Elküldve: 2006 Jún 2 Pént 17:26 Hozzászólás témája:
Ady Endre: Ha szeretlek...
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendõ álmokat.
Ha szeretlek, akkor vergõdve
A halált nem hívom soha,
Eltûröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom --
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt, --
Többet ér egy hosszu életnél
Egy álmot nyujtó pillanat
Elküldve: 2006 Jún 5 Hétfő 20:43 Hozzászólás témája:
Szijártó Péter: Veled kelni
takar a test, fordul a hajnal
összefonva öllel és karral
dőlünk lassan.. kicsi párom vagy-
szürke vitorlásán az álomnak
míg kikötni készül velünk a reggeli fény
perctelen órákig ahogy így fekszem
veled a paplan bús tengerekben
érzem ami még engem is meglep
sosem volt még hogy ennyire szeretlek
s hozzámbújsz kis rettegő egérke
hajad szőke húga a napnak
ragyogás minden, míg kezemben tartlak
jó reggelt, szép napot.. mondod
s én felszedek minden ajkadról leomlott
kis kalács szavakat
veled kelni, mosolyba fúlni, az öröm teljes zavara
kakaó, mezítláb, bőröd és szalvéta
pirítós, felette kék hidat húz szemed
függök rajta mint férfi, s fogom mint gyerek
tökéletes s mégsem sérülő pillanat
emlékszem, ismertem egy lányt
kivel jó volt, s nem is gondoltam mást
most asszony, feleség, és a bánat
óriás mancsával felkap, felismerés támad
most más szeretheti csak helyettem
veled kelni egyszer, és talán utoljára
fújj kedvesem szomorú vitorlámba
egy jajugyanmár-t, ahogy csak te tudod
nevetve és könnyes szemmel, - az életben ez jutott
úgy köszönöm neked, a legszebb értelmét.
Csatlakozott: Oct 02, 2005 Hozzászólások: 276 Tartózkodási hely: Az álmok határán
Elküldve: 2006 Jún 5 Hétfő 21:57 Hozzászólás témája:
Ady Endre: A könnyek asszonya
Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
Rózsás, remegő ujjai
Most a szivembe vájnak.
Érzem az illatát is ám
A rózsás, gyilkos ujjnak
S véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.
Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szivemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a multnak.
Véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.
Nagy az én bűnöm. Vesszen is,
Kire a végzet mérte,
Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát
Megérezze, megértse.
Maradjon szent talánynak Ő,
Maradjon mindig újnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak
Csatlakozott: Oct 02, 2005 Hozzászólások: 276 Tartózkodási hely: Az álmok határán
Elküldve: 2006 Jún 7 Szerd 19:44 Hozzászólás témája:
Radnóti Miklós: Bájoló
Rebbenő szemmel ülök a fényben,
Rózsafa ugrik át a sövényen
Ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
Csurran a villám, s már feleselget.
Fent a magasban dörgedelem,
Vad dörgedelemmel kékje lehervad.
Lent a tavaknak, s tükre meg árad,
Jöjj be a házba, vesd le ruhádat,
Már esik is kint, vesd le az inged,
Mossa az eső össze szívünket!
Csatlakozott: Oct 02, 2005 Hozzászólások: 276 Tartózkodási hely: Az álmok határán
Elküldve: 2006 Jún 11 Vas 18:37 Hozzászólás témája:
William Butler Yeats : Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2006 Jún 14 Szerd 15:47 Hozzászólás témája:
<p align=center>
ILLYÉS GYULA: SZERELEM
Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.
Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.
Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.
Elküldve: 2006 Jún 28 Szerd 20:43 Hozzászólás témája:
<p align="center" >Boglári Nagy László: Szerelmes vers Anna-napra
Édes Annám,
Szép szerelmem,
Otthonod van a szívemben.
Az én szívem
Vonzó hajlék,
Mindenemet néked
Adnék.
Várlak nappal,
Várlak éjjel,
Várlak izzó szenvedéllyel.
Szép szerelmem,
Édes Annám,
Életemet néked adnám,
Úgy szeretlek,
Mint a Napot,
Hogyha elhagysz
Elhervadok.
