Guillaume Apollinaire : L'adieu du cavalier (Egy lovas búcsúzója)

I.

Istenem! Olyan szép is a háború
Nótáival és hosszú szabad óráival
Halovány a gyűrűd és oly homályos
Díszkísérete a vágyaknak úgy mardos.

Isten veled! Már szól a "Pattanj lóra!"
A férfi eltűnik a sarkon az első szóra
Meghal tán nyomorultul miközben asszonya
Összeszedi az elkárhozott virágokat halomba.


**********

II. (egy szabadabb fordítás...)

Oly csodás a háború, édes Istenem
itt víg dal szól, az idő enged szállni
ujjamon a gyűrűd bár nem oly királyi
de úgy vágyom utánad és én tudok várni

Isten veled, búcsúzom, lovamra pattanok
a férfi eltünt és véle együtt a nagy titok
tán méltatlan halált hal de bús asszonya
a szirmokat szétszórja a hűvös balkonra


************


III. (még szabadabb fordítás...)

Gyönyörű a háború, oly szép, Istenem
az idő és a boldog nótázás végtelen
gyűrűd az ujjamon bár fényét veszíti
fáj a hiányod és vágyom veled élni

Búcsúznom kell, a parancs elszólít
és a katona alakja a szürkeségbe siklik
elmegy meghalni tán, míg itthon kedvese
a bánat virágait öleli mélán, merengve



Fordította: Kovács Anikó

Cím: Guillaume Apollinaire: L'adieu du cavalier
Kategória: Műfordítás
Alkategória:
Szerző: Kovács Anikó
Beküldve: May 11th 2006
Elolvasva: 1728 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Műfordítás főoldalára | Megjegyzés küldése ]