35. heti versverseny

[veva]

Kedves Alkotók!

Várjuk a verseket ebbe a topicba csütörtök éjfélig, péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést a szavazóktól.

(Felhivjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló jelölése (szavazat) a kiértékelésnél nem minden esetben kerül beszámításra.)
A versverseny 2006 25. hetétől egy kis módosítás lépett életbe.

A verseny akkor lesz érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén szavazásra nem lesz lehetőség.
(Ezért nagyon fontos, hogy TE is megtiszteld a többieket verseddel. Köszi!)

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.com/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A héten a következő címmel várjuk a műveket:

A tükörben láttalak

[102]

a tükörben láttalak - íriszdiagnosztika

tükörben láttalak. és bár magam vártam,
nem én voltam benne. sápadt glóriában,
egyetlen lélegzet benntartása alatt,
pasztellel megrajzolt gyermekarcod ragadt

íriszembe akkor. fájón és jólesön.
az ajtó becsapva. esözaj a tetön.
az a kép itt marad. zárt szemhéjak fölött.
nincs meg már a tükör - úgy tartják eltörött,

és, hogy ez nem jó jel, de ebben nem hiszek.
ezüst halainknak kenyérbelet viszek.
tanuljanak úszni, sodrással is szemben.
pikkelyt a pikkelyhez. ebben az életben

kell oda felúszni, és szédült forgásban
kopoltyút fürdetni az örök forrásban.
víztükörben látlak. sápadt glóriában
te bólintasz vissza, habár magam vártam.

[Lacoba]

A tükörben láttalak

A minap itt hagytam csikófrizurámat,
és ünnepi, hosszúszárú nadrágomat,
anya már rávarrta az ezévi gombot...
Igen azt, melyik még sosem látott foltot.

Aztán nyakkendőm is erre tekergett,
míg tekintetem a vállamon átesett,
hogy sosem telhessen be a pillanattal,
a kedves iránti mohó csodálattal.

Itt volt – bizony, tudom - talán nem is oly rég,
amikor nyöszörgő pólyát ringattam én,
víg álmot remélve strófát énekeltem:
Sisíja-bubúja, aludj édes szentem!

A minap...
Itt volt...
Bizony, tudom!...

/.../

Őszülő idő - bal sarkán - fente fogát,
mely átfestette sudárságom pocakká,
engedte homlokom - immár - égnek futni,
hiszen még álmában sem tudott nyugodni.

Kiszolgálta magát már az öreg tükör,
és kopó jövőnek súlyától összetört...
Vajon mennyit hagyott őszülni fejemen,
hogy egy földi kör majd; teljessé lehessen?

Zagyvaróna, 2006. augusztus 28.

[mucika]

Tükörben láttalak! /emlék csepp/

Mikor gyermek voltam,tükör előtt álltam.
Te mögém osontál, titokban figyeltél. Láttam!
A mosoly, mint hüsítő fuvallat körül ölelte arcod.
Kisímuló vonásaid, elfeledték a harcot.
Mit az élettel s velem napról- napra vívtál.
Amióta sok-sok éve életedbe hívtál.


Ma már tested s hangod, birtokosa a nemlét.
Néha még a múltból rám csöppen egy emlék.
Most újra itt állok a régi tükör előtt.
Töredezett vak foncsora, idézi a múló időt.
Karanténba zárt emléked, forgat körbe-körbe,
de téged Anyám már sosem láthatlak a tükörbe.

[csitesz]

a tükörben láttalak Téged!
álltam mögötted. éhesen átkaroltalak.
meztelen tested égette
a hétköznapok kihült csendjét.
lángra gyúlt az éjszaka, és
tűzkarikák keringtek csapzott
testünk körül.
haraptam vállad, s a gyönyörtől
eltorzult arccal visszanéztél rám
a fényes üveg sikamlós nászi-ágyáról.
egyszerre láttam teljességed
minden sejtjét.
az ötödik dimenzió símult két,
becéző tenyerembe.
a cd-játszóból hömpölygő zene
átkarolt minket és figyelte
velünk együtt, mosolyogva a
szerelem vad tombolását.
tükörképünk összeölelkezett
önmagunkkal. és írigy istenek
hallgatták ziháló tüdőnk jóllakott
lihegését.