Elhervadok, mint a kóró,
Csókod éltet, tested forró,
Mert ha téged átölellek,
Hónapjaim vígan telnek,
Vígan telnek napok, évek,
Az éjszakák, az ölelések,
Boldogságban élek veled,
Megköszönöm szerelmedet.
Elküldve: 2006 Jún 30 Pént 19:59 Hozzászólás témája:
Victor Hugo: Mivel ajkamhoz ért
Mivel ajkamhoz ért színültig teli kelyhed,
és sápadt homlokom kezedben nyughatott,
mivel beszívtam és nem egyszer drága lelked
lehelletét, e mélyhomályú illatot,
mivel titokzatos szíved nekem kitárult,
s olykor megadatott beszédét hallanom,
mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult
szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,
mivelhogy sugarát üdvözült főmre szórta
örökké fátyolos világú csillagod,
és nyaradból lehullt egy gyenge szirmu rózsa,
amelyet életem árja elringatott,
most azt mondhatom az időnek, míg tovább száll:
- Vágtass, ha jól sik! Az én időm örök!
Vidd hervadt csokrodat magaddal: szebb virágszál
nyílik lelkemben, azt soha le nem töröd!
Nem dönthetik fel a friss vízzel teli korsót
Vad szárnycsapásaid. Miden hamud kevés:
Lelkemnek lobogó máglyáját ki nem oltod!
Szerelmes szívemen nem győz a feledés!
Elküldve: 2006 Júl 2 Vas 14:35 Hozzászólás témája:
Janus Pannonius: Itáliai epigrammák
BARÁTNŐJÉHEZ
Jaj nekem! Oly későn leltünk egymásra, minek kell
ily hamar elválnunk, s nem lehetek veled én?
Haj! Pedig, életem, én, addig vágynál ölelni,
míg a futó repkény fönt van a tölgy derekán;
s akkor szűnnélek csak meg csókolni, ha már a
kagyló kagylóját önmaga hagyja oda.
Vénusz láncai bár úgy kötnék a szeretőket,
mint ahogy a nőstény- s kankutya összeragad.
Elküldve: 2006 Júl 3 Hétfő 19:25 Hozzászólás témája:
<p align="center">József Attila: Szerelem ez?
Őrjöngök, Rád ha néznek,
Szeretne ütni két kemény ököl,
Hogy útálom ízét a sárga méznek,
Agyamban, hogy csak arcod tündököl,
Hogy megvetem szelét az élet-vésznek
S haraggal bámulok az égre föl
S ha sírni kéne, könnyeim is késnek
S belőlem minden jóérzést kiöl.
Szerelem ez? vagy, haj nem is tudom csak,
Csak azt tudom, hogy megbolondulok,
Bronzajkaim, mint gyáva koldusok,
Csókmorzsáért könyörgenek - agyoncsap,
Érzem, szaladj, rohanj kezem elől!
Ihaj! ha egyszer öklöm öldököl,
Ideráncigállak, nézd kevélyen, büszkén
Hogy zúz sebet e gyáva két ököl
S csókolj bolondul holtak füstös üszkén.
Akarom kezeimbe sodorni hajad,
Akarom megízlelni telér ajakad,
De mondd nekem, ki eddig nem is hittem,
Karodban él az ifjú Életisten!
Elküldve: 2006 Júl 3 Hétfő 19:38 Hozzászólás témája:
Charles Baudleaire: Borús ég
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes két szemed (kék, zöld tán, vagy szürke)
Felváltva lesz szelíd, álmodó s kegyetlen,
Az ég bágyadt színét idézve keverten.
Emlékeztetsz a sok langyos, fátylas napra,
Mikor könnyben olvad meg a szív fájdalma,
S felajzott idegek, miket felserkentett
Titkos bú, gúnyolják a szunnyadó lelket.
Hasonlítasz néha a szép messzeségre,
Ha ködön keresztül csillan a nap fénye.
Úgy tündökölsz éppen, mint felázott tájék,
Melyen felhős égből hulló napsugár ég.
Veszedelmes asszony, borús ősz varázsa!
Zord zuzmarádnak is lesz-e rám hatása?
S engesztelhetetlen teled vad fagyából
Árad-e majd vasnál s jégnél maróbb mámor?
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
