Ha átölel a csend

És a magány körbe zár

Vagy kopott képeket űz szemed,

S talán senki se' vár,

Akkor talán eszedbe jutnék.

-Emlékezzél néha rám!



Lehet,hogy barátok voltunk

Vagy csak ismertük egymást.

Közösen nevettünk vagy sírtunk,

Majd kívántunk:"Jó éjszakát!"

S ha képet adtam volna egykor...

-Emlékezzél néha rám!



Éjszakákba nyúló beszélgetések,

Titkok,vágyak,képzeletek...

Amiket megosztottál velem s én veled.

Emlékeket őrző helyek,

Ahol sétáltunk fülledt vagy hűvös délután.

-Emlékezzél néha rám!



Talán rátalálsz majd egy kopott levélre

És ismerős lesz az írás.

Valami ránehezedik ólomként szívedre,

S tudod:azóta az élet olyan más.

Ha könnyek szöknének a szemeidbe-

-Emlékezzél néha rám!



De lehet,hogy nem is sírsz.

Mosoly terül szét redős arcodon,

Mert a fiatalság gondolata kicsit felvidít.

Fény csillan meg ősz hajadon;

S gyermeked biztosan hasonlít rád.

-Kérlek,emlékezzél néha rám!



Ha újra összehozna a véletlen

Elmesélnéd az elmúlt éveket?

Én őszintén elmondanám mik történtek velem,

Elmesélném a tovatűnt életet.

De addig,ha rád tör a magány-

-Kérlek,emlékezzél néha rám!

Cím: Emlékezzél néha rám
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Koki Diána Viktória
Beküldve: May 21st 2009
Elolvasva: 1113 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]