopott sírfeliratától legyen ismert...
...mert...
2006-12-13
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Dec 18 Hétfő 19:43), összesen 1 alkalommal
Erekben a vér, mint izzó lávafolyam
Áramlik tova, mit szív pumpál hevesen
Pokol tüzével lángol a vágy, mint olyan,
S csókoktól csillognak ajkaink nedvesen.
Húsodba merül fogam, marcangol és tép
Körmeid szántanak vércsíkot hátamon
Kéjben fürdő arcod, mely oly gyönyörű szép
Csípőnk vad ritmusa hullámzik ágyamon.
Tested a testemben együtt ring szomjazón
Buján, óh vadul, és vágyaktól részegen
Én kérek, te adsz, és csókokba álmodón
Őrülten száguldunk sötétkék éjeken.
Csillog a bőrünk, és hajunk megtépázva
Ösztöntől vezérelt rángások hevében
Széjjelgyűrt lepedőnk verítéktől ázva
Kéjnek adózunk a szerelem nevében.
Szoríts magadhoz, míg tart az utazásunk
Becéző szavaid szívemben zenélnek
S amikor végre a felhő szélén állunk
Kiáltsad a nevem hangosan a szélnek.
Erekben a vér már visszafelé halad
Mikor elgyötört arccal egymásra nézünk
S a bennszakadt lélegzet arcunkba szalad
Szemünkben ég tovább a tűzkeresztségünk.
Gyermekként gyümölcsnek friss levét ízleled,
Kíváncsi szemmel csüngsz a világon,
Baba, vagy autó kedvenc játékszered
S édesanyád meséjére jön az álom.
Kamaszként magad már felnőttnek képzeled
Nem tűröd, hogy ősöd rajtad uralkodjon.
Gyümölcsök erjedt nedvét vígan vedeled,
Fontos, hogy a társaság befogadjon
Első csók, első szerelem, első ölelés.
Még számtalan próba áll előtted.
Baba helyett csajok, hapsik, strigulák. És
komoly felnőtt lett máris belőled...
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
