A sötétség , nagyon sokszor , a legjobb tanácsadó
nappali életünkre és valóban szókimondó
kritikájával , elszigetelvén a környezettől ,
elvárt lehetőséget mutat az élettől .
Alvás közben , amikor csak mi vagyunk önmagunkkal ,
vitába szállunk aznapi tapasztalatainkkal .
Kibővítik - sokszor – más megoldások sokasága ,
ami nem más , mint agyunk alfa szintű tanácsa .
Így , halasszuk a megoldást bonyolult kérdésekben ,
hogy „alszom egyet rá és csak azután határozok”.
Ezáltal , sikerül magunkra találni mindenben ,
mivel megálmodva jönnek a helyes megoldások .
A sötétség leple alatt , sokszor ránk száll a magány ,
amelytől alvással szabadulunk meg igazán .
Álmainkban újra átéljük eddigi életünket ,
s magányunk helyett megleljük régi ismerőseinket .
E nélkül , minden egyhangú lenne az életünkben ,
s nem vizsgálhatnánk a történteket az agyunk tükrében .
Szegényebbeké válnánk a megoldások tekintetében ,
így életünk színezete foszlana a semmibe .
Az éjszakák váltakozása nagyon is jó dolog ,
mert az emberek csak így lesznek igazán boldogok :
a nappali élet sikertelenségét feledve ,
az alvás alatt csak a sikerekre emlékezve .
