Alszik a párnán a kedves.
Szeme körül álompillangó kerget
szivárványtüzű árnyékvilágot,
most talán eléri amire vágyott.

Haja mint hullámzó tenger szétterül
s mint megannyi huncut, csillogó patak
futnak ki tincsei a párna redői közül
hogy végül a félhomályba elbújjanak.

Az ablakon bekukucskál a hold
a vén kukkolló, ily csodát ritkán lát
rá is teríti puhán ezüst sugarát.

oly szép e kép, mozdulni sem tudok
nem csábíthatnak el most dévaj démonok
torkomban érzem a vágy lüktetését,
érte mozduló testem minden rezdülését

A világot most intettem csendre
minden, s mindenki fogja be !
Tücsök ! nem kell most harsány zene
valami halk duruzsolóba fogj bele.

Alszik a párnán a kedves,
s én lélegzet visszafojtva hallgatom
ahogy piheg a levegő a csepp ajkakon.

Cím: Alszik a párnán a kedves
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Kováts Péter
Beküldve: February 11th 2005
Elolvasva: 1169 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]