Csend …
Ó, Istenem …
Az első … friss fényesség… árnyék-világosság … végesség …
Az első hangokat felsírtad ürömre-örömre
Az első kis és nagydolgot büszkén adtad közre
Az első kacagással virágot szórtál mindenkire
Az első szavakkal mindenkit megneveztél
Az első lépéssel egy nagy lépést tettél
Az első fotóddal víziót keltettél
Az első betű olvasással új világba léptél
Az első betű írással új világot kezdtél
Az első számolással a számosságra tértél
Az első tanulással a múltat vetted át
Az első tanításoddal a jövőt nyitottad ránk
Az első imádkozással hitedről rendeltél
Az első szerelemmel egodra-lelkedre leltél
Az első verseddel az alkotásé lettél
Az első munkáddal a fejlődésre eszméltél
Az első gyermekeddel az Életet magasztoltad
Az első unokáddal adtál biztatást másoknak
Az első ősz hajszállal jelzett az Időd
Az első szédüléssel kezdted az öregedőt
Az első felejtéssel … jaj, mit is akartál, mi jön még néked(?)
Az első barát gyászolással nyitottad számvetésed
Az első … puha sötétség … meleg fényesség … végtelen …
Ó, Istenem …
Csend


(2002.)

Cím: Az első nyomaid
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Székács László
Beküldve: November 30th 2005
Elolvasva: 1308 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]