Sajnos a munkámból adódóan napi 4-5 órát kell autóznom javarészt városi körülmények kö-zött. Ilyenkor rádiózom, és figyelek. Figyelem a körülöttem haladókat. Igen nem nyelvbotlás, mert a ma már ne lepődjön meg senki, ha egy kertvárosi lámpa előtt várakozva nemcsak egy kerékpáros, vagy egy motoros kerül a jobb oldali tükréhez életveszélyes közelségbe.
A napokban meglepetten vettem tudomást arról, hogy a hátam mögött hosszabb ideje türel-metlenkedő felsőosztályos terepjáró tulajdonosa somogybabodi emlékeit felelevenítve gázolt át néhány téli álmát alvó bokron csak azért, hogy néhány másodperccel hamarabb kanyarod-hasson rá az áhított útszakaszra.
Ilyenkor úgy megkérdezném a tisztelt vezető urat, hogy hova a búbánatba siet ennyire? Mi az a rendkívül fontos dolog, ami perceken múlhat? Amennyiben ilyen sietős, akkor miért nem indul úgy el, hogy ne kelljen kapkodva, mások testi épségét veszélybe sodorni?
Miért formáljuk saját szánk ízére a szabályokat? Miért gondoljuk magunkról, hogy tévedhe-tetlenek, és sérthetetlenek vagyunk?
Szeretném minden közlekedőnek felhívni a figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy az esetek legnagyobb részében a vétlen sérül meg, kerül kórházba, jár hosszadalmas kezelé-sekre. A vétlen családja szembesül a tragédiával, él át végtelenül hosszúnak tűnő operációkat, aggodalmas napokat, hónapokat. Mi meg szenvedünk a kórházban. Kínlódunk testileg és lel-kileg egyaránt. A vétkes, pedig ebből mit sem érez. Talán fel sem fogja egy szombati buli után mit csinált.
Villantsunk a haverok előtt a fater kocsijával! Hú de megy!
- … de Géza meg is tudsz vele állni?
Egész kis könyvtárt népesíthetnék be, ha papírra vetném az élményeimet. Néhánynak azért már adtam címet.
A vétkes konténerszállító vasrúddal fenyegeti a vétlen Marutist. (krimi)
Kamikaze taxisok a forgalommal szemben.(akció)
Hogyan parkoljuk le kocsinkat három autó helyére?(ismeretterjesztő)
KRESZ, ahogy én látom. (nekünk dráma, neki vígjáték)
