Verseim? Papírok és betűk kusza halmaza....

néhány mondat, útkeresés. Talán haza. Vagy

csak valahova. Sorok, sorsok és keresztek,

egymáshoz illeszkedve, mint narancsban

a gerezdek.(És a hús, és a hártya, és az erek)

Aztán a kályhára tett narancshéj illata tölti

be az estéim üres zugait. Négy év. Papíron.

Ennyit adtam kezetekbe. És mi előtte volt

(sötét ruhán fehér folt), azt a negyvenet.

Tetézve azzal a néggyel. Ami felnégyel.

(De azért a várfokán, négyféle képen is akár,

de Nemo nevet vissza. Tiszta diliház)

Lehetünk mi költők. Sorsunk más írja.

És mire kiderül, hogy írástudatlan bírja

e jogot, ránk záródik a búcsúszó.

(Már négyelve, de még nem szegezve)

- a Sors kancsal tekintetével is verve!-

Dübörög a föld, emelkedik a szókupac,

mindegy, hogy áldasz, vagy leugatsz.

Belém kondulnak a nagyharangok,

valami sosem volt templomokban.

Papírok, versek halmain értetek zokogok.

Cím: Hát...így
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Káli László
Beküldve: May 21st 2007
Elolvasva: 1873 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]