05. heti hagyományos versverseny

[blue]

Kedves Alkotók!


Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147


A 05. heti versverseny témáját: Anna adta.

A héten a téma: "A jövőbe vetett hit"


Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! A cím önmagában nem jó feladatmegoldás!

Szárnyaljon a fantáziátok!

[csitesz]

1. Hiszek egy Atyában, aki 10 éve a föld alatt pihen.

2. Hiszek egy Anyában, aki él fiában, és nem tántorítja
el semmi sem.

3. Hiszek négy Fiúban, akik magomból fogantak.

4. Hiszem, hogy nem mennek fejjel soha a falnak.

5. Hiszek a szónak, a szó erejének.

6. Hiszek a versnek, a gondolat helyesének.

7. Hiszek a múltnak, az idők kezdetének.

8. Hiszek a jövőnek, a vég-tisztességnek.

9. Hiszek a Napnak, annak sugarának.

10. Hiszek a Holdnak, teli mosolyának.

11. Hiszek a lányban, abban a távoli lakban.

12. És hiszek, hiszek a jövőben is önnönmagamban.

[benmar]

A jövőbe vetett hit

Kevés hitem elvetettem
Jövőnek kertjébe,
Vágyott múltam eltemettem
Tápszernek melléje.

Könnyeimmel megöntöztem
Kerteltem lelkemmel,
Csősz bódémba beköltöztem
Tele félelemmel.

Azóta e földet járom
Szívemnek dűlőjét,
Most már csak a nyarat várom,
Magjaim gyümölcsét.

[estelente]

Zorro
históriai kalandregény

rohad
a szélhagyta avar alatt
csillagporos hólepel
gyökerén a
gyümölcs
éretten-éretlen
fénytelen héján
vitézszablyás gombák
masíroznak - fejőre
(Merre van az előre -
Kapitány?)

joggingos penészek
hadtáp-hadtáp
joggingos penésznek
alássan jelentem
(Ego sum via,
veritas et vita!)

vigéc vírusok
vegyjele
az erjedt testen
amorf klub
amorf klub
amorf klub
(Belépés csak nyakkendőben!)

baktériumok
falnak-nyalnak
édes a mocsok
csalnak
halnak
vannak kannak
emléktelenek
emlékterme
(Történelmi balszerencse.)

Majd hajt élve a hitben egy nyűtt mag a fénynek szűz hidat.
Majd hajt élve a fényben egy nyűtt mag a hitnek. Nem sirat!

Kedves Alkotó!

Mivel versed nem a témának megfelelő, ezért a mai nappal a versversenyből versed kizártuk.

Szíves megértésed kérjük!

Kérlek ne szavazzatok erre a műre!

Köszönettel: gaby

[vanger]

Szegény ember dala

Fönn fölöttem fényes csillagok,
szememben ezer szikra ropog,
szép tüzet raktam,
bárányaim, juhaim melegszenek.

Finom illatú földanya, Te...
mennyire jó idekuporodni hozzád egy picit,
megsimogatom hajad,
virágaid messzi mezőkön bontanak világokat.
Milyen szép vagy.
gyönyörű Kedvesem,
lelkem csak ámulat.

Megvetem ágyam, fejem könyvemen,
hideg éjjel is hozzád bújok,
érzem ahogyan a szíved dobog.
Milyen messzi vagy Kedvesem,
álmodom.

Reggel kerek szemeim falják a napot kis tejjel,
juhaim már járnak-kelnek, legelnek, isznak, örülnek.
Szárnyaim próbálgatom,
zöldellő fák, aranyló szigetek...
A tied mind Kedvesem,
s a mienk míg szállok s látok,
dolgozom.

Szűnni nem akaró akarat,
finoman felemeli gyenge testem,
csak mondok pár szót
nektek,
testvéreim...

Nem is halljátok,
de szavam mintha ének lenne,
járjátok, táncoltok!
Szívem repes.

Lányok, a fiúkat így vigyázzátok,
ahogyan Kedvesem bőréből
friss harmattal füvecske szökken,
belesimul arcom,
annyira akarom.

De hosszú még a délután,
a hegy ormánya tengervizet szürcsöl,
felszállok újra,
lássátok testvéreim,
ennyi csak,
ahogyan a víz is teszi.

Gyertek ide lelkeim,
azonnal!
Nincs is messzi.

És én hozzád készülök újra,
Kedvesem

Hol zöldellő fák, aranyló szigetek,
ívelő madárraj, nevető gyerekek,
szikra az égen, tűz a szívben,
kéz a hason, lábfej a vízben.

