a hajnalt vártad, ... a fényt, ... a hívást
érezted, búcsúznod kell
léptél, elestél, ... még kúsztál, nyúltál még
de a telefonhoz már nem értél, ... nem
én párszáz méterre csak, egy pillanatra
de nem hallottalak, ... jaj, ... nem
éppen kávét készítettem, ... istenem
csend volt, ... csend, ... félszeg
a rádiót sem kapcsoltam, talán féltem
még nem mondta be, ... nem, ... a híredet
pedig hogy kiabáltál, ... hangtalan, ... biztos
kiabáltál, ... gyertek, ... ide, ide gyertek
gyertek, mennem kell, ... mennem
mennem, ... mennem, ... el, ... felfele
... hallgassatok ... hallgassatok rám
közben felöltöztem, fel, de hogyan, ... szégyen
ne haragudj, nem hittem, ... nem
most sem, hogy nem hétköznap volt
hogy ballagásodra hívtál, ... azonnalra
nyolcvanöt évig épített ravatalra
őrült a fájdalmam még most is
... hogy nem hallottam az utolsót
... utolsó sóhajod
a telefon felé küldött válaszod
csörögje agyunkba, ... most indulsz
hogy halljuk meg, hogy halljuk
hogy tudjuk meg, hogy örökre elutazol
hogy szeretsz , hogy leszel velünk
hogy szent hited szerint ismét eljössz
ismét születsz, ... igen ... leszel
majd megérezzük, ... el nem veszel
tudom, hiszem bocsánatod
mert nem érted el, csak kérted a telefont
kérted szóljon, hívjon, ... eljött a hajnalod
és én elkéstem, ... el, ... el, ... el
az utolsó hangod, pillantásod
a végtelenbe hasadó pillanatod
nem kértél, ... nem, ... küldtél ... útravalót
ugye azt súgtad, talán csak lehelted
nincs semmi baj, nincs, ... éljetek
éljetek még, ... ti is, ... velem örökre
Anyánk voltál, bennünk ide fiúkat hoztál
fájdalommal, ... a fájva-fáradt csodára,
az életre, a karmás elevenre,
... most nélküled, de emlékeddel éljük
képeidet, szavaidat, példádat, ... köszönjük
(2006.)