[Eroica]

<p align="center">

Tegnap, úgy déltájban
beleütköztem anyámba.
Majd fellöktük egymást.
Mosolyra nyílt a szája.
Nyakában volt ráncnyaklánca.
Már-már megcsókoltam.
Közben azt gondoltam,
kicsit összetöpörödött,
s szemüveget cserélt.
Miközben jött felém,
rájöttem, tükör előtt állok,
s az arc - az enyém.

[omikron]

A tükörben láttalak
(A foncsor fekete nyála)

csak a fájdalmat
érzem
erőtlen
lelkem összeomolva
bánja
a vallomást
mely groteszk képét
szülte
elevenen
hazug lelkemnek
gyűrt
párnám sarkát
torkomra
fojtva
szembesített
álnok
voltommal
és a két szín
mely hozzám
tapadt
hogy
jellememet
felrója
szemöldökfámra
vándor
ki ide
betévedsz
adj
fel
minden
reménnyel
átitatta
bőröm
szívem
lelkem
s ha
fényét
vesztett
tükrömben
bomlottan
keresem
régi arcom
azt a
megszokottat
már csak
a
foncsor fekete
nyála
csordogál
kezemen [/i]

[Linus]

Tükörben láttalak

érdekes ember
azt csinálja, amit én
intek és ő visszaint
felém.

boldognak tűnik
de tükörbe van zárva
s töréssel véget érhet
álmodozása.

[Rien25]

Te tüzes szemű ifjú,
Oly ismerős vagy.
Sok éve volt már,
- Az emlékezet kihagy.

De még megismerlek,
S irigyellek téged.
Vallod az igazat,
S látod még a szépet.

Még hiszel a mesékben,
És hiszel a jóban.
Igaz barátságban,
A megígért szóban.

Mindenben minek
Fénye már megkopott,
Mióta az ember
csalt, hazudott, s lopott.

Régen találkoztuk,
Halványuló árnyalak!
De már tudom, hogy hol:
A tükörben láttalak.

[zsuka49]

<p align=center><i>A tükörben láttalak


Nekem szúrós tüskét szült az élet,
S bánathálót szőtt a fekete pók,
Lelkem emészti, lassan feléget,
Bár csitul a vágy, hol meghal a szó.

Reggel, amikor tükörbe nézek,
És már a messzeségben fény dereng,
Látom jómagam és benne téged,
Vágyódó szemed, ahogy rám mered.

Való ez, vagy csak néma látomás?
Szívemben bujkál, él még a remény,
De kínos szenvedés ez – nem vitás,
Mely gyorsan illan, semmivé elég.

Lám, a tükör torzít, mégis őriz,
S mutat hosszú, hosszú éveken át,
Emléked él, az egekbe fölvisz,
Simogat, ölel - egy életen át.

2006-08-28

</p></i>

[Samway]

<p align="center">A tükörben láttalak <br>

Fény nehezen bújik át a spalettán,
hogy felvágja a fülledt homályt
és megvilágítsa a szobát.
A néma ódon állótükörben
alig kivehető árny rajzolja magát.
Te vagy az kedves nézed magad
hátadon omlik alá a hajzuhatag,
s a gesztenye fürt takart amit takart.
Kezed hanyagul ejtette földre
lehelet könnyű selyemblúzod, és
csak kis pimasz tangád feszült a dombon.
Amelyen a szem részegül, ég a tekintet
mindezt csodálom félig belépve
elhinni alig merem, hogy a pillanat varázsa
most egyedül csak az enyém lesz.
Nagy órával szívem üt versenyt,
talán hallatszik is hangja
úgy érzem túlkalapálja a csendben.
Hallgat a csend, perzsel a lég
száraz a torkom, s borzongok én.. </p>

2006.aug.29.

