|
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése |
Szerző |
Üzenet |
kovacsszandra Newbie
Csatlakozott: Jun 24, 2019 Hozzászólások: 1
|
Elküldve: 2019 Aug 22 Csüt 10:07 Hozzászólás témája: |
|
|
https://www.youtube.com/watch?v=ga_ucCLMHrc https://hu.flatfy.com/
Előadja: Reviczky Gábor
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
1944. január 17. |
|
Vissza az elejére |
|
skorpio FullExtra User
Csatlakozott: Feb 07, 2005 Hozzászólások: 94 Tartózkodási hely: Budapest
|
Elküldve: 2020 Márc 19 Csüt 20:58 Hozzászólás témája: Hepp Béla Túltoltál |
|
|
https://youtu.be/Zt9HUnsB1UE
Hepp Béla: Túltoltál
Én olyan nagy vagyok, hogy a hátam mögött
tetők hasítanak rongyos ködöt,
és oly nagy, a hegyekre lenézek én,
a mennydörgés átjárót repeszt elém.
Csak úgy jött a nagyságom kézen-közön;
tenger a habjából hozzám köszön,
a városok fénye mind nekem ragyog,
mert olyan nagy, oly nagy vagyok…
de este, ha fölöttem csillag remeg,
a Világ, úgy érzem, nem érti meg
végtelen álmaim szél-sóhaját;
oly nagy vagyok már, az Isten se lát.
Elmondja Kováts Péter_(skorpio) |
|
Vissza az elejére |
|
ttunde Newbie
Csatlakozott: Feb 27, 2021 Hozzászólások: 1 Tartózkodási hely: J-N-Sz megye
|
Elküldve: 2021 Márc 23 Kedd 18:04 Hozzászólás témája: |
|
|
https://www.youtube.com/watch?v=Hv6i7MNYeGA
Gyurkovics Tibor: Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen - Vele nem
Hogy mi a tűzbocsátkozás?
- csak ő legyen és senki más
Az utcán meg sem ismerem
- még szemhéját is szeretem!
Minden mozdulata hamis!
Mosolya, csókja - Akkor is!
Torkomig ér gyűlöletem:
senkivel se - Vele igen!
És kerülöm és megvetem
és átkozom - és szeretem!
Őrült vagyok és lángolok
karjában - mint a csillagok. |
|
Vissza az elejére |
|
skorpio FullExtra User
Csatlakozott: Feb 07, 2005 Hozzászólások: 94 Tartózkodási hely: Budapest
|
Elküldve: 2021 Dec 8 Szerd 10:26 Hozzászólás témája: |
|
|
https://youtu.be/kTXD2df-_VM
Horák Andrea Kankalin AQUA VITAE
Uram,
te küldted őt hozzám?
Cseppekben érkezett,
olyankor magasra emeltem arcom,
hogy jobban érezzem.
Volt tavaszi zápor,
mit lenge szellő terelt felém,
és tudtam, mit ér
(aranyat)
minden érintése.
Amikor nyári zivatarrá vált,
pusztító széllökéssel közeledett,
vihart kavart,
feldúlta lelkem csöndes erdejét.
Aztán bús őszi tenger lett,
sárdagasztó,
sötét –
akkor került hozzám legközelebb.
Később téli ónosra váltott,
hogy
ezüstjéggé dermessze szívem,
mégis
melegsége árasztott el,
nem fagyott tőle ajkamra a mosoly.
Táncoltunk
szédületes valcert,
rét virágai hajlongtak lépteink alatt,
máskor tüzes tangót lejtettünk
elképzelt bérceken,
mára ebből semmi nem maradt.
Már jöhet tornádóval is –
megzabolázom;
duzzaszthat vadvizeket,
áradása bennem szelíd óceán lesz,
minden alakjában az élet vize.
Szárazság gyötör.
Ajkam szélén bágyadt mosoly,
aszály sújtja lelkemet.
Uram,
mondd,
eső nélkül
élni
hogy lehet? |
|
Vissza az elejére |
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|