. . . . . .(József Attila copyright)

Amikor a tüdődbe a levegő
- ajtóstól ront a házba -
viszi magával a légcsövedet,
s orrodon keresztül a vért a havon . . .
Amikor a gyomrodba a falat
magányosan koppan, s tudja,
társtalan helyén nem lesz nyugta,
még ha valuta is a tegnapi lakoma . . .
Amikor, hogy élj, elpusztulnak
áldozó sejtjeid tömegesen,
s DNS-ed térképébe botlik
minden árva hétköznapod sorsa . . .

. . . a kegyelemdöfés nyit utat
habzó-vörös életed akaratának,
s abba a hörgésbe dörgölőzik
a kiáltássá kövült nyugalmad.
. . . kanalanként emlékezhetsz
a gőzölgő tejespuliszka illatára,
amint ízeit fested a tengeritáblát
örökké avató, táncos szellőkre.
. . . a gondolatiságra rásütik
pecsétként úri családod jelét,
s te nyerészkedhetsz egyedül
még a ki nem mondott szavakon is!

2005. augusztus 22., Oronó

Cím: Ad'sza s me'
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Jánosi András
Beküldve: August 22nd 2005
Elolvasva: 1160 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]