Volt ----- Lesz ,
ennyi és nem több.
Ha megállunk egy pillanatra
számot vetni,
vissza és előre nézni,
nincs jelen,
két idő van :
Volt --- Lesz
ennyi és nem több.
A múlt szürke árnyait
az emlék homályából idézni
vajon érdemes-e
behegedett sebek,
felejtett harcok vereségei
keserű pillanatok könnyei
halott szerelmek kínjai
mind - mind múlt árnyai már
kár vele kedvet rontani.
Nézni s emlékként idézni
a napsugarat kell.
A győzelmeket a derűt
a szép perceket,
a beteljesült szerelmeket,
a sok boldog pillanatot,
mely most évekké olvadva össze
most mind itt tolong
hogy köszöntse a születésnapod.
Jelent idézni úgy kell
mint múlt eredményét,
melyet a ma hordoz magába.
A láncolt folyamat így egész.
Belőle kiragadni eseményt
„ mi lett volna ha......"
ez nem dialektikus.
Az indulással az érkezést
összevetni így kell,
s közte ott van mindaz
mi volt,
s meghatározza
a lesz folyamatát.
Élt éveid a múlté már
jutni honnan s hová
a terv az álom
hogyan sikerült
s mi lett végül a valóság
sikerült-e mindig
EMBER -nek maradni,
olyanok között is
kik ösztönlényként élnek,
hol a becsület nem számit
erénynek.
Megtettél-e mindent
barátaidért
amit megtehettél értük.
Tudtál-e szerelmet adni
önzetlenül, szívedből
tisztán és egyszerűen.
Megtaláltad-e
cselekedeteidben
önmagad
s a tükörbe egyedűlnézve
visszamosolyog-e rád
egy ismerős arc?
Hagytál-e már „nyomot"
magad után a végtelenben
hány ember őrzi féltve
a Tőled kapott álmot ?
A bajban hány embernek
nyújtottál kezet
és vajon hányan lennének
kik utolsó falatjukat is
boldogan osztanák meg
Veled.
Ha sor kerülne rá
lennél-e hajléktalan
vagy van-e ajtó
mely nyitva áll biztosan,
feltételek nélkül mindig.
És most a Kérdés
súlya nyom:
Hogyan tovább ?
Megtaláltad-e már az
OKOT
amiért lelked
tapasztalatot gyűjteni
e világon öltött testet.
Mi vár még rád
amíg utoljára hajtod
a ‘Nagy’ álomra fejed.
És van-e elég erőd
hogy mindazt megtegyed.
Ki vagy mi mutat utat ?
Bűneid alól ki ad feloldozást ?
kinek tárhatod ki
lélek kapuidat
ha már minden perc fáj.
Elröppent e néhány év
számot vetni érdemes.
A tovább-ot meghatározza majd
a józan ész s a szeretet,
s a tetteid felett
ítélkező lelkiismeret
hallgass rá
ott van mindig veled.
Mert ne feledd
ez a TE életed.
Buzgó tanácsnokoknak
lehet ötlete száz meg száz
s ha nem sikerülne
ők félre állnak
„ nem úgy gondoltam"
„Mért nem így csináltad"
Döntened mindig magadnak kell,
és megélned is!
Mert jóban még sok a társ,
de bajban, fájdalomban,
kevés ki ajtót nyit rád.
Vágyódhatsz többre, másra,
milliókra, gazdagságra,
kesereghetsz hogy neked
csak ennyi, csak ennyi,
adatott meg,
Azért azt ne feledd !
az élet is olyan mint a szerelem:
„ és hiába vágyódsz a halálba,
hát élj ! s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni! „
NEKED !
Mert léted egyszeri és
megismételhetetlen,
Mit most elmúlasztassz
holnap már elérhetetlen.
S nincs mód tanulni
mert holnap már
minden másmilyen.
Mert e porszem Te vagy
a végtelen létben,
a Te részed végét nem tudhatod,
de része vagy,
így „Ő" sincs nélküled,
számára azonban nem vagy más
mint lélegzetvételnyi
múló pillanat.
Élvezd hát ki életed
minden percének
minden üzenetét.
Mert bár léted a
végtelenhez mérve
bólintásnyi csak
Neked ÉLETED !,
visszahozhatatlan
lehetőséged
marad.
