1
Az őszinteség és hűség áthidalta távolok
Telek gyötrelme és káprázata az illanó nyárnak
Öröme első csóknak és életben-maradásnak
Mindannak mi elmédben a szívben rajtad kívül
Valaha létezett
Ismerem titkait s kulcsát
S hallgatag szenvedélyed
Szeretni vágyásod szeretni- akarásod
A felhőtlen bizalom vágyát
A közönyből érzelmet teremtőt
Mellyel valót szősz álomból
Hidakat a napból,
Két ember közt köteléket
Törődésből, arcokból
Melegségből.

2
Mint hajós mikor megpillantja
A partok szirtjét a ködben
Mint felfedező ki ismeretlen zuhatagra lel
Mint költők kiket csodák köszöntenek
Útjukon kiket végkísér a halál
Úgy kísér majd el hálám
A bűntelen jövő felé.

Ott csodálatos földekre vágynánk
Szűztiszta vízre fákra szigetekre
Ott gyöngék volnánk mégis telve erővel
Szoborként a napban térdelve

Átfesti majd arcunk száz riadt hajnal
Ébredésünk egy világ ébredését
Köszönti,
S ha ráununk a fény alakzatára,
Búcsút veszünk – te a semmibe térsz meg,
Én a halhatatlanságba.

Cím: Megszelídült költemény
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Valentin Péter
Beküldve: May 2nd 2005
Elolvasva: 1177 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]