hiszed, féled és fájón motyogod,
hogy szerelmed elhagyott,
elhagyott, emléke fojtogat
szellemed szólongatod, kérded,
a fájdalmad meddig hordozd,
meddig, minek és hova,
kinek énekeld, milyen szép volt,
kinek, évek alatt mindenki elhagyott,
kinek, kinek, … mormogod …
motyogsz, félted, meg ne hallják,
meg ne a szerelem dalod,
már plátói szerenádod,
belülről lant lágypengő hangjait hallod,
s vele újból virágzó réteken andalogsz …
hova tehetnéd le óvatosan e képet,
mit lángoló éned mindig újra festett,
csak lelked ne lássa, hogy szétfeslett,
mert ha az is elhagy, megfagysz,
s akkor végleg lakatlan maradsz
morzsolja tudatod,
…végleg, …egyedül, …igen,
…elhagyott, …emléke fogva tart
(2005.)