[tavinarcisz]

A jövőbe vetett hit

Készülj fel befogadni a kor tudománya felettit,
és gyógyulni akarj, hidd el, ez éppen elég!
Életben maradáshoz kell a jövőbe vetett hit,
nélküle, sajna korán, túl hamar eljön a vég.

[102]

levéllel álmodik - a jövőbe vetett

gyengült, gyengült a jel. rímtelen sorsokat
napról napra kell rég kész helyekre tenni.
csak ez, csak ez a nap. súlyokat osztogat
nappal. s az éjjel sem veszi át (pihenni

hagyva a vállat) e formátlan csomagot.
nem kerít el kertet, nem jelez, csak kertel.
nem csúsztat farzsebbe jövő-vetőmagot.
legfeljebb madzagot mézez pár jó perccel.

mígnem váratlan, egy ily ihletett perctől
(szépkék harisnyaív görbületén legott)
megtörve a fény, a január-hidegből
golyóstollával egy vízcseppet faragott.

földbe túr a vízcsepp.
csontmag a markában.
megrázkódik burka.
hinni kezd:
a fában.

(kómában
születik.)

levéllel
álmodik.

[Lyza1]

A jövőbe vetett hit

Bár a jövőig hosszú az út,
de, ha kitartó vagy elvezet,
eléred célt van sokszor kiút
ha Te nem is mindig élvezed.

A természet maga az élet,
a szépség ott terem hol éled,
mert belül oly lánggal éget
megosztja a csodáját véled.

Most megéli a parti lányka,
az ég és tenger azúr várja.
Messzire hajózik a bátyja,
a szírtre áll és onnan látja.

A jövőbe vetett hite, vágy
késő este jelzőtüzet gyújt,
mert éjjel kihűl a singli ágy,
és a láng neki örömet nyújt.

várja, hercegét fehér lovon,
de a napok lomhán telnek el,
nem mint kis gyermekként egykoron,
hite töretlen, nem adja fel.

[lena1]

Engem oly sokszor megaláztak, büntettek,
de néha azért szeretni is mertek,
s ahogy az idő fogasán éledtek a percek,
összegyűlve abból, zsarnok napok lettek.
Az évek teltek, egyre teltek, míg én, szitkok
között süllyedtem a pokolnál is lejjebb,
s mikor már hittem, az úton végleg elveszek,
jöttek és felemeltek a kedves emberek.
Megmutatták jövőbe elrejtett hitemet, melynek
nem lehetet zárt ajtót mutatni, ha reményt vitt
elé a tágranyílt képzelet.

[soman]

Fals lapok

Valami valahol bennem elveszett.
Múltam csalárd lapjai ma osztódnak.
A holnap igéi hamisan szólnak.
A tegnap színlelt játéka megveszett.

Keverj, csak keverj, ahhoz aztán értesz!
Szemedbe néznék, de homály a hártya.
Sunyi pillantásod a cinkelt kártya,
tudod; a túlélés a csalárdé lesz.

Hanyagul dobod elém piszkos lapod,
az osztónak ez csak egy piti parti:
Tégy, húzz, vagy dobd be a lapokat, pajti!
Alig várod már, hogy vehesd kalapod.

(Lehetőségként reváns sem adatott.)
Te pókerarccal emeled a tétet,
bünteted, ki szabályod ellen vétett,
bevésed könyvedbe, mint holt adatot.

A félelemtől megremeg tenyerem,
lassan fakul hitem halovány árnya,
már nem is érdekel, hogy fals e kártya,
tudom jól; e játszmát meg nem nyerhetem.

2008-01-30

[tamiska]

Bizakodón

Mint a pestis, úgy nyüvi testemet;
Írj verset, unszol, meg kell tenned!
És űz, hajt valami szép pokolba,
A gyógyírt rá ott kell keresned!

Mikor kezemben a toll robog,
Nincsen tér, fal, csak a távok,
Akkor ott magamban vagyok,
S nyílnak bennem szép virányok!

Így mulatok derűseket, jókat,
Míg írom versem, egyre csak egyre,
A sorok, mint a templom csendje,
Rákönnyülnek ábrándos szememre.

Más állapot - mondaná valaki-
Talán még szánna is belül,
Nem tudja, hogy szárnyal a lelkem,
S ott bent nem vagyok egyedül.

Mert velem vannak nagyjaink;
Poéták, festők és zenészek,
Mint egy nagy meleg ereszalj,
Puhán bélelt embernyi fészek.

Te normális vagy, én nem az,
De nem vallom magamat másnak!
Talán majd egyszer a józanok,
Nekem is végre megbocsátnak!

[Lacoba]

102
soman
tavinarcisz

[Lyza1]

Soman
Léna
Tavinárcisz

[soman]

tavinarcisz
102
tamiska

[csaszti]

benmar
102
Léna