1
Emlékszel még milyen volt a napsütés
Őszi reggel gyermekként az ébredés
Hallod a halk zenét, szférák énekét
Múltad emlékezet szórja szét

Látod a rőt tüzet pörgő világot kék eget
A fényt hol tükörben játszod szörnyű életed
Úgy mint hajdanán, a habok közt a lány
Mereng, alszol keble szép haván
Keress ott leszek, zászlókat verek
Az élet partjainál

2
Láttam az arcát egy régi kép
Megsárgult lapján – az emlék jött, és ment és
vissza se tért
Két szem a képen, kimerült zavart
A szív szerepében
Próbálta játszani amit a lélek akart
Szebbet e jelmeznél még senki se varrt
Meg is halt

Róla álmodom, minden hajnalon
Síri hangon szaval

Reggel és délben
Citromfehér por
Éjfélhez érten
Meztelen álom mely a halálba sodor

Könny idő tenger
És még valami más
Ki látta az embert?
Homlokán csillag égett zöld ragyogás
Ki hallja az éjen túl a szívdobogást?
Ma már más

Róla álmodom
Minden hajnalon
Vigyázz te sose lásd

3
Meghaltál te ki éltél nincs tovább
Könnyező tömeg csodaszép szimfóniák
Gyönyörű volt a lét,megborzong az ég
Aranyat adnak alvó hamvadért

Eljátszottad mit nem foghat fel az értelem
A Minden kifogott mégis a ragyogó szerepeken
Mindegy is ma már
Elmúlt ami fájt
Kő kútba fúlt télbe fúlt a nyár

A zászló lángban ég, a lélek révbe ért
Tested partjainál.

Cím: A lélek színésze
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Valentin Péter
Beküldve: February 10th 2005
Elolvasva: 1500 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]