[Milkha]

... a tükörben láttalak...

Ovális tükröm előtt álltam és vártam,
hogy megpillantsam, akit még sosem láttam.
Örök rejtély, titok, kit magamban hordok
ő kellett, nem a máz, ruháit mind lehánytam.

Ott állt meztelen, s ahogy kezem emelem
felé, látom nyakán pulzáló ütőerem,
életem, s melegem vörös folyama
zúg és forr, hallom testét, de nem ismerem.

Hol vagy? Meglátlak! - suttogtam rá magamra,
pára szalad szét tükörre szállt szavamra,
orrom orromon, homlokom homlokomon,
leheletem táncot fújt napszín hajamra.

Arcom rajzában sem voltam sehol benne,
szememen szaruhártyám idegen fénye,
mögött más és más a kék satírozás…
de ott voltam lám, fürkész tekintetemben.

Két fekete pont, a testemen az ablak,
onnan néztem ki észvesztő pillanatban,
ahogy lakom a testem természetesen,
és ott megláttam magamat, magam, magamban.

[LEKA]

Tükörben láttalak

neszez a csend, lábujjhegyen
megyek a fürdőszobába,
gyöngéden csókot lehellek
homlokodra, megölellek
az ébredés talapzatán,
álmos szemed magaslatán
szemhéjad visszacsukódik,
hernyóként visszagubódzik
lagymatag tested, elterül
az ágyon, s maradsz egyedül,
magammal viszem a múló
pillanat fényét, a nyugvó
óriás szuszog szüntelen
hátat fordítok, hűtelen
majd a szobából kilépek,
suhanok tovább, kitépek
ezernyi álmot, s pelyhével
terítem utam, csendjével
bélelem tűnő hajnalom,
fürdésre itt az alkalom
zuhanyrózsából záporzó
zuhatagcseppek, a távozó
párával körülölelnek,
feszesebb bőrt követelnek,
ameddig karjaim áznak,
szóródó cseppek csatáznak,
peregve perdülnek falról,
hozzám simulva magasból,
lépésben fordulok körbe,
s megláttalak a tükörbe,
érzem, ahogy nézel, s titkon
fürkészed a testem, itthon
gyönyörködsz isteni nőben,
a homályban eltűnőben,
s a testi vágytól gerjedten,
hamar ott teremsz mellettem,
párafátyolba rejtőzve,
incselkedünk kergetőzve

2006-08-29

[trendo]

Ó, hova tűnt a régi arc?
Vakult tükör, mit eltakarsz...
Hová tűntek az izzó szemek?
Álmomban még kisértenek...

Hová tűntek a tűzkarikák?
Bámultam őket éjeken át...
Elhamvadtak réges-rég...
Elfelejtett, szép mesék.

Elfelejtett dallamok...
Az élet vélük mért kisért?
Tovatűntek a tűzkarikák
S e vak tükör már meg se lát...

[Soul]

A tükörben láttalak

Sötér űr,kitőlt a semmi,
csillagok közt oly jó lebegni,
utolsó gondolat síklását követni,
fényévekbe veszve porszemet lelni.

Tükörben rejtezett álom vezet,
üvegben mutatott emlékem nekem nevet.
Visszatért kép,fényből nyert színes szelet..
Lelkem tükrében láttalak tégedet.

Behunyt szemem mögött könnycsepp vár,
mégis mosoly tör belülről rám.
Villámlásnyi álmom vissza-vissza jár,
tükrömön oldhatatlan a régi zár.

Az űrt körülveszi e színes aura,
s álmot váltja az ébredés komisz ura.
Könny sós ízét érzem álmosan..
Vidám lelkem,mert láttalak álmomban!