.....ha elfog a kétség és fájdalom gyötör,
ha bántani akarod, ki szívedet töri
ne és ne tedd, mert visszavonhatatlanná válik
és amit igazán érzel bűnné lesz
elveszted, pedig megtartani akarod - szereted......
Mennyi mindent akartam szólni Hozzád, becsuktad füled bár karod
átölelt,
Elvette a varázst az ismeretlentől áradó vágyakozás, sok lett hirtelen
az érzés - elteltél velem,
Hiszem, mert hinni akarom - de mit is? nem is tudom már! összezavartál
Kavarognak a gondolatok, az érzések - élményt adtál - nem!
Elhalkult a hang, nem az enyém már.............., de mégis hiszen, ha
akarom újból zenél,
Kérnem kell, mint levegőt vágyom, megvontad, fuldoklom........
A burok mi megvéd a végtől, ha kipukkan tán lázálom kerget,
Kérem - haldoklom
De ne tedd meg!
Vágyom a hangod, de ne add - megértelek
elfogadtam döntésed bár nehezen,
igyekeztem de mennyire! tartani szavam,
gyarló vagyok, a kín kerget,
ez nem történelem.
A történetnek nincs vége, hiszen tán el sem kezdődött
Ki mint éli át és érzi súlyát
Viseli konokul és tartja keményen magát
Az idő és megint az IDŐ letörli a könnyeket,
Mosolyt csal a szemekbe - az éj és nappal ketten együtt
megoldják e rejtélyt, mert az! hogy születhetett?!
Ne keresd a titok nyitját, benned van.